A végső roham beindult, parkolóhelyet sem találni a boltok közelében, persze-persze megértem egyszerűbb, gyorsabb készen megvenni a meglepit, (meg hát legót azért nehezen fabrikálnánk) de mennyire más a kézműves ajándék. És még mindig van rá idő, bár elismerem az „érlelést” kívánóknak – pl egy alkoholos darab – már késő nekilátni. A finom sütiknek azonban mindenki örül, gusztusos kis fémdobozban vagy csatos üvegekbe dugdosva gyönyörű ajándék lehet önmagában és kísérőként egyaránt.

Az előző írásban megosztott narancslekvár mellé mi például tettünk a kis karácsonyi papírzacskóba egy-egy mézeskalács szívet, rajta a megajándékozott monogramjával. A profik persze egy egész nevet is képesek ráhímezni egy-egy kis darabra – a mi tudásunk ettől még messze van. Szóval tanító- és óvónéniknek szaggattak és díszítettek a gyerkőcök. Kicsit gacsiba, kicsit kacskaringós – de az övék.

Közhely, hogy a karácsonyi készülődés igazi fénypontja a mézeskalács sütése, de tény, hogy mindenki szereti csinálni – és ahogy nőnek a kölykök egyre kevesebb vele a dolgom. :) Évekig kísérleteztem a különböző receptekkel – általában ehetetlenek voltak, szóval miután lekerültek a fáról, mentek a kukába. Aztán anyukám elárulta az ő titkos receptjét és ez lett a befutó. Roppant egyszerű, mert csak beledobálom a robotgépbe a 76 dkg lisztet – amit leszitálok előtte – , a 34 dkg porcukrot, 10 dkg vajat, 4 tojást, 8 kanál megolvasztott mézet, 2 teáskanál fahéjat, 3-4 szegfűszeget (összetörve) és két csapott evőkanál szódabikarbónát. Aztán jól megdolgoztatom a gépet és kapok egy jó sűrű masszát. Fontos: nem megijedni és nem lisztezni!!!

Ezt az anyagot be kell tenni fóliába, aztán a hűtőbe, ahol szépen pihenhet – minél többet, annál jobb. Én pl. legyúrtam egy jó nagy adagot, bedobtam a mélyhűtőbe és már napok óta ott várja, hogy majd karácsonyfadísz legyen belőle. Manapság egyre több régi szakácskönyvet nyomnak újra. A gasztronómia szerelmeseinek szerintem tuti ajándék Rézi néni, Emma asszony, Németh Zsuzsánna vagy Simai Kristóf könyve – hogy csak néhányat említsek. És hogy mi ebben a kézműves? Az, hogy a kísérőjeként süthetünk is egy-egy kekszecskét, mézeskalácsot a 100 éves „szakirodalomból”. Én például Móra Ferencné könyvét ütöttem fel, és ki is próbáltam belőle a mézes csókot – szerelmeseknek ajánlom – bár mi karácsonyi formát adtunk neki. Lehet ezt is hinteni színes cukorral, meg mázolni – kinek mi tetszik, a lényeg, hogy finom lett.

És végül egy eszeveszetten finom süti, a karácsony táján amúgy is „aktuális” gyümölcskenyér. A recept Hugh Fearnley-Whittingstall-é – eredetiben itt olvasható: https://www.rivercottage.net/recipes/chunky-fig-apricot-and-prune-cake – szerintem zseniális. Sütöttem én már sokféle gyümölcskenyeret – panasz sosem volt rájuk – de ez felülmúlhatatlan. Aláírom, a sok aszalvány, ami belekerül nem a legolcsóbb alapanyag, de hát egyszer egy évben ezt meg kell sütni.

A lényeg: fogunk egy tálat beleszórjuk a 22.5 dkg lisztet, 1 tk sütőport, csipetnyi sót, egy tk mézeskalács fűszerkeveréket és szépen összekeverjük. Egy másik tálban keverjük össze az apróra (de nem túl apróra) vágott fügét, aszalt szilvát, szárított barackot – mindegyikből 15 dkg-ot – majd tegyük hozzá a 8.5 dkg narancslekvárt, 1 citrom és 1 narancs reszelt héját és az egészet dolgozzuk jól össze. A harmadik tálba pedig 20 dkg puha vajat keverjünk ki 20 dkg cukorral, majd keverés közben egyenként adjunk hozzá 4 tojást. Minden tojással egy-egy kanálnyi lisztet is tegyünk hozzá. Aztán zutty bele a többi liszt és a gyümölcs. Nem szabad túlkeverni! Vajazott formába tegyük, majd toljuk be a sütőbe 160 fokra, 1.5 órára.

A formában hagyjuk kihűlni, aztán gyorsan dugjuk el, ha ajándékba szánjuk, mert hamar elpárolog.

Szerintem nem én vagyok az egyetlen, akinél még január végén is van némi karácsonyi mézeskalács maradék. Jó, jó, finom, meg minden, de azért már a könyökünkön jön ki. Találtam egy jó kis receptet, amivel egyszerűen – sütés nélkül! – újjá varázsolhatjuk. Én most csak fél adagot csináltam, mert ennyi volt a reszli süti. Eredetileg háztartási kekszből készül, de ez nem változtat a lényegen.

