Ismerős helyzet ugye, amikor az ember a bevásárlókocsit tolva halad a bolt polcai között és közben valaki(k) folyamatosan mutogatják neki, mi maradt le a listáról. „Anya veszünk ilyent? Nem. Anya veszünk olyant? Nem. De anya légyszi, légyszi, légyszi!!! Nem.” És megy fel a vérnyomás. A cérna meg akkor szakad el, amikor még azt is hallom: „De anya, ez egészséges…” Általában persze jó sokan hallják, hogy milyen kőszívű anyja van ennek a gyereknek, hiszen tényleg csak túró, meg tényleg 100%-os, meg csak egy kis piskóta, és tényleg csak egy harapás müzli…És még a lelkiismeretre is hogy tud hatni ez a kis 130 centi, ahogy mondja, hogy „Tízóraira is mindenki visz valami finomat…”

Na jó, néha megadom magam, adok neki a szendvics mellé egy kis valamit is, szigorúan megállapodva, hogy csak akkor eheti meg, ha elfogyott a zsemle is. Érdekes módon betartja :). S miután tudom, hogy „meggyőzhető” vagyok, kénytelen voltam kikísérletezni a bolti nasik házi változatát, ami tényleg egészséges és lelkiismeret furdalás nélkül teszem be az uzsis táskába. A zabkekszekkel kezdtem, amik végtelen módon variálhatók – telenyomva magokkal, aszalványokkal, zabpehellyel (liszt és cukor nélkül). Osztatlan a siker itthon – „anya te sütöd a legfinomabb sütiket!” – és az osztálytársak körében is.

A bolti müzliszelet kiváltására is többször tettem kísérletet, recept bőven van a neten. Általában finomak lettek, de néha roppant macerás volt, néha az íze nem jött be, máskor meg kezelhetetlen volt az állaga – szóval nem lett belőle szelet. Nemrég futottam bele az Ízesélet.hu oldalon egy receptbe, ami viszont már tökéletesre sikeredett, s ezen felbuzdulva megalkottam a saját változatomat is. Az egészben az a szép, hogy gyorsan elkészíthető és isteni ízében állagában egyaránt.

Első lépésben 20 dkg vajat és 27 dkg mézet tegyünk egy kis lábosba és lassan olvasszuk össze őket. Amikor ez megtörtént ízesítjük egy vaníliás cukorral, aztán félretesszük, amíg a száraz anyagokkal foglalkozunk.

Egy nagy edénybe beleöntögetjük sorban a müzli alapanyagát: 30 dkg zabpelyhet, 10 dkg magegyveleget – ami épp otthon van, én dobtam bele lenmagot, szezámmagot, tökmagot, napraforgómagot – 5 dkg kókuszreszeléket, 5 dkg mandulát jól összedarabolva – jól működik dióval is – és 15 dkg aszalt szilvát szintén jól felaprítva. Persze bármilyen aszalt gyümölcs szóba jöhet -nálam épp szilva volt a szekrényben – barack, áfonya, meggy, mazsola is jól passzol bele

. Na jó, bevallom egy icipici csokidarabot is belekockáztam, egy jó minőségű 70%-os csoki esetében ez nem olyan nagy bűn. Kb 2-3 dkg volt.

Aztán elő egy fakanalat vagy a robotgépet és jön a keverem-kavarom, jó alaposan vegyítsük össze a sok finomságot. Amikor aztán jól összekeveredtek a száraz anyagok, borítsuk nyakon a mézes-vajas keverékkel és ismét dolgozhat a fakanál. Ragacsos masszát kapunk, ne ijedjünk meg, nem kell formáznunk a tésztát. Kapjunk elő egy tepsit, béleljük ki sütőpapírral és zutty bele az anyagot. Már csak szépen el kell simítani a sütőben késsel vagy valamiféle lapátkával, hogy minél egyenletesebb legyen a vastagsága. A sütőt 160 fokra melegítsük be és kb 30-40 percet adjunk a müzlinek a forróságban.
Amikor kivesszük mindenképp várjuk meg, amíg teljesen kihűl a tepsiben – elég nehéz megállni, hogy rögtön ne teszteljük le, de türelmesnek kell lenni, hogy a formáját majd megtartsa. Így lehet majd szépen vágni, szóval szó szerint müzliszeletet csomagolni az uzsis táskába. Szóval a boltban a müzlis polcot már kipipáltam. :)

A következő tízóraival egy nagy gond van, nagyon gyorsan elfogy. Úgyhogy sütés után gyorsan kell cselekedni és leszelni egy nagy darabot, ami a suliba megy, a többi ugyanis hipp-hopp elpárolog. A kuglófról van szó, méghozzá egy békebeliről, amit a gyerkőc nagyija süt gyakran, s anno el is irigyeltem tőle, ám amikor kiderült, hogy a lágy tésztát kb 10-15 percig veri fakanállal, akkor úgy döntöttem, a kuglóf az ő reszortja marad. Csakhogy olyan pihe-puha finomság ez, hogy nehéz kivárni, míg újra eszébe jut a nagyinak… Szóval gondoltam egyet és bevetettem a robotgépet, és láss csudát, működik. Így került a kuglóf is a tízórailistára.

