Tekintve, hogy többféle technikai akadály felmerült és az esőnek is erősen lógott a lába, inkább a látogatóközpont oldalához kerültek a nagyon kényelmes székek (amit egyébként az előadó maga hozott, a vidám, színes takarókkal együtt).
Szabolcs – segítőjével együtt – kedves közvetlenséggel fogadta  a nézőket, akik a belépődíj fejében cd-ket választhattak. Nekem több albumom van már, azonban most végre hozzájutottam az 5 cd-ből álló Nagy meditációs kör elnevezésű gyűjteményhez. (Most is ez szól, mikor ezt írom.)

Nagy élmény volt az egy órás koncert, ami alatt Kövi Szabolcs 9-féle fúvós hangszeren játszott, volt, hogy egyszerre kettőn is! A fuvolát és a pánsípot felismertem, de néhány egzotikus, dél-amerikai fafúvós szerkezet újdonságként hatott. Remek volt a természetes, zöld növényekből álló háttér, még a madárcsicsergés is belesimult a magával ragadó zenébe.

Számomra meglepő módon a közönség összetétele meglehetősen vegyes volt: gyermekek, fiatalok, közép- és idősebb korúak mind képviseltették magukat. Tekintve, hogy a hétvégén összesen hat koncert lesz, biztos, hogy nagyon sok emberhez eljut majd a híre.
A fel-feltámadó szél ugyan megborzongatott bennünket, de mégis legtöbbször inkább a zenétől libabőröztem, már amikor épp nem voltam félálomban. Gondoltam is rá, nem sok előadó válaszolhatja szívesen a kérdésre: „Na, milyen volt az előadás?”, hogy „Teljes siker, mindenki elaludt!”. :D

Ha most hétvégén nem sikerült bejutni a koncertek valamelyikére, nem kell bánkódni, egyrészt cd vásárolható Kövi Szabolcs honlapján, hallgatható a zenéjének egy része a Youtube-on, illetve decemberben újabb előadással érkezik majd Szombathelyre, a Kámoni Arborétumba.

Itthon kettévágtam, akkor láttam meg a rengeteg fekete magot. Mást lehet, hogy ez elriasztott volna, én viszont imádok kísérletezgetni, nemcsak az ételekben, a kertészkedésben is. (Sikerült már komoly avokádófácskát nevelnem – már több, mint 10 éves, csak sajnos teremni nem akar; ültettem licsimagot és a mangófám is egész szépen alakul.) A magok könnyedén elválaszthatók a gyümölcshústól, egy részüket már nedves törlőkendőre téve csíráztatom is.

A gyümölcshúst megkóstolva nekem a vaníliás tejsodó ugrott be elsőre – kicsit talán túl édes is, de csak önmagában tűnik annak. Egyik felét a gyerek reggeli köleskásájába kanalaztam, mondhatom, nagyon feldobta! A másik felét gyümölcspürébe tettem (alma, mangó, banán és a krémalma) – és egy egyszerű, fenséges desszert lett belőle.
Akit nem fél az újdonságokat kipróbálni, bátran vásároljon belőle! Nem bánja meg! :)

Nem más ez, mint a Perint patak egy kis szakasza Gencsen. Legalábbis mi ide járunk le, de elég hosszan húzódik ez a kis patak ahhoz, hogy legyen még jó néhány ilyen kis varázslatos „szigetecskéje”. (Szóval érdemes felfedező túrára menni.)

A mi kis birodalmunk sem túl nagy: széltében tán 3-4 méter lehet, hosszában meg úgy 20 de minden van rajta, ami hűsölni való szülőknek, kalandozó gyerekeknek, lógó nyelvű kutyának kell.

A töltésen leereszkedve – ami elismerem némi odafigyelést igényel – egy kavicsból „épült” félszigetre érünk. A patak fölé sátorként hajolnak be az öreg nagy fák, szóval árnyékban vagyunk, és a patakocskának köszönhetően a mikroklíma is csodás. A víz mélysége változó, a legmélyebb szakaszon térdig ér. És persze roppant változatosan „folyik”: van itt mini vízesés és aprócska tó is, természetesen nagyon hideg, szóval felnőttként sokat nem álldogálok benne, de a gyerektalpak bírják nagyon.