Tehát a hozzávalók:

– 2,5 dl tej

– 15 dkg porcukor (én ebből is kevesebbet raktam, hiszen a mézeskalács édes)

– 20 dkg vaj

-4 ek. kakaó

– 50 dkg háztartási keksz vagy maradék mézeskalács (fele darált, fele darabosra törve)

– 10 dkg darabolt dió

– 5 dkg szeletelt mandula vagy mogyoró

– 5 dkg aszalt gyümölcs (ez opcionális, én most aszalt barackot és szilvát használtam)

– 5 dkg étcsokoládé, apró darabokra törve (szintén megfelelőek a maradékok)

– A tetejére: 15 dkg jó minőségű csokoládé

– 2 evőkanál olajjal elkeverve

– 5 dkg szeletelt mandula vagy mogyoró

A sütit (kekszet) egy vastagabb zacskóba rakjuk és húsklopfolóval összezúzzuk, úgy felibe-harmadába. Persze lehet aprító gépbe is tenni, de minél rusztikusabb, annál jobb.

Az enyém ilyen volt:

A  száraz hozzávalókat mind összekeverjük, a tejben felolvasztjuk a vajat, majd langyosan hozzákeverjük a többi anyaghoz. Jól eldolgozzuk és vagy egy sütőpapírral kibélelt tepsibe, vagy szilikon formába tesszük és elsimítjuk. Így:

Vízgőz felett felolvasztjuk a csokit, hozzákeverjük az olajat (extraként narancsos olívaolajat tettem bele – isteni lett!), a süti tetejére öntjük, megszórjuk mandulaszeletekkel.

Hűtőbe rakjuk, legalább 3 órát hagyjuk dermedni, hogy szeleteljük. Ilyen lesz:

– by Juci –

Ez a recept azzal együtt, hogy reform, a hagyományokhoz kíván visszanyúlni. Réges-régen, a mézeskalácsot tiszta mézből készítették. Ebből a receptből kihagytam a répacukrot, amit a 19. századig nem ismertek az emberek. Egyebekben használtam a mai kor modern vívmányait, a sütőt, hűtőt, mikrohullámú sütőt. – És ha neked is van egy jó recepted vagy díszítési tipped, amivel feldobhatjuk a karácsonyi mézeskalácsot, indulj a Nyugat.hu játékán!

Hozzávalók

15 dkg méz
10 dkg vaj (laktózmentes)

25 dkg teljes kiőrlésű rozsliszt
1 sütőpor
10 dkg őrölt mandula
csipet parajdi só
3 kávéskanál mézeskalács fűszerkeverék

1 tojás

nyújtáshoz: liszt
díszítéshez: tojásfehérje, szeletelt mandula

Elkészítés

A mézet és a vajat felolvasztottam. Elindítottam a mikrohullámú sütő kiolvasztós (defrost) programját. 6 percig tartott, amíg folyékony állagúra összeolvadt a vaj a mézzel.
Közben összekevertem a lisztet, sütőport, sót, fűszereket.
A tojást felütöttem egy tálba, hozzáadtam a mandulát, a lisztet és a mézes vajat. Kézzel jó alaposan gyúrtam addig, míg elvált az edény oldalától.
Rumos mézeskalács: Egy másik, ízesített verziónál tettem még hozzá rumot, reszelt citromhéjat, frissen facsart citromlevet, és a több folyadék ellensúlyozására kb. 5 dkg rozslisztet.

A hűtőben dermedni hagytam. A hidegben a meleg méz kihűl, a tészta nyújtható, formálható lesz. Minimum 1 órát kell várni, de az sem baj, ha sütés előtti napon előkészülünk.
Nyújtáshoz egyszerre csak kisebb, öklömnyi adagot vettem ki a hűtőből.
Nyújtás előtt kicsit átgyúrtam.
Lisztes, sima felületre helyeztem.

3-4 mm vastagságúra nyújtottam a tésztát.
Nálam elég sok lisztet felvett a tészta ekkor is.

A kiszúró formát alját beliszteztem. Sorban kiszúrtam a formákat.

Sütőpapírral fedett tepsibe helyeztem a mézeskalácsokat.
150 °C fokra előmelegítettem a sütőt.
A fenti adagból két tepsire való jön ki. Én dupla adagot szoktam egyszerre készíteni, így 4 tepsi is megtelik.

A leeső részeket újra gyúrom, kinyújtom. Azokból is formát szúrok ki.
Az utolsó maradék darabot már nem nyújtom ki, hanem golyóba gyúrva a formába rakom. Majd egyenletes vastagságúra nyomkodom szét.

A díszítésnél (opcionális) megkentem felvert tojásfehérjével, és megraktam szeletelt mandulával. Ez elég időigényes feladat volt.

A villanysütőben légkeveréses üzemmódban, 150 °C fokon, 15 percig sütöttem. Aranybarnák lettek a mézeskalácsok.

A mandula rajta pedig finom ropogós.

Jó étvágyat! Boldog karácsonyt!