A recept egyébként nagyon egyszerű, a munka kevés vele, csak a kelesztés és sütés miatt kell sokat várni a kész termékre, de higgyétek el, megéri. Szóval kb fél deci tejben, kicsi cukorral együtt fel kell futtatni 2 dkg friss élesztőt. Amíg ez készül jó habosra összekeversz 3 tojássárgát, 8 dkg cukrot és 8 dkg vajat, én már ezt a folyamatot is a géppel végzem, aztán csak zuttyintom bele a többi hozzávalót is, így aztán a lehető legkevesebb edényt kell mosogatnom. Szóval ebbe a habos tojás-vaj-cukor masszába beleöntöd az élesztőt, 2 dl tejet (langyosat), ízlés szerint vaníliát (vagy vaníliás cukrot), egy kevés reszelt citromhéjat (lehetőleg kezeletlent) és 40 dkg lisztet. És persze ne feledjük ki a mazsolát, és ne is sajnáljuk belőle, a gyerekek imádják benne a csemegét.

Aztán dolgozhat is a gép. Ezt a kuglófot – ellentétben pl a kaláccsal – nem dagasztani kell, hanem keverni, szóval ezt a funkciót használjátok, vagy robot hiányában verhetitek a cuccot fakanállal jó sokáig. Végül is nem rossz karizom erősítő gyakorlat :)

Egy lágy tészta a végeredmény, ne ijedjünk meg tőle, ne essünk abba a hibába, hogy elkezdjük lisztezni, amíg összeáll valami formálható anyaggá. Jól kizsírozott kuglófsütőbe tegyük a masszát, takarjuk le egy konyharuhával és tegyük meleg helyre pihenni. Adjunk neki egy órát, hogy jól megnőhessen, aztán kenjük meg tojással, hogy szép színt kapjon sütéskor. Én közepes hőfokon, kb 180 fokon szoktam sütni, úgy fél óráig, de a tűpróba amúgy is megmutatja, mikor kész a finomság.

Amikor kihűlt lehet még extra porcukorral hinteni, vagy ünnepi alakalomra csokimázzal nyakon borítani, persze tízórai esetében én ezt nem teszem. Szeletekre vágva kerül aztán az uzsonnás dobozba, fóliába azért göngyöljük be, mert hajlamos a kiszáradásra. És persze itt is igaz, ami a pogácsa esetében már elhangzott: az osztálytársak is szeretni fogják… Igazi gyümölcslével, finom langyos teával kísérve tápláló tízórai a csemetének.

Eszter

Eszter legutóbbi tízórais bejegyzését olvasva úgy gondoltam én is adok egy kis példát abból, hogy nálunk mi kerül a gyerekek táskájába. Extra kihívás esetemben az, hogy a kisebbik gyerek gluténérzékeny, így a szokásos felvágottas zsömle nálunk sem játszik.
Az uzsonnástáska tartalmát továbbá az is erősen befolyásolja, hogy mikor sikerül kimásznom az ágyból, így a recepteknél feltüntetem az elkészítési időt, hátha ezzel is segítek.

1. Házi gyümölcsjoghurt (4-8 perc)

Egy jól zárható dobozban összekeverek 2,5 dl natúr görögjoghurtot 1 evőkanál házi (eper)lekvárral és kevés mézzel. Ha a lekvár édesített akkor a méz elhagyható. Tetejét megszórom fahéjjal. Az elkészített joghurtba akár szezonnak megfelelő apró gyümölcsdarabokat (alma, banán, körte, szölő, barack, szilva, mazsola stb.), és/vagy magvakat (őrölt lenmag, darabolt mandula, chia mag, dió, napraforgómag, szezámmag) is szórhatunk.
A változatosság kedvéért akár készíthetünk smoothiet-t belőle. Ilyenkor érdemes még beledobni a turmix gépbe pár spenótlevelet is. A gyereknek fel sem tűnik, mi pedig vállon veregethetjük magunkat.

2. Tojásrántotta muffinformában (12 perc)

1 tojást felverek, sóval ízesítem. 2 szilikonos muffinformát kókuszolajjal kikenek. Az aljára néhány apróra vágott hagymadarabot teszek és a felvert tojást a két muffinformában elosztom. 180 fokos légkeveréses sütőben kb. 10 percig sütöm. Mehet egy formába is a tojás, de úgy duplázódik a sütési idő! Egyéb apróra vágott zöldségeket (paprika, cukkini stb) vagy akár sonkát, bacont, reszelt sajtot is adhatunk a tojáshoz, de nálunk ez az egyszerű változat a nyerő.