Egy jó kis vízi papucs persze jó ha akad, mert a kövek néhol élesek és nem jó rálépni a kis rákocskákra sem. Merthogy csuda izgi itt a vizet kutatni, halak, kis rákok, siklók akadnak folyton a srácok útjába, a parti homokból lehet várat építeni, medret kotorni, ágakból gátat készíteni, kavicsot gyűjtögetni, lepkét fogni. Mindezek természetesen nagy szakértelmet igényelnek, szóval zajlik a munka, néha pedig a „csobbanás” vagyis inkább elfekvés a köveken, ami a jeges vízben persze nem tart sokáig.

A kutya közben boldogan lefetyel, fürdik és elégedetten elnyúlik a kavicson – szóval nyaral. Innivalót, nasit persze mindig vinnünk kell, bár csak 100 méterre lakunk, de hát a gyerek, ha kirándul, folyton „éhes”.

Mi a kis birodalmunkban órákat tudunk úgy eltölteni, hogy észre sem vesszük hogy múlik az idő. Amikor aztán visszakapaszkodunk, arcul csap a forróság és mindig megdöbbenek, mekkora különbséget jelent néhány lépés lefelé.

Bár az időjósok szerint idén nagy hőség már nem várható, a kellemes kirándulóidőben érdemes végigkutatni a patakpartokat és kuckókat keresve felkészülni a jövő nyári forróságra.

Számos cikk szól mostanában arról, hogy milyen szarvashibákat vétettek vagy nem vétettek a Tisza-tó rendbetétele során az elmúlt években, amikor kikotorták a tározóteret és néhány holtágat. Mindezt rettenetesen sok pénzből. Talán nem is kaptam volna fel a fejem ezekre a hírekre, ha nem épp néhány hete tértünk volna haza a családi nyaralásból, amit a gyönyörűséges tó partján töltöttünk. A szakmai vitához lövésem sincs, laikusként viszont szívesen ajánlom úti célnak a tavat, a kontár munkát – már ha tényleg az – szerintem csak a szakember láthatja.

Szóval ha kellemes családi nyaralásra vágyunk, ugyanakkor a hosszú tengerparti útra és lazulásra nincs kedv, idő vagy pénz, akkor szerintem jó választás ez a gyöngyszem. A Balaton után a második legnagyobb tó és szerintem szépségében sem marad el mögötte. Nagy különbség, hogy a Tisza-tó turisztikai élete még felfutóban van, szóval a „tömeg” jól eloszlik, a strandok is élhetőbbek, ha valaki ezért utazna ide. És akkor itt is van a kulcsszó, hiszen ez a tó legkevésbé a fürdőzőkre épít – persze néhány strand azért itt is van – ide a természeti szépségek és különlegességek miatt érdemes elautózni.

A Tisza-tó és az élő Tisza – hisz elválaszthatatlanok egymástól – növény- és állatvilága egyedi és csodálatos, erre építik a turizmust is: látogatóközpont, tanösvény, vízi sétány, hajókázás, kerékpározás várja a látogatót a tó különböző pontjain. Pontosabban biciklizni bárhol lehet, a kerékpárosok paradicsoma ez, a kerékpárutat a tó körül a töltésen építették ki, így a gyönyörű tavat panoráma kilátás mellett kerekezhetik körül a bringások. Aki pedig nem akarja az autóval cipelni biciklijét, a tó több pontján bérelhet kerékpárt.

A poroszlói Tisza-tavi Ökocentrum kötelező célállomás, főleg a gyerekes családoknak. Európa legnagyobb édesvízi akváriumában „sétálni” különleges élmény, félelmetes, ahogy a hatalmas vízák a fejünk felett úsznak, a vidrák nagyon cukik, az etetésüket is végignézhetjük némi ismeretterjesztéssel, a pelikánoknak és kárókatonáknak pedig a gyerekek maguk dobálhatták a halakat. Van itt kiállítás, interaktív terem, egy kisebb fajta állatkert, játszótér. Extraként csónakázásra is befizethetünk, a kedves bácsi velünk egy órán keresztül pöfögött, miközben a tó történetéről, élővilágáról mesélt. A központban akár egy teljes napot el lehet tölteni, természetesen van büfé, szóval ebédelni sem kell külön elmenni. Az árak mondjuk kissé borsosak, de erre a látogatásra szerintem nem szabad sajnálni a pénzt.

