Még tart a gombaszezon, és ezzel most nem mondtam sokat. Hiszen aki kihajt a városból, hamar észreveszi, minden erdőszéli beállóban legalább két család vetélkedik, hogy ki ér előbb a vargányásba. Én nem gombászom – túrázom inkább, gyűjtőszenvedély nélkül – úgyhogy a receptem így kezdődik: végy egy gombaszakértő nagyapát vagy apát (esetleg barátot), adj kezébe egy kosarat, indítsd el az erdő felé. Vagy menj ki a piacra korán reggel, és végy 10 fej jóféle galambicát. Hivatalos nevén kékhátú galambgombát (Russula cyanoxantha).

A galambica, ahogy a vargánya, nem egy gyomorkímélő étel, valóban isteni belőle a pörkölt, sok hagymával, paprikásan és/vagy tejfölösen. Most egy szelídebb, gyomorra kevésbé veszélyes recept következik, nagyapám kedvence, aki szenvedélyes gombavadász hírében állt. Hajnalban célirányosan indult útnak, versenyezve a szomszédokkal, aki előbb kelt, az tarolhatta le a biztos helyeken az aznapi termést. Aztán ha hazaért, a friss gombafejeket nem kirántották, hanem be a tepsibe, sóval és fokhagymával megdörzsölték, tejföllel meglocsolták. És ennyi.

Ezt sütöttem újra – persze nem reggelire

Tehát kell 8-10 fej galambica, a szürkés hártyát a tetejéről lepucoljuk, aztán alaposan megmossunk, lecsepegtetjük. Kevés olívaolajba két-három gerezd fokhagymát apróra vágunk (nagyapám persze disznózsírt használt), két nagykanál joghurt (házi tejföllel se utolsó) frissen aprított kakukkfűvel, sóval, póréhagymával bolondítjuk.

Egy tepsit vékonyan kikenek olajjal, majd a gombafejeket ráhelyezem, és meglocsolom (bekenem) a tejfölös szósszal, bedobom a sütőbe, úgy húsz percre. Közé egész paprikát teszek, az is megsül szépen a gombákkal, később jó lesz salátának, vagy csak úgy, köretként. Lereszelek még 10 dkg füstölt sajtot, amit a legvégén, az utolsó tíz percben rászórok.

Körettel, vagy csak magában, almaecetes sültpaprika-salátával, vagy kenyérrel (ahogy nagyapám ette) is remek. Nem kell túlcifrázni. Mi kölessel tálaltuk, mert köles kiváló fehérjeforrás, íze remekül passzol a galambicához. (Meg hát az volt otthon:)

Most padlizsán volt kéznél, így lett a feltétünk padlizsános lecsó. Külön recepttel nem szolgálok, hagyományos lecsó az alap, vágj közé padlizsánt és kész. (Szeretem lestyánnal és zellerlevéllel is ízesíteni.)

Amiért mégis gondoltam, hogy beszámolok erről a kedvencemről, az a hozzá elkészített köleses köret volt. Merthogy meggyőződésem, ennél egészségesebb és finomabb étel nincs, viszont méltatlanul kevesen készítik. Olvasni persze róla, hogy a legősibb gabonaeledelünk (az ó- és középkori Magyarországon a legelterjedtebb volt), és hogy magas fehérjetartalma miatt kiváló táplálékforrás, de tényleg kevesen ismerik.

Hogy ne csak egészséges, de ízletes is legyen

Tapasztalatom szerint azonban, ha csak simán forró vízben főzzük meg (ahogy a receptek többsége ajánlja), nem biztos, hogy nagy kedvencünk lesz. Ha túl korán vesszük le a tűzről, akkor olyan, mintha homokot ropogtatnának a foguk között, ha túlfőzzük, pépes babakaja lehet belőle. Ezért is írom, a köles lehet finom, csak tudni kell megfelelően elkészíteni.

Úgyhogy én a kölest (kb 30 dkg-ot), mint a rizst, kicsi olajon először megpirítom, aztán engedem fel forró vízzel (kétszer annyival) dobok bele babérlevelet, és pár gerezd foghagymát, lestyánt, majd kb fél óráig főzöm. Utána viszont még ízletesebb, ha húsz percre – ezzel-azzal megbolondítva – tepsiben is sütöm.

Kikeverek egy sajtos öntetet (1 pohár tejföl, két db nyers tojás, fokhagyma, füstölt reszelt sajt), majd friss édes paradicsomot is vékonyra szeletelek.

Aztán így rakom le: egy ujjnyi rétegben köles, rákenem a tejfölös szószt, sajtot reszelek közé, majd pakolom a következő réteg kölest… A tetejére pakolom a vékony szelet paradicsomokat, végül sajttal szórom meg. Fóliát teszek rá, és az egészet fél óráig sütőben átsütöm (az utolsó tíz percben természetesen leveszem róla a fóliát.)

A végeredmény, ez a rakottas köret padlizsános, kolbászos vagy bármilyen lecsóhoz, vagy anélkül, akár sült húsokhoz is mennyei. Próbáld ki!

-szilva-

Amit a kölesről tudni érdemes

Az előítéletekkel szemben a kölesnek van egy sor fontos, az egészségre jótékony hatása és ezért különb helyet érdemel mai konyhánkban. Sok értékes fehérjét tartalmaz, gazdag aminosavakban is. Immunrendszer erősítő hatása ismert és mivel viszonylag magas a zsírtartalma, jó energiaforrás. Ásványi és nyomelem tartalma belülről ható „kozmetika”, hiszen csonterősödésben, az egészséges fogakban, dús haj- és körömnövekedésben mutatkozik meg értéke.
Lisztérzékenyek számára néhol engedélyezik a köles fogyasztását, máshol viszont még nem egyértelműen eldöntött ez a kérdés.

A köles az egyetlen gabonaféle, amely főtt állapotban is lúgosító hatású. Fogyasztása többek között ezért is nagyon javasolt. ( Forrás, számtalan jónak tűnő köleses recepttel: http://www.nosalty.hu/alapanyag/koles?kisokos)

Aki kihagyta mindezt, most a képre kattintva megnézheti. És ha még többre vágyna, íme itt a lepény receptje (köszi Roli!), hogy igazi őszi ízekkel készülhessünk a következő őszi programra, a velemi Gesztenyeünnepre.