Egy kedves olvasónk, Maja osztotta meg velünk cseresznyelekvár és ivólé receptjét:
Én évek óta így készítem a lekvárt. A 3 kg cseresznyét megmosom, magozom, ledarálom húsdarálón, és lemérem. 3 kg cseresznyét beleöntöm egy nagy lábosba, aztán fölforralom, 2 cs. befőzési cukrot (lehet persze alternatív édesítőszerek után is nézni ) öntök bele 2 cs. dzsemfixet, majd újból fölforralom állandó keverés mellett és üvegekbe merem. Lezárom, fejre állítom, ha kihűlt mehet a helyére.

Az ivóléhez pedig tetszés szerinti mennyiségű cseresznyét vízzel leturmixolok, megbolondítom őrölt fahéjjal, csipet szegfőszeggel és egy rumaromával. Aztán felforralom (teszek bele, amikor forró, 1 cs. kompót befőzési tartósítót, de más tartósítási megoldásokkal is lehet próbálkozni – lásd a következő bekezdés), ha kihűlt üvegbe merem, és már lehűtve fogyasztható. 3 l lesz.

Várjuk olvasóink fényképpel ellátott nyári recepteit a szhelyilanyok kukac gmail pont com-ra!

Hét tipp- ha tartósítószer nélkül szeretnél befőzni 

• A tartósítószer nélküli befőzés alapja az üvegek fertőtlenítésében rejlik. Én a befőttes üvegeket (tetővel együtt) ecetes-mosószeres (szódabikabónát, vagy mosószódát is használhatunk) vízben alaposan, többször is átmosom.

• Vagy egy tepsiben (ahogy nagyanyám is csinálta) ecetes vizet melegítek, majd az üvegeket a tetőkkel együtt belehelyezem  a forrásban lévő vízbe. Így forralom őket  legalább 15 percig. (Ez a bonyolultabbnak tűnő megoldást a mosogatógép 95 fokos programjával is kiválthatjuk.)
• A forró lekvárt beletöltöm az üvegbe, légmentesen lezárom, majd nedves konyharuhára fejjel lefelé állítjuk, és így hagyjuk legalább tíz percig.

• A kész, lemosott üvegeket egy kis kosárkába, párnák és takarók közé teszem, és 48 órán át ebben a melegben dunsztolódik.

• Jó tudni, hogy a nagy fehérjetartalmú gyümölcsök befőzés közben habzanak, mint például az eper vagy a málna, a habban levegő van, ezért le kell szedni.

• Alapszabály: minél sűrűbb a lekvár, annál kevésbé romlandó.

• Bontatlanul ugyanolyan sokáig eláll a lekvár, mint cukrozott, szalicilizett társaik, csupán a felbontás után ajánlott 1-2 hét alatt elfogyasztani. Emiatt én mindig kis üvegekbe teszek el lekvárt, így nem kell bosszankodnom azon, hogy ránkpenészesedik.

Ági cukormenetes eperlekvárjának receptje itt.  Amit simán málnára is alkalmazhatsz – merthogy lassan itt a szezonja ennek a finomságnak is!

(Aki normál formában süti, az egyszerűen csak duplázza meg a mennyiségeket.)

125 gr puha vaj

kb. 80 gr cukor (a lekvár édességétől függően)

1 csomag vaníliás cukor

kb. 125 gr liszt (vegyesen sima és teljes kiőrlésű)

1 teáskanál sütőpor

2 tojás

20 gr kesudió felaprítva (ez volt csak itthon, persze lehet mandula, dió, vagy más csonthéjas)

reszelt citromhéj

kb. 250 gr meggylekvár (ízlés szerint lehet mást is használni, pl. évszakhoz passzoló szilvát, vagy ki amilyen gyümölcsöt preferál)

A sütőt felmelegítem 200 fokra, a formát kivajazom és liszttel körbeszórom. A puha vagy felolvasztott vajat a cukorral és a vaníliás cukorral habosra keverem. A liszt(ek)et és a sütőport összevegyítem. A tojásokat, a kesudiót, a citromhéjat és a lisztkeveréket elkeverem a cukros vajjal. A tészta felét a formába merem, a lekvárt szépen elosztom rajta, majd a maradék tésztát is rákanalzom. A sütő középső rácsán 180 fokon kb. 30 percig sütöm. A formában hagyom kihűlni. Egy forró teával kiváló hétvégi uzsonna.

Véget ért a karnevál, Tófürdő bezárt, ideje ébredni, elkezdődött az ősz. Közhelyesen és képzavarosan: visszatértünk a régi kerékvágásba. Apa dolgozik, barátnő két gyerekkel ismét a fővárosban, helyi barátnők munkában, család naná, hogy szintén work üzemmódban, szóval, soha, senki nem ér rá napközben. De no para, mert egy kreatív anyuka csinál magának és gyerekének programot. Gondoltam, befőzök szilvalekvárt.

Nehogy má’ azt higgye mindenki, hogy egy szuperkonyhával felszerelt, netről főző nő erre képtelen. Itt jegyezném meg, hogy mióta van internet a mobilomon, úgy érzem magam a Tesco-ban, mint Gandalf a Gyűrűk urában: két kattintással akkora hatalmam van, hogy senki sem állíthat meg. Simán elég kigondolni a boltban, hogy mit együnk ebédre, nem kell előre otthon tájékozódni, szakácskönyveket bújni, mert ott az okostelefon (na, nem az a simogatós fajta), és máris minden infó rendelkezésre áll. 
Na, de vissza a lekvár témához.

Annak ellenére, hogy egyik családtagom komolyabb röhögőgörcsöt kapott, mikor meséltem a tervemről, nekipattantam a feladatnak. Azt azért elárulom, hogy segítségként helyben élő, ugyancsak gyeden tengődő barátnőm is részt vett a projektben, és ügyesen helyt állt. Rontja a renomémat, hogy gyakorlatilag ő diktálta a tempót, bár egyszer ő is telefonos SOS-t kért. Lényeg, hogy röpke 3 és fél óra alatt – egy agresszordarázs- csapat támadás visszaverése után – elkészült a szuper cucc: édes, jó a színe, gusztusos az üvegben. Na jó, kicsit folyós…És, akkor mi van? A másfél évesnek úgyis totál mindegy, hogy harapja a kenyérrel, vagy úszik benne. A vége úgyis egy alapos fürdés lesz.