Amitől nemcsak a mosógép, de mi is tovább élhetünk

Arra vállalkoztunk, hogy teszteljük: az agyonreklámozott univerzális fertőtlenítő-, súroló- és mosócsodák mellett a környezetbarát tisztítószerek és egyéb nagymamapraktikák bevetésével miként, mennyire bánhatunk el a foltokkal. A környezetet kevésbé terhelő vegyszerek közötti kutakodásban Kemény Katalin, a szombathelyi Kerekerdő Alapítvány munkatársa segédkezett.

 

 

 

A márka nem számít…
Egy mosópor hatása, vallják a környezettudatos szakértők, csak huzamosabb használat után derülhet ki. A reklámokból ismert áztatás nélküli, tinta- és fűfoltos háziasszonyos kísérleteknek tehát sok értelme nincs. A megfelelő mosóhatás elérése nem elsősorban a márka kiválasztásán múlik, sokkal inkább a mosási módszereken. A titok: mikor, miből, mennyit és hogyan…

A folyékony mosószerek például teljesen fölöslegesek. Ugyanolyan hatást érhetünk el velük, mintha mosás előtt a mosóport feloldanánk, így nem szükséges hazacipelnünk a műanyag flakonban a vizet.

A Szelíd Energia Alapítvány (SZEA) 2003-ban készített összehasonlító táblázatából azt is kiolvashatjuk, a jelenleg forgalomban lévő mosóporok közül melyiket érdemes favorizálnunk. Megvizsgálták a mosóporok feliratozását, árát, mosóhatását, fizikai és kémiai vizsgálatokat is végeztek. Az eredményeket egy ökológiai és gazdasági táblázatban pontozták.

Mi a baj a mosóporokkal?
A legtöbb mosópor fertőtlenítőszereket, foszfátot, illatosító anyagokat, mesterségesen előállított adalékanyagokat és enzimeket is tartalmaz. Az átlag magyar háziasszony ráadásul nem törődve a használati utasítással, a tisztaság fokozását remélve jóval több mosóport használ, mint amennyi szükséges. A mosópor a természetbe kerülve károsítja az élővizeket, felborítja a biológiai egyensúlyt. A foszfát „vízivirágzást” okoz, megakadályozza, hogy a baktériumok a szennyvizekben található anyagokat lebontsák, és hasznosítható formában a talajba visszajuttassák. A bennük lévő adalékanyagok ekcémát és más bőrpanaszokat okozhatnak, más adalékanyagok szimplán mérgezőek.

A mosószóda, vagyis a sziksó
A mosóport egy természetben is megtalálható, külsőre azonos állagú hófehér porral, a mosószódával is kiválthatjuk. Szikes talajokon, mint másutt a homok, ingyen felszedhető, másutt, például az agyagos Dunántúlon 100-120 forintos kilónkénti áron beszerezhető. Igaz, nem kapható minden sarki trafikban. Budapestről biztosan lehet hozatni, a lelőhelyekről a szombathelyi Kerekerdő Alapítványnál lehet érdeklődni.

A sziksó a szakirodalom szerint remek vízlágyító, tisztító, zsíroldó hatású, ezt eleink évszázados tapasztalatai is alátámasztják. Állítólag az erősen szennyezett ruhák, felületek tisztítására is kiválóan alkalmas, általános tisztítónak is használható. Környezetbarát, mert olyan körfolyamatban állítják elő, amelynek nincs káros mellékterméke. Túl nagy mennyiségben azonban a talaj szikesedését okozhatja. Ezért azokon a csatornázatlan területeken, ahol magas a talajvízszint, nem ajánlott. Másutt kiválóan helyettesítheti a foszfátos tisztítószereket. Egy liter meleg vízben feloldott 1 evőkanál mosószóda a legszívósabb tűzhelyeket, a legzsírosabb csempét, linóleumot is tisztává varázsolja. Alumíniumedényeket viszont tilos mosni vele! Ha valaki érzékeny bőrű, gumikesztyűben dolgozzon, mert szárítja a bőrt!

