Sok gyerekkönyv kezdődik így, hálás forma a napló a kicsiknek írók körében. És a gyerekek veszik is a lapot, mert vicces magukfajta srácokról és mindennapi sztorikról olvasni. Az én lányomat például a tavalyi év nagy sikerű darabja, Tom Gates naplója fertőzte meg, a két vaskos kötetet pillanatok alatt kipipálta és nagyon várja a folytatást. Azóta sorra olvassa a kortárs írók köteteit a magafajta csajokról.

Hirtelen ötlettől vezérelve egyik könyvtári látogatásról klasszikusokkal tértem haza és úgy adtam a lány kezébe a könyveket, hogy még véletlenül sem árultam el, ezeket bizony anya is nagyon szerette úgy 30 évvel ezelőtt :)

Kíváncsi voltam, működik-e egy mai kiscsaj esetében is Janikovszky Éva vagy Bálint Ágnes. (Persze itt most nem Mazsoláról és Frakkról van szó – mert az természetes, hogy ők mindig működni fognak a kicsiknél) Őszintén szólva szkeptikus voltam, hisz a mai hősök egészen más életet élnek, másként beszélnek mint a 60-as évek srácai, szóval nem adtam nagy esélyt.

A fenti idézettel kezdődő Szeleburdi család a sok állattal és sok gyerekkel azonban rögtön belopta magát a lányom szívébe. (Én őszintén szólva csak a filmre emlékszem, de azt szerettem.) Szép lassan, beosztva olvasta esténként bebújva az ágyba és roppant mód el volt keseredve, amikor az utolsó oldalra ért.

A természetbúvár lány imádta az állatokat, név szerint emlegetve mesélt róluk és persze azóta papagájért és hörcsögért könyörög.( Tesztelve belelapoztam én is, megpróbálva gyerekszemmel olvasni és jópofának találtam, pedig tényleg nagyon más világról szól.) Nagy volt az öröme, amikor kiderült, a sztori a Hajónaplóval folytatódik. Azóta is azzal nyaggat, mikor hozzuk már ki a könyvtárból.

Aztán az Égigérő fű-t nyomtam a kezébe. (Emlékeztek a filmre a kultikus alakokkal, akiket olyan színészek alakítottak, mint Dajka Margit, Máriáss József, Harsányi Gábor, Gyabronka József vagy Zenthe Ferenc, a kis palántára Ullmann Mónikára és Presser Gábor zenéjére? Megadták a módját, pedig csak egy kis mesefilm volt!) A régi bérház a furcsa lakókkal, a kukás, a szenes, a rendőr, Misu és persze a „szép zöld gyep” után sóhajtozó Pódi bácsi története is sikert aratott, ki hitte volna.

Az ember azt gondolná, az a gyerek, aki már nem találkozik szenes emberrel, lószerszámkészítővel bácsival vagy kárbecslő kisasszonnyal értetlenül mozog ebben a világban, aztán sutba is vágja a könyvet. S lám úgy tűnik, a gyerek tud meglepetést okozni, érdekli a felnőttek világa még ha ilyen fura figurákkal van is tele. Az utolsó oldal után ismét ígéretet kellett tennem a hasonló könyvek felkutatására.

Emlékeztek a filmre? (Hintsch György és Ullmann Mónika az Égigérő fű című filmben)

A kísérlet eredménye tehát nálunk: klasszikusok – kortárs: 1:1.

A véleményem így összegezve az, hogy nem kell egyértelműn azt gondolni, hogy ez az avittas világ már nem köti le a gyereket. Hogy ez így van-e az nyilván függ a gyerek személyiségétől, érdeklődésétől, ízlésétől. De úgy gondolom érdemes egy kísérletet tenni, akár még mi is tanulhatunk belőle a saját gyerekünkről.

Ha pedig sikeres a projekt az garantál egy vicces nosztalgiázós beszélgetést apával-anyával, vagy akár egy családi matinét a filmmúzeumból válogatva.

Itt és most folytatom a korábbi bejegyzésemet, – melyben arra kerestem a választ, mit adjak a gyerek kezébe, hogy rákapjon az olvasásra – arról, hogy a sikeres olvasóvá nevelés projekt után, újabb kihívás elé kerültem. Most mit adjak a kezébe, ami felér az első nagy élménnyel, hiszen a beetető Tom Gates könyvek szinte ronggyá lettek olvasva.