A „vízi taxikhoz” – ahogy én neveztem őket – minden nap volt szerencsénk, ez vitt minket a vízi sétányhoz, a Kalandszigethez, a Tiszavirág tanösvényhez. Néhol fix időpontokban indítják, néhol az összegyűlt „tömeghez” igazítják a menetrendet, másutt meg csak jegyet vesz az ember és már jön is érte a csónak – és a visszafelé fuvarok is elég viccesek. Más világ ez.

A Kalandsziget kevesebbet ad, mint reméltük, a gyerekek izgatottan ültek a csónakba a honlap ígéreteit várva. Persze a kicsik szemében így is kaland volt a kötélpályák sora, a játszótér és az íjászkodás, felnőtt szemmel azért hagyott kívánni valót a tényleges kínálat és a működtetés.

A Tiszavirág Ártéri Sétaúton és Pákász tanösvényen barangolni külön élmény, olyan mint egy elhagyatott sziget, a gyerekek Jurassic Parkot játszottak a séta során, el is tudtam volna oda képzelni néhány dínót. Vaddisznók egészen biztosan vannak, a túrásokat elég sok helyen láttunk, erről a kicsiket azért nem világosítottuk fel… A tanösvény azért tanösvény, mert egyes helyeken a hajdani vízi mesterségeket mutatja be, másutt az élővilágról oktatnak a táblák. A pákászok szigetére – kis belső sziget – csónakkal mehetünk át, amit kötéllel kell húzni, előtte azonban érdemes belebújni az előre kikészített gumicsizmákba, tekintve, hogy a terep odaát eléggé sáros. Csónakot az ösvény végén is lehet találni, ezúttal evezőkkel, aki bátor tehet egy vízi sétát a tavon – csodálatos élmény. Akárcsak a kilátás az utolsó ponton.

Különleges „túra” a Tisza-tavi Vízi Sétány is, ahol a tó fölé épített pallókon járhatjuk be a vízi világot. Kis fabódékba ütközünk néha, ahol távcsövet nyomnak az ember kezébe, hogy minél jobban láthassa a kárókatonákat, búbos vöcsköket és számos arra császkáló madarat. Szuper élmény a gyerekeknek. Persze itt is sorakoznak az oktatótáblák a növényekről és a séta jutalma a gyönyörű panoráma az ösvény végére épített kilátóról.

A tiszaörvényi kikötőből induló sétahajózást is érdemes kipróbálni, persze inkább vízi busz ez, de nagyon kis idilli az utazás vele. Jó fej a „sofőr”, kedves és nagyon penge az idegenvezető: elmondja hol, mit látunk épp, mi, miért, hogyan zajlik. Integetünk a hajósoknak, a parti horgászoknak, a túrázóknak – olyan otthonos itt minden.

Gyerekkel persze a Dinó Park és a strand is kihagyhatatlan program – mondjuk különleges élmény volt így felnőtt szemmel is. Mert én még olyan strandon nem jártam, ahol a hangszóróból harsognak a legfrissebb popszámok, szépségversenyre hívják a vállalkozó szellemű hölgyeket és vízi zumbát tart a partról egy sport lady. Van abban valami szép, ahogy egy ütemre mozdul a 70-es vidám asszonyka, a felül izom-alul háj kidobóember, a chipsen hízó kisiskolás, a fitnesz lányt csábító kétballábas meg a belevaló anya és lánya.

Gasztronómiailag nem lett volna nagy élmény a tó parti nyaralás, ha nem találunk rá egy cuki kis büfére Tiszaörvényen – egybeköthető a sétahajózós programmal – amit a halpártiaknak kötelező felkeresni. A Hello Hal lényegében egy „hálózat”, hisz jelen van több városban is, ez esetben a tiszai halakat kínálják az étlapjukon. Van itt hétköznapi halászlétől kezdve a különleges kősüllő sültig mindenféle halas étel, kizárólag filéből, szóval a gyerekek is bátran ették a fish and chipet, miközben egy-egy csócsópartit is lenyomtak.

