Az ember gondol egyet, kocsiba pattan és már ott is van. Hurrá, nincsenek sokan! – ez rögtön látszik a parkolóban dekkoló gépjárművek számából, mivel ide mindenki autóval jön.
Van bevásárlókocsiba való apróm is – tökéletesnek tűnik ez a mai nap!

Az ajtón belépve hangosan köszönve fogad egy épp árut pakoló eladó. Egy férfi majdnem nekem tolja a kosarát, kedvesen mosolyogva kér elnézést. A húspultnál 50 %-os akcióban a 3 nap múlva lejáró, teljesen frissnek tűnő áru. Tuti, hogy álmodom.

A zöldséges részen nem fonnyadt a spárga, nincs rothadásszag a banán körül sem. A teljes kiőrlésű kenyeret – még ha fél kiló is, felszeleteltethetem és nem néznek rám félre húzott szájjal. Mindent könnyen megtalálok, negyed óra alatt kész a bevásárlás.

A pénztárosnő képes mosolyogni és szép napot kívánni.

A nap csúcspontja, ahogy egy idősödő hölgy elállja a kijáratot, mert épp sürgős pakolhatnékja támad a kosarában, mögötte gyűlik a sor, de senki nem rivall rá, hogy „nyanya, vonszolja odébb magát!”. A hölgy feleszmél, mosolyogva elnézést kér és odébbáll. Az emberek megértően, szintén mosolyogva mennek el mellette.  Visszaülök a kocsiba és 10 perc múlva otthon vagyok.

Csak a határon áthaladva vetődik fel bennem: nem lehetne itthon is ugyanezt, ugyanígy?

– by Jucus-