Azért abban biztosan egyetért velem mindenki, hogy a könyvesboltok árai mellett elgondolkodik az ember, hogy mikor ruházzon be egy-egy új kötetre, ünnep idején persze kinyitjuk a pénztárcát, de hát ez a gyerek gyorsan és sokat olvas, szóval nem tart ki a könyv szülinaptól névnapig. Leültem tehát a gép elé, megnéztem az online boltok kínálatát, aztán egy-egy megnyerő darabra a könyvtár adatbázisban is rákerestem.

A bdmk.hu oldalt azért szeretem, mert néhány kattintás után rögtön megtudom, van-e a könyvből, kölcsönözhető-e vagy esetleg meddig kell várni rá, ha valaki épp elvitte.

A válogatás azért nekem nem volt egyszerű, az én nyolcéves lányom ízlését nehéz eltalálni. Lényegesen egyszerűbb dolgom volna, ha a kiscsaj Barbi babák között élne, minden évben hercegnőnek akarna öltözni a farsangon, Vieoletta matricákat vasaltatna a pólóira és nagyszünetben a legújabb divatról sutyorogna a barátnőkkel. Úgy elég hamar találnék neki való olvasmányt.

Csakhogy a nagylányom leginkább legózni szeret, előbb keres rákot a patakban, mint csillámfestéket a boltban, több időt tölt a fán, mint a tükör előtt és általában is jobban érzi magát sráctársaságban. Szóval vagány csajos könyvre van szükség. Íme néhány sikeres felfedezésem, talán segíthetik a tanácstalan anyukákat.

Elsőként Durrbele Dorkára bukkantam.

A harmadik osztályos kiscsajról már az is sokat elárul, hogy öccsét Büdinek hívják, macskáját Cincoginak, a kedvenc növénye pedig Szájtáti a húsevő növény.

A korának megfelelően néha pimasz, néha morcos, néha tesóutáló Dorka rendszerint vicces, hajmeresztő helyzetekbe keveredik, és persze a csávából mindig kimászik, mert egyébként roppant talpraesett.

Dorkáról már több könyv szól, rövid sztorik, nagy betűk – tuti siker. A szerző Megan McDonald egyébként olyannyira kedvelt lett, hogy a gyerekek követelésére külön sorozatot kezdett írni a kiscsaj öccséről, Büdiről is – szóval fiús anyukáknak is jó a tipp.

Aztán itt van Tüköry Léda – szintén sorozatban.

Neve senkit ne tévesszen meg, nem egy tükörimádó kis hercegnőről szól a mese, hanem Adélról, egy félénk kislányról, akinek életre kel tükörképe Léda.

Róla aztán elmondható, hogy mindenben ellentéte Adélnak, így aztán bele is rángatja mindenféle rosszaságba a kislányt, akinek lesz is miért tartania a hátát – mert ugye azért nehéz megmagyarázni bárkinek is, hogy egy tükörkép felelős mindenért.

A finn gyerekirodalom legkedveltebb szerzői Sinikka és Tiina Nopola.

Akiknek tollából több sorozat is született, köztük a roppant kedvelt Risto Rapper sorozat is.

A főhőse egy 10 éves kissrác, aki imád dobolni és rappelni, és bohókás nagynénikéjével él. Az általunk már ismert első kötetben – az Ütött az órában – új szomszédok jelennek meg, majd fenyegető levél érkezik, melyben a dobolást kifogásolják, eltűnik a szomszéd bácsi kutyája és folytathatnám – szóval kész krimi, aminek persze Risto bontja ki a szálait.

Mindez nagyon különleges illusztrációval – igazi gyöngyszem. Bizonyítja ezt az is, hogy hazájában már filmre és színpadra is álmodták ezt a figurát.

És végül egy egészen friss sorozat Büdi és Ben kalandjai Dave Lowe tollából.

A 9 éves Benjamin tök átlagos gyerek, utálja a matekot, a házi feladatot és a rendrakást. Nevelő célzattal kap anyukájától egy hörcsögöt, aki a Jasper Büdöspopsi nevet kapja.

A beszélő hörcsög kiválóan számol, szóval nagy hasznát veszi Ben, jó párost alkotnak együtt. Az első kötet mindjárt egy fogadásról szól, amit Nagyszakáll, a szigorú tanár köt apával.

Miről is? Erről szól A Hörcsögöm egy zseni.

A két utóbbi két kötetet fiús anyukáknak is ajánlom, 7 éves kortól már önállóan olvashatók, nagy betűkkel, egyszerű mondatokkal, rövid fejezetekkel. Letehetetlenek. Szóval apukák, anyukák: irány a könyvtár!