Egy rövid hétbe – az apró lábakat is tisztelve – nekünk nagyjából ennyi fért bele, de látnivaló bőven akad errefelé. A csónak és kishajó túrákból például felsorolhatatlanul sokat és sokfélét indítanak, gondolva egyénre, családra, szakmabeliekre egyaránt. Egyszóval a Tisza-tó szép hely, aki nem láblógatós tengeri nyaralásra vágyik vagy a hűvösebb elő- és utószezont szereti kihasználni, nem bánja meg, ha ezt választja. Ráadásul innen a nyugat határszélről külön élményt jelent bepillantani a magyar kelet világába.

Az okos anya erre is gondol és a fürdőruha meg strandlabda mellé még besuvasztja a játékokat is. Mármint a társasokat. Persze-persze a kártya örök, nehéz is úgy végigmenni a strandon, hogy ne látnánk vérre menő kártyacsatákat vívni egy-egy pléden. De hetekig mégsem működik. Szerencsénkre a játékgyártók is felismerték ezt a hiátust, s rögtön piacra dobták az „utazós” játékokat. Fontos tulajdonságuk, hogy kis dobozban vannak, nagyjából 20-30 perces játékidővel számolnak és van kifejezetten egy személyes változat is.

Íme néhány, ami személyes tapasztalatból mondom, kiváló „problémamegoldó” és egyben szórakoztató is.

1.

Alapdarab a fent említett kártya, a klasszikus Fekete Péter felett azonban már kissé eljárt az idő, érdemes beruházni a közkedvelt UNO és SOLO pakliba, ezeket már a kicsik is értik, 5-6 éves kortól remek perceket szerez a srácoknak. A lányom például nagy SOLO csatákban talált magának egy jó barátot.

2.

A kisebbek számára a MEMORI kiváló választás. Lehet már kis dobozos változatot kapni, én a strandtáskába is bedobtam, egyébként a négyéves mellett a nagylány is jól szórakozott két fürdés között. Sőt két kör után már meg is vertek.

3.

Nagy ötlet, hogy a közelmúlt nagy sikerű társasjátékairól az utazás idejére sem kell lemondanunk. A CATAN telepeseinek mini változatához mindössze egy apró jegyzetfüzetre, tollakra és dobókockákra van szükség. Maximum 4 fő játszhatja, 7 éves kortól, nagyjából 20 perc a játékidő. Természetesen a nagy stratégiai manőverekre itt nem nyílik lehetőség, de azért használni kell a buksit a győzelemhez.

4.

A LABYRINTH szintén roppant népszerű darab, mini változata lényegében egy kártyapakli, a lapokra rajzolt utakon barangolva kell begyűjteniük a játékosoknak a kincseket. Szóval az győz, akinek a legtöbb kártya lesz a kezében. Akár hatan is játszhatják, szintén 7 éves kortól.

5.

A lapszámra megy a HALLI GALLI is, egy pofonegyszerű játék, mely a gyorsaságra és koncentrációra épít: kell hozzá egy csengő és egy pakli, rajta gyümölcsökkel és állatokkal. Legalábbis a mi változatunkon, mely már a junior kiadás, szóval lehet keresni a kisebbeknek valót is. Rém egyszerű darab, de roppant szórakoztató csapkodni a csengőt.

6.

Létezik egy un. fejlesztő játéksorozat is, a gyártó praktikus kis fémdobozba zárta a mini társasokat, mindenféle korosztálynak a legkülönbözőbb témában készítette az agypörgetőket. Mi a PANIC LAB-ot játsszuk, melyben lényegében amőbákat „dobunk ki” a kockákkal, melyeket aztán villámgyorsan meg kell keresni a kiterített kártyák között, miközben persze mindenféle akadály nehezíti a dolgunkat. Gyorsaság és koncentráció a győzelem kulcsa, szóval ha túl vagyunk néhány büfés sörön, akkor tutira veszteni fogunk. Cserébe viszont jókat röhöghetünk.

7.

Másnaposan és remegő kézzel a MAKE’N’ BREAK-ben sem leszünk nyerők, józanul viszont jó szórakozás az időre építés. Apró színes fadarabokból kell elkészíteni a kártyákra rajzolt építményt, önmagában ez persze nem nagy kunszt, ha az idő nem sürget. Márpedig itt ez egy kulcsfontosságú tényező. A gyártó 99 éves korig ajánlja, szóval nagyiknak is bátran adhatjuk, ha le akarják foglalni az unokát.