Versenyfutás a fürdőszobában: a sziksó és a hagyományos mosópor vetélkedése
Egy lavórban mi is feloldottunk egy kanál sziksót. (Tényleg szárítja a bőrt, ez volt az első tapasztalat.) Lágyítja a vizet, ez is kétségtelen, elég akár csak belenyúlni. Mosogatáshoz bevált. Itt Vasban, ahol a víz a keménységéről híres, bátran „kalgonizálhatunk” vele, a mosógépnek biztos nem árt, de legalább mi és környezetünk jobban járunk. (A Calgon 30 %-a foszfát!)
A kísérlethez két lavórt használtunk, egyikbe egy a fenti táblázatban jól szereplő hagyományos mosóport tettünk, a másikba sziksót. Egy kettévágott pelenkára tökmagolajat, paradicsomszószt és kék temperát csepegtettünk.
Fél óra múlva csak úgy, áztatásra a mosópor és a sziksó is csupán a paradicsomszósszal bánt el. Dörzsölésre aztán változott a helyet, a mosópor a temperát teljesen eltüntette, az olaj viszont halvány foltot hagyott. Reggelre az is eltűnt. A sziksó hasonlóképpen, dörzsölés után elbánt a temperával. Ám a tökmagolajnak még másnap reggel is halvány körvonala látszott.

A jól bevált szappan
Legjobb mosóhatást szakértőnk szerint a hagyományos, illóolajoktól és vegyszerektől mentes sima szappannal érhetjük el. Le kell reszelni, aztán még megbolondíthatjuk mosószódával is. Öblítő helyett elég, ha ecetet és természetes illóolajat csöpögtethetünk. Állítólag a DM üzletekben kapható legegyszerűbb natúr szappan kiváló minőségű, adalékanyagokat alig tartalmaz. Ezt lereszelve, illóolajok, növények főzeteit hozzáadva magunk is főzhetünk egyedi tervezésű gyógynövényes szappant. Érdemes belekalkulálni, egy hónap, mire kiszárad.

Az indiai mosódió
A naturboltokban kapható mosódió viszont nekünk nem igazán jött be, legalábbis első próbálkozásra. A fura növény Indiából származik. A termés héjában egy saponin nevű anyag van, amely vízzel érintkezve szappanszerű anyagot képez. Vászonzsákba kell belevarrni három-négy darabot, ezzel mosnak. Egy kis zacskó közel hatszáz forint, de többször is lehet vele mosni. Egy másik lavóros kísérletünkben egy kávéfolttal is nehezen birkózott meg, amivel a sziksó könnyedén elbánt.

A szódabikarbóna ereje
A fehér por (nátrium-hidrogénkarbonát) nagyobb kiszerelésben patikákban is beszerezhető. Remek súrolópor, hatásában a mosószódához hasonlít, de annál gyengébben lúgos, vízben jól oldódó. Kék temperafoltunkkal ez sem tudott mit kezdeni, de ezen már nem is csodálkoztunk…

Az ecet, mint fertőtlenítő és vízkőoldó
Az ecetsav remek vízkőoldó szer, de akár fertőtlenítésre is alkalmas. Az utolsó öblítővízbe keverve lágyítja a mosott ruhát és élénkíti a színeit. A háztartásokban alkalmazott hígított ecet a környezetre nem ártalmas.
Katalin tippje a vízkövesedésre: tömény ecetet liszttel keverjünk össze, a pépet a vízköves felültre kenjük, és hagyjuk rajta órákig.
Ezt is kipróbáltuk: a vízcsapunk pár óra után valóban vízkőmentes lett. Makacs vízköves szennyeződést a zuhanyzón találtunk, ezt hiába kentük be, a több napos ecetes áztatás is csak módjával segíthet rajta. Vagyis nem érdemes megvárni, amíg cseppkőszerű lerakódásokat találunk a szanitereken.
A pépes kenceficét viszont lehetőleg akkor használjuk, ha nem várunk vendéget, mert elég bizarr látvány a lisztpakolás alatt relaxáló kludi csaptelep. Másrészt a pépet ne hagyjuk rajta naphosszat, mert ha megszárad, levakarása hasonló macerás program, mint magának a vízkőnek az eltávolítása.