Mindenesetre a munka gyümölcse beérett, könyvimádót sikerült nevelnem, aki mostanra már magának olvas. Ez a tény azonban egy újabb fejtörés elé állított. A kiscsajnak hiába kínálgatom már a hajdani mesekönyveket, mondván, most már maga is tudja őket olvasni. Valahogy nem tetszik neki a kínálat…

Benéztem hát a könyvtárba, kezdő olvasóknak szóló könyvek után kutatva. Létezik sorozat, több is, amit különböző korosztályok számára adtak ki, szem előtt tartva az olvasástudás fokát. Csakhogy a történetek finoman szólva sem nevezhetők érdekesnek. Szóltak pónikról, iskolai barátságokról, dinókról és gazdit kereső kiskutyákról, ami önmagában még lehet jó is, csak hát a sztorik… Na jobb nem minősíteni.

Aztán valahogy a gyerek kezébe keveredett a Harry Potter, ami úgy tűnt megfogta, olvasta is örömmel. Egy darabig. Mert azért az kicsit mégiscsak nagyobbaknak való, csupa-csupa apró betű, nagy tételben – szóval egy épp olvasni tudónak még befogadhatatlan. Tehát a feladat megtalálni az arany középutat.

És akkor egy séta során bekukkantott a család a könyvesboltba. Nohát van ott mi szemnek bőséges ingere. Kortárs magyar írók sorozata a kis olvasóknak, ropi naplók és stuart egerek – vettük is le őket sorban. De valahogy ez ezért nem, az azért nem, szóval már épp feladtam, amikor rábukkantam az ÁSZ-ra. A fülszövegben az állt, hogy ne olvassam el, ha én vagyok „1. A morcos nővérem Delia 2. Marcus Meldrew (aki tiszta hülye) 3. Mrs Worthington, akinek bajusza van (nehéz nem azt bámulni)” ezért beleolvastam, lévén egyik sem vagyok.

Tom Gates egy kis srác az 5. f osztályból, aki imád rajzolni, ha a tanárai nem nézik a guvadt szemükkel, folyton azon töri a fejét, hogyan idegesíthetné fel a tesóját, meg az édességeknek is nagy rajongója.

Szóval nyert ügye volt a lányomnál, aki már a boltban nekifeküdt és aztán kezét összetéve rimánkodott, hogy mindenképp vigyük magunkkal a könyvet. Persze, hogy elhoztuk.

Liz Pichon könyve a Tom Gates: Az én csúcsszuper világom című éppen ennek a korosztálynak íródott. Félig-meddig képregénynek is mondhatnám, a szerző vicces rajzain jókat lehet derülni, de szöveget se a Times New Roman stílus 12-es betűjével képzeljük el – a betűk hol ide hol oda dűlnek, a méretük, a színűk, a formájuk szinte bekezdésenként változik. Amúgy meg nincsenek is bekezdések…

Szó van itt Tom osztályfőnökéről, akihez szegény srác olyan közel ül, hogy belelát az orrlyukába. Aztán ott van a kempingezés, ami „elég gáz”, megtudhatjuk mi történik egy szünetben, mi van, ha az ember ötöst kap, milyen egy iskolagyűlés, mi a borzasztó a szülői értekezletben és milyen szerepet játszik a 3 fazon fellépése Tom életében. És persze van itt is szerelem, barátság, utálat, gáncsoskodás, öröm és rettegés – minden, amivel tele van egy kamasz élete. A fordításban meg az a tökéletes, hogy egy hasonló korú srác tette át magyarra, szóval tudta, mi a dörgés. Köszönet jár érte Dragomán Gábornak (igen, az író fiának).

A legjobb szó rá, hogy falható. Nálunk két nap alatt fogyott el a 200 oldal – még az esti mesefilm helyett is ezt választotta – és örömmel láttam, hogy már megjelent a folytatása is. Milyen jó, hogy épp most lesz a szülinapja :)

Szóval, ne legyintsünk, hogy az én gyerekem utál olvasni. Valószínűleg tényleg uncsi lehet az olvasókönyvek avítt meséit, meg a kötelezőket olvasni, nem csodálom, hogy örülnek ha túl vannak rajta. De a Harry Potter sikere is mutatja, a gyerekek igenis szeretik a könyveket, csak meg kell találni a nekik valót. És szerencsére egyre több van belőlük, igaz az áruk néha borsos, de ha kicsit várunk, a könyvtárból is kihozhatjuk a frissen megjelent könyveket. ( A Tom Gates már bent van! ) Szóval ezt a Csúcsszuper világot bátran ajánlom már az egészen kicsi iskolásoknak is, mert bevallom, még én is jókat vigyorogtam rajta…

Eszter