8.

És mi legyen, ha a gyerek egyedül ül hátul az autóban, és órák hosszat nyavalyog, mert a táj szépsége nem igazán közi le. Nos akkor kiváló választás az a mágneses játék, melynek szintén sokféle változata kapható. A Magnetic Travel Games névre keresztelt sorozatból mi a a NOÉ BÁRKÁJÁT vettük meg, olyan mint egy kemény táblás kis könyvecske, benne az agymozgató feladvány papíron és a megoldáshoz apró kis mágneses lapok, melyeket a megfelelő módon kell elhelyezni a táblán.

Nagyon jó benne, hogy az egyszerűbb feladatokat már az 5 éves is meg tudja oldani, a legnehezebb viszont a felnőttnek is nagy talány. És mivel ez roppant idegesítő, mindenképpen meg akarja oldani. Mint e sorok írója is…

Kötelező pakk egy nagy adag rajzlap, jó nagy maroknyi színessel és zsírkrétával

Ez bármikor bevethető: ha a pincérre sokat kell várni, ha dugóba kerül a kocsi vagy ha végképp nem lehet meggyőzni arról senkit, hogy társasozni kellene.A lista persze hosszan folytatható, részünkről a fentiek vannak kipipálva. És mivel a gyerekek szeretnek társasozni, el is határoztam, ajándékozásnál előnyben fogom részesíteni a mini változatokat is. Hogy jövőre még nyugisabb legyen a nyaralás.

Az Iseumi Szabadtéri Játékok két operajegyét és az Eszter Sütiműhely édes felajánlását, egy csomag házi kekszet

Kétgyerekes, a kreatív dolgokért rajongó anyukaként igyekszem a gyerekeimmel közösen minél több alkotóidőt tölteni. Számos tapasztalattal a hátam mögött azt látom, nemcsak a kézügyesség, a koncentráció, hanem a gyerek személyisége is pozitív irányba fejlődik egy-egy színes ötlet kivitelezése során. Minden korosztály számára örömet jelent a szülővel együtt dolgozni, a végeredményt egy játékban felhasználni, vagy egyszerűen csak rögtönzött kiállítást rendezni a gyerekszobában. A gyerekekben ösztönösen kialakul, illetve később is megmarad az igény a kétkezi alkotómunkára, mely örömforrásként szolgál.

Valljuk be, mi felnőttek hajlamosak vagyunk a tökéletességig hajszolni azt, amin éppen dolgozunk. Ellenben, üdítő rácsodálkozni a gyerekek könnyedségére, lelkesedésére, vagy a kreatív problémamegoldó képességére. Bármi is a végeredmény, a közös munka során értékes perceket raktároz el szülő és gyermeke egyaránt. Megfigyelhető, hol köt ki végül a megvásárolt drága ajándék, viszont a saját termékek évekig nagy megbecsülésnek örvendenek. Tehát munkára fel!

Alapanyagok:

• natúr színű wc papír guriga (annyi darab, amennyi pingvint tervezünk “táncoltatni”)
• fekete és fehér színespapír
• fehér akrilfesték, ecset
• olló
• fekete és narancs filctoll, mely helyettesíthető akril festékkel is
• ragasztó
• díszítésre egyéb színes kartonok (opcionális)

A folyamat leírása:

1. A natúr színű wc papír gurigát érdemes először fehér festékkel lealapozni, így sima, homogén felületet kapunk. (Aqua tube, azaz wc-ben lehúzható fajtákkal nem érdemes kísérletezni, mert a nyomtatás nehezen tüntethető el akrilfestékkel is). Ha a festék pár perc alatt megszárad, nyomjuk össze enyhén a gurigát, hogy könnyen lehessen rajzolni, majd vágni. Az ábrán látható félkör alak tetszőleges méretű, minél mélyebbre sikerül vágni, annál nagyobb rész pingvinfej fér rá.

2. A berajzolt vonal mentén ollóval bevágjuk a papírgurigát, ezzel gyakorlatilag elkészült a pingvin gallérja és a test nagy része.

