Egy szilikonos kuglófformát kaptam karácsonyra a sógornőmtől. Muszáj volt sütnöm benne valami finomat. A túrós kuglóf receptjét is tőle kaptam, amit kis variálással megsütöttem.

Túl szimplának találtam a receptet, ezért feldobtam apróra vágott dióval és mazsolával. Remek lett. Természetesen más ízesítéssel is ki lehet próbálni.

Hozzávalók

250 gramm teljes kiőrlésű tönkölyliszt
1 zacskó sütőpor
250 gramm vaj (nálunk laktózmentes)
250 gramm túró (nálunk laktózmentes)
150 gramm aranybarna nádcukor
2 db M-es tojás
1 csipet só
100 gramm mazsola
50 gramm dió
hidegen sajtolt olívaolaj

Elkészítés menete

Apróra vágtam a diót.

A sütőt előmelegítettem 150 fokra.
Kimértem a lisztet és összekevertem a sütőporral.

Enyhén megolvasztottam a vajat, hogy könnyen kezelhetővé váljon. Ezt úgy értem el, hogy a mikrohullámú sütő Defrost funkciójára betettem a vajat 1 percre.

A vajhoz tettem a túrót, a cukrot, a tojást, a sót és a sütőporos lisztet. A kézi robotgép keverő fejével összekevertem.

A mazsolát is hozzátettem a tésztához. Egy fakanállal belekevertem a tésztába.

Kevés olajjal kikentem a szilikonos kuglófformát.

A diót a sütőforma aljára helyeztem egyenletesen szétterítve.

A tésztát is a sütőformába tettem. A fakanállal lesimítottam a tetejét.

A sütőben 150 fokon, légkeveréses üzemmódban, tűpróbáig, 50 percig sütöttem a kuglófot.
Miután kivettem, tíz percig a formában hagytam hűlni.

Kiborítottam a kuglófot a formából.

Szeleteltem.

Még melegen tálaltam.

Jó étvágyat!

A következő tízóraival egy nagy gond van, nagyon gyorsan elfogy. Úgyhogy sütés után gyorsan kell cselekedni és leszelni egy nagy darabot, ami a suliba megy, a többi ugyanis hipp-hopp elpárolog. A kuglófról van szó, méghozzá egy békebeliről, amit a gyerkőc nagyija süt gyakran, s anno el is irigyeltem tőle, ám amikor kiderült, hogy a lágy tésztát kb 10-15 percig veri fakanállal, akkor úgy döntöttem, a kuglóf az ő reszortja marad. Csakhogy olyan pihe-puha finomság ez, hogy nehéz kivárni, míg újra eszébe jut a nagyinak… Szóval gondoltam egyet és bevetettem a robotgépet, és láss csudát, működik. Így került a kuglóf is a tízórailistára.

A recept egyébként nagyon egyszerű, a munka kevés vele, csak a kelesztés és sütés miatt kell sokat várni a kész termékre, de higgyétek el, megéri. Szóval kb fél deci tejben, kicsi cukorral együtt fel kell futtatni 2 dkg friss élesztőt. Amíg ez készül jó habosra összekeversz 3 tojássárgát, 8 dkg cukrot és 8 dkg vajat, én már ezt a folyamatot is a géppel végzem, aztán csak zuttyintom bele a többi hozzávalót is, így aztán a lehető legkevesebb edényt kell mosogatnom. Szóval ebbe a habos tojás-vaj-cukor masszába beleöntöd az élesztőt, 2 dl tejet (langyosat), ízlés szerint vaníliát (vagy vaníliás cukrot), egy kevés reszelt citromhéjat (lehetőleg kezeletlent) és 40 dkg lisztet. És persze ne feledjük ki a mazsolát, és ne is sajnáljuk belőle, a gyerekek imádják benne a csemegét.

Aztán dolgozhat is a gép. Ezt a kuglófot – ellentétben pl a kaláccsal – nem dagasztani kell, hanem keverni, szóval ezt a funkciót használjátok, vagy robot hiányában verhetitek a cuccot fakanállal jó sokáig. Végül is nem rossz karizom erősítő gyakorlat :)

Egy lágy tészta a végeredmény, ne ijedjünk meg tőle, ne essünk abba a hibába, hogy elkezdjük lisztezni, amíg összeáll valami formálható anyaggá. Jól kizsírozott kuglófsütőbe tegyük a masszát, takarjuk le egy konyharuhával és tegyük meleg helyre pihenni. Adjunk neki egy órát, hogy jól megnőhessen, aztán kenjük meg tojással, hogy szép színt kapjon sütéskor. Én közepes hőfokon, kb 180 fokon szoktam sütni, úgy fél óráig, de a tűpróba amúgy is megmutatja, mikor kész a finomság.

Amikor kihűlt lehet még extra porcukorral hinteni, vagy ünnepi alakalomra csokimázzal nyakon borítani, persze tízórai esetében én ezt nem teszem. Szeletekre vágva kerül aztán az uzsonnás dobozba, fóliába azért göngyöljük be, mert hajlamos a kiszáradásra. És persze itt is igaz, ami a pogácsa esetében már elhangzott: az osztálytársak is szeretni fogják… Igazi gyümölcslével, finom langyos teával kísérve tápláló tízórai a csemetének.

Eszter