„A granita egy hipp-hopp desszert, munka vele alig, de várni azt kell rá, kétségtelenül legalább egy fél napba beletelik, míg kőkeménnyé fagy.”
Alighanem mindenki boldogan bólintana, ha egy kedves barát megkérdezné tőle, nem adhatna-e esetleg egy vödörnyi friss, bio gyümölcsöt. Merthogy ő nem nagyon tud vele mit kezdeni. Persze, persze bólogattam én is boldogan, és aztán már nekem kellett gondolkodnom, mit is kezdjek vele. Hogy frissen eltüntessük ahhoz még kellene legalább öt gyerek, és csupa olyan amelyik eszik is gyümölcsöt, mert a meglevők nem ilyenek…Szóval valamit varázsolni kell belőle.
Bizony ha feltalálták volna a napelemes befőzőgépet, nem is lenne ez kérdés, de amikor odakint tombol a hőség újabb hőforrás az ember nem állít szolgálatba. Bár néhány órányi lekvárfőzéssel felér egy jó szaunázással, mégsem vágyom rá. Szóval hűvösre kellene tenni ezt a málnát, zacskóba vele, télen majd örülünk neki… Csakhogy a pavlovi reflex már beindult, meg kell ezt enni, hát jegeljünk, de maximum fél napig. Nos fagyit gép nélkül macerás készíteni, keverni így meg úgy ekkor meg akkor. Meg aztán nálunk a fagyi az egy klassz városi program vagy hozzájárulás egy baráti grillpartihoz.
Amit én kezdek a gyümölccsel, az nem saját találmány, általam mélyen tisztelt Hugh Fearnley Whittingstall-tól tanultam a receptet, aminek persze számos változata létezik. A granita egy hipp-hopp desszert, munka vele alig, de várni azt kell rá, kétségtelenül legalább egy fél napba beletelik, míg kőkeménnyé fagy.
Víz, cukor és gyümölcs hármasából születik, és amikor kész, egy kis luxusként még tejszínnel is nyakon boríthatjuk. Szóval vegyük az 1 kg gyümölcsöt (esetünkben a málnát) és tegyük lábasba kb 2.5 dl vízzel, melegítsük forrásig, aztán kis lángon főzzük 5-10 percig, amíg jól szétesik.
A granitát sokféle gyümölcsből készíthetjük, ha bogyósról van szó, akkor a következő lépésben ezt a szószt borítsuk szitába és passzírozzuk át, hogy a kis magok ne sercegjenek majd a fogunk alatt. Ez a meló roppant fárasztó és unalmas, a legjobb ha lepasszoljuk kedves férjünknek, megerősítve őt abban, hogy az erő mégiscsak vele van. Gyereket ez esetben nem hívnék segítségül, hacsak nem viaszosvászonnal van kitapétázva a konyha.
Amikor férjünk végez a passzírozással egy gyönyörű, krémesen sima, vérvörös szószt kapunk, amibe ezután beledobunk 25 dkg porcukrot. Jól elkeverjük, kicsit kóstolgatjuk szánk íze szerint elég édes-e. Aztán fogunk egy zárható műanyag edényt, belezuttyantjuk a lét és már dobjuk is be a mélyhűtőbe.
Mivel nehezen fagy, érdemes nagy dobozba zárni, minél vékonyabb rétegben dermed, annál hamarabb készül el. Persze egy jó fél napot mindenképp várnunk kell vele míg kőkemény nem lesz, de higgyék el megéri.
Készítettem én már granitát többféle gyümölcsből, sőt zöldségből is, hiszen nagy kedvencünket, a méltatlanul mellőzött rebarbarát hivatalosan oda sorolják. A rebarbara csodás alapanyag, de kétségtelenül sok cukrot kíván, mert iszonyúan savanyú, szóval ha valaki ebből készítené a desszertet jobban édesítse meg a masszát.
A finomságot tálalás előtt kb 20 perccel kell kivenni a hűtőből, aztán villával nekiesni. Szó szerint ezt a „fagyit” fel kell kaparni a dobozból, hogy kristályos, állapotban kerüljön a pohárba, akkor jó, ha kicsit olyan, mint egy darabosabb jégkása, az a förmedvény, amiért a gyerekeink megőrülnek. Büszkén jegyzem meg, a granitáért is megőrülnek, legalábbis idehaza.
Szóval kedves szülők, íme a garantáltan adalékmentes, allergénmentes édesség, igaz cukor van benne, de ennyi kompromisszum szerintem belefér, hiszen színtiszta gyümölcs „fagyi” ez, amiből lelkiismeretfurdalás nélkül annyit adhatunk a kölyöknek, amennyit meg bír enni. Sokat bírnak…
Ha pedig vendégek előtt akarunk villogni a műalkotással, feltétlenül üvegpohárba merjük a desszertünket, ennek a darabos gyümölcsjégnek már a látványa is mámorító. A hab a tortán pedig szó szerint a hab, pontosabban a habtejszín, ha ezzel picit nyakon borítjuk a gyümölcsöt, akkor szemnek szájnak már többet nem is adhatunk.