3. Kivágunk egy 15×10 cm-es téglalapot a fekete papírból, majd szabadkézzel megrajzoljuk a képen látható kalap formát. (Remélem, ezen a ponton mindenkinek beugrik a Kisherceg rajza, amin egy óriáskígyó éppen elefántot emészt. Lehet ellenőrizni, aki nem hisz nekem…)

4. Kivágjuk a kalap formát, amely egyúttal a pingvin szárnyaknak és a fej további részének felel meg. Cseppmentes ragasztó segítségével érdemes a gurigát nem belülről megragasztani, hanem a fekete „kalap” alján egy kis kört megkenni. Gyors mozdulattal beilleszthető a gurigába. Néhány másodpercig nyomjuk az ujjbegyünkkel és garantált a kapcsolódás. Ha a szárnyakat enyhén a test felé hajlítjuk, a pingvin még „integetni” is képes.

5. Elérkeztünk a legkellemesebb részhez, amelynél egyedül a fantáziánk szab határokat. Rajzoljunk tetszés szerinti alakzatban szemeket, csőrt, lábakat. Minél viccesebb pl. a szemgolyók elrendezése, annál vidámabb ábrázattal találkozunk szembe.

6. Vágjuk ki a megrajzolt formákat, de ne pontosan a fekete filc vonalát kövessük, hanem kis ráhagyást tegyünk. Kellemesebb lesz az összhatás. Majd ragasszuk fel a képen látható helyekre. Lábak esetében fontos előre meghajlítani a ragasztásra kerülő részt, így precízebben fog állni pingvinünk a talpain.

7. Készen vagyunk! Az előtte – utána fotó az egyik nagy kedvencem. Érdemes a gyerekek figyelmét újból felhívni a különbségre, illetve táplálni az önbizalmukat a dicséretünkkel. Elvégre pár perce még csak egy sima papírgurigát tartottunk a kezünkben, amely a munka végeztével vidám játékszerré változott. Ha képesek vagyunk tudatosítani a gyerekekben a képzelet, a kreativitás hatalmát, az az életük bármely más területén is nagyszerűen munícióként szolgál.

8. A mi esetünkben (6 és 4 éves gyerekkel közös munka során) a középső, “rangidős” madárka síléceket kapott egy elfelezett orvosi spatula segítségével, de külön kívánságra elkészült a kislány és kisfiú pingvin is.

Kellemes és tartalmas időtöltést kívánok minden kedves – alkotókedvvel bíró -gyermeknek, szülőnek!

by Zsu

Férjem néhány éve lepett meg ezzel az „akasztóval,” ami igazából ékszertartónak készült és most is a hálószobánk falát díszíti. Kisebb, vagy akár nagyobb méretben konyharuha, törölköző, vagy akár kabát tárolására is alkalmas. Nem kell hozzá más, mint egy kidobott karácsonyfa, metszőolló/lombfűrész, szike/kés, csiszolópapír és lenolaj.

Elkészítése:

1. A fa méretre vágása: metszőolló vagy fűrész segítségével megfelelő hosszúsára vágjuk a törzset és az oldalágakat. Amennyire lehet egyenesre vágjuk az egyik oldalat, ha falra szeretnénk később felszerelni.
2. Szikével vagy éles késsel lefejtjük a fa kérgét. Érdemes a lehető legtökéletesebb munkát végezni, mert most, a fa friss állapotában sokkal könnyebb ezt megtenni, mint később, ha már kiszáradt. Nyers faszín elérése legyen a cél.
3. A kemény munkát most kipihenhetjük, ugyanis kb 2 hónapot kell várni, amíg a fa kiszárad és kemény lesz, a kis ágai pedig merevek.
4. Néhány helyen elképzelhető, hogy javítani kell a kérgezést, ahol sötét foltok jelennek meg, de ez ízlés kérdése, hogy ezek a kis foltok zavarnak-e minket.
5. Ha elégedettek vagyunk a végeredménnyel, akkor jöhet a csiszolópapír. Először egy durva, majd egy finom változattal átdörzsöljük a fát.
6. Végül felhevített lenolajjal, vagy méhviasszal lekenjük…de akár ez a lépés ki is hagyható.

A társasházak környékén akár még válogathatunk is kedvünkre a kidobott karácsonyfákból.
Idén kis kutakodás után, egy metszőolló segítségével mi ezt gyűjtöttük be:

Hajrá, munkára fel! Éljen az újrahasznosítás!