Lefolyótisztításhoz szakértőnk ezt ajánlja: két nagykanál szódabikarbonát szórjunk a lefolyóba, öntsünk hozzá ecetet, majd dugjuk be. Pezsegni kezd, és oldja a dugulást. (Mivel ilyen jellegű problémánk a cikk írása alatt nem adódott, hatékonyságáról nem tudunk számot adni.)
A WC vízkőtlenítésének módszere pedig: a lefolyót tömény ecettel tele kell önteni, majd forró vízzel meglocsolni, és hagyni fortyogni.

A bóraxról, a homokról és egyéb praktikákról
A bórax szintén patikában kapható, elsősorban fertőtlenítésre használható. Ugyanazt tudja, mint a hipo. A citrom, fehér ecet, glicerin, tiszta alkohol, bórax egyébként mind alkalmasak a kárpit vagy szőnyeg foltjainak eltávolítására. A folttisztítás alapszabálya, hogy a folt keletkezése után rögtön neki kell látni annak eltakarításához.
Az edényre égett szennyeződéseket súrolószer helyett kiválóan lehet homokkal ledörzsölni. (Ezt jó ideje mi is alkalmazzuk.) Ha finnyásak vagyunk, bioboltokban természetes ásványokból porrá őrölt súrolóport is beszerezhetünk.

Az 90 %-os alkohol például folttisztításhoz és ablaktisztításhoz is használható. A citrom héját sem érdemes kidobni, vászonzacskóban a mosógépbe téve fehérítő hatású, ráadásul a hipoval ellentétben jó illatú lesz a ruha. A citromlét szintén fehérítőszerként, vízkőoldóként és fémtisztításhoz is használhatjuk. A tömény narancsolajat pedig, hígítás nélkül, a zsíros foltok eltávolítására ajánlják. Viszont vigyázni kell vele, mert bőrizgató és gyúlékony.

Tippek a bútorápoláshoz
Kiváló bútorápolószer a meleg tejbe mártott vászondarabka. Ugyanezt padlóra is ajánlják. Nekünk, első olvasatra kicsit bizarr ötletnek tűnt, de nekiláttunk. A felület az ápolás után csillogó lett, és másnap reggel megszagolva sem éreztünk romlott tejszagot.

A bútoron keletkezett karcolásokat világos színű fán félbevágott mogyoróbéllel, sötét faanyagon dióbéllel dörzsöljük be! A vízfoltokat pedig étolaj és 70 %-os alkohol 1:1 arányú keverékével kezelhetjük. A bársonyhuzatot nedves szarvasbőrrel, szálirányban haladva kell tisztítani. A bőrkárpitot cipőkrémmel, tojásfehérjével vagy nyers tejjel kenegessük.

Ha mégis…
Ha mégis ragaszkodnánk az univerzális nagyipari módszerekhez, általános tanácsként fogadjuk meg: ne vásároljunk olyan szert, amelyen nincs könnyen követhető útmutató, és adagolási tanács. Ráadásul a gyártók is, eladási érdekek miatt, a szükségesnél nagyobb mennyiség használatát javasolják. Vásárláskor úgy válasszunk tisztítószert, hogy a lehető legkevesebb szintetikus vegyi anyagot, adalékanyagot (anionos, nemionos tenzid, foszfát, fehérítő…stb.) tartalmazzon. Ha flakonfüggők vagyunk, egyre több üzletláncban (a DM és a Praktiker is ilyen) kaphatók környezetbarát tisztítószerek, viszonylag megfizethető áron. Még egy: ha nem bízunk a citromhéj fertőtlenítő hatásában, a legvégső esetben használjunk hipot, szakértőnk akkor inkább az oxigén alapú fehérítőket, például a Vanisht ajánlja.