Én se vagyok kivétel: ötödjére megyek be, felesleges apróságokat veszek, hátha az eddig vásárolt dolgok kevésnek bizonyulnak a fa alatt. Közben belül lelki tusa zajlik, és fogadom, az idén csinálom ezt így utoljára. Szigorúan kézzel készített ajándékot adnék, és a maradék időmben „sosem kell már” holmikat raknék zsákokba, és gazdát keresnék nekik. Azért titkon körülnézek az üzletben: nyugodt, derűs tekintetet keveset látok.

Olvasom a hírekben, hogy egy átlag magyar háztartás 43 ezret költ a karácsonyi kiadásokra, több mint 80 százalékuk az aktuális jövedelmét használja erre. Az előbbi szám, tartok tőle, jóval magasabb, főleg, ha gyerekek is vannak a családban, az utóbbi meg – gondolva az év első hónapjaira – ijesztően hangzik. Szóval folyik a pénz, nagyvonalúak vagyunk, amennyire csak tudunk. Vagy épp ellenkezőleg: minimális összeg jut karácsonyra, óriási fejtörést okozva ezzel családoknak, egyedül élőknek.

Kevesen tudnak jól készülődni, testben, lélekben tisztulni, megpihenni. Fényesnek akarjuk látni a szeretteink arcát, vagy csak csendesíteni a lelkiismeretünket, tárgyakkal pótoljuk az év közben elmaradt gesztusokat, figyelmet. Sokfélék vagyunk, sokféle körülménnyel, lehetőséggel, legtöbbünknek – legalább ilyenkor – ott motoszkál a fejében a gondolat, hogy szívesen adna.

November végétől, december elejétől lépten-nyomon adománygyűjtésekről és jótékonysági aukciókról hallunk. Rászorulóknak, ezen belül intézményeknek, civil szervezeteknek, nehéz sorsú családoknak, erdélyi falvakban élő magyar gyerekeknek, stb. gyűjtenek segélyszervezetek, munkahelyek, iskolák, áruházláncok, tévék, rádiók.

Ez egy szabálytalan, megkésett írás: vége az idei cipősdoboz akciónak, a szombathelyi Városházán már átadtak 750 tartósélelmiszer csomagot 15 civil szervezetnek, a város szociális intézményei is komoly adományokat kaptak, és még a helyi állatvédő egyesület utolsó nyílt örökbefogadónapja is lezajlott. Mosolyogtak a gyermekotthonok lakói, és segítséget kapott sok nélkülöző nagycsaládos, egyedül élő, hajléktalan, akár csak egy meleg ebéd formájában, olyanok is, akik maguk nem is kértek.

A zajos adománygyűjtés-dömping 2015-re véget ért. Csendesebb időszak jön: olyan hetek, hónapok, amikor kevesebb a hírverés azok körül, akik szükségben élnek. Ezekre a hónapokra álljon itt egy lista – a teljesség igénye nélkül – azokról a segélyszervezetekről, alapítványokról, egyesületekről, amik helyi, országos vagy világszinten egész évben szívesen fogadnak felajánlásokat, legyen szó a két kezünkről, tárgyakról vagy pénzről

És még valami: „ Mindenki úgy adjon, amint eltökélte szívében, nem kedvetlenül vagy kényszerűségből; mert a jókedvű adakozót szereti az Isten.” (Pál apostol korintusiaknak írt II. levele, 9. fejezet)

Szombathelyi és Vas megyei lehetőségek:

1. Charity Shop Adománybolt

2. A Máltai Szeretetszolgálat szombathelyi csoportja

3. A Vöröskereszt szombathelyi, Domonkos utcai kirendeltsége 

4. A Savaria Rehab-Team Nonprofit Kft. hajléktalanszállója

5. Aranyhíd Nevelési-Oktatási Integrációs Központ

6. A Katolikus Karitász humanitárius szervezet szombathelyi irodája és Facebook oldala

7. A “Kézfogás a gyermekekért” Szociális Egyesület Facebook oldala

8. Nonprofi t és civil szervezetek Vas megyében kistérségek szerint

9. Vas megyei Szakosított Szociális Intézet (a volt Vakok Intézete)az intézményben működő Boza Gáborné Alapítvánnyal. Önkénteseket is várnak.

10. A Vas Megyei Önkéntes Centrumnál regisztrált fogadó szervezetek

by Katus