Az elkészült tojást alufóliába csomagolom, így még a tízórai szünetben is melegen ehető.
Általában csomagolok mellé friss paradicsomot, uborkát, felvágott sonkacsíkokat.

3. Kolláth reggeli (5 perc + 5 perc)

3 evőkanál (gluténmentes) zabpelyhet előző este egy tálba teszek, adok hozzá pár szem aszalt gyümölcsöt (mazsola, vörösáfonya, apróra vágott datolya stb) és egy evőkanál magot vegyesen (fent említettek tökéletesek és akár még mákkal is kiegészíthető). Felöntöm annyi vízzel, hogy éppen ellepje és a konyhapulton hagyom reggelig.

Reggelre a zabpehely felszívja a vizet és megpuhul. Hozzákeverek kevés mézet és apróra vágott gyümölcsdarabokat. Ha túl száraz akkor kevés rizstejet vagy vizet adok hozzá, majd jól zárható dobozba teszem.
Érdemes nagyobb adagban készíteni, és a munkahelyre is csomagolni! Vigyázat extra kiadós és egészséges!

4. Zöldségek mindenféle kencével (5 perc)

Feltételezzük, hogy a kencéket már előző nap elkészítettük. Lehet ez körözött, humusz, padlizsánkrém, májkrém, vöröslencse pástétom, amit kis tálba teszek, majd egy másikba csíkokra vágott zöldségeket (paprika, újhagyma, uborka, répa, paradicsom, cukkini stb) csomagolok, amivel jól kimártogatható az adott kence.

5. Főtt tojás zöldségekkel (12 perc)

Két tojást megfőzök, megpucolok és mellé csíkokra vágott zöldségeket csomagolok.

Folytassam még??? (Folytatjuk:)

A táskába minden esetben kerül még valamilyen gyümölcs.

Bár még csak egy év iskola van mögöttünk, azt hamar megtanultam, hogy a tanév során – legyen bármennyire is önálló a csemete – reggelente egy fix feladatom tutira van, a tízórai csomagolás. Ez pedig egy utálom munka, pontosabban fejtörés, ha nem akarom, hogy a gyerek skorbutot kapjon a felvágottas zsemlétől. Igaz azt is lehet változatosan készíteni, belelopni finom vajat vagy házilag készített krémet, némi értékelhető minőségű sajtot, zöldségfélét – ha nem finnyás a kölyök. Na, az enyém az.

A gyerek simán ellenne a szimpla zsemle/kifli/kenyér felvágott kombináción napokig is, de engem ettől kiráz a hideg. Pláne ha belegondolok, miből készülnek ezek a „szendvicsbevalók”. És mivel tudom, hogy az iskolai menzát sem preferálja, talán néhány kanál lecsúszik az ebédből, tegyük hozzá, meg is értem…

De akkor miből él ez az iskolás, akinek elvileg kellene az energia, hogy tudjon teljesíteni? Szóval a lecke itthon is fel van adva, valamit adni tízóraira, uzsonnára, ami el is fogy, sőt talán még egészséges, tápláló is. Néhány tízórai féleség következik tehát, amit nekem az elmúlt egy évben sikerült kikísérleteznem és jelentem működik is.

Én pogácsának ritkán állok neki, mert hajtogatni nem szeretem a tésztát, meg ahhoz is türelmetlen vagyok, hogy többször pihentessem, szóval órákig várjak arra, hogy végre beleharaphassak a kész darabokba. De egy helyen véletlenül belefutottam egy túrópogácsa receptjébe, ami azért tökéletes, mert gyorsan kész a tészta, nem kell keleszteni és valami isteni, ahogy elolvad az ember szájában. Az alapanyag villámgyorsan összeállítható és érdemes belőle sokat készíteni, nem csak uzsitáskás adagot, mert sörkorcsolyaként is gyorsan eltűnik itthon.

Szóval a teendő mindössze annyi, hogy 25 dkg túrót, 25 dkg vajat, 25 dkg lisztet és egy fél evőkanálnyi sót jól összegyúrunk és ezt a ragacsos masszát beletesszük fóliába, majd a hűtőbe dugjuk egy-két órára, hogy gyúrható állagú legyen.

Ebben a tésztában az a jó, hogy akár napokra is bent pihentetheted a hidegen, aztán mindig előkapsz annyit, amennyit a helyzet kíván (meccs, vendég, zsúr…). Amikor kiveszed, lisztezett felületen nyújts ki és a szokásos módon folytasd a munkát: szaggass, vagdosd be a tetejét, kend meg enyhén felvert tojással, szórd meg reszelt sajttal és zsupsz bele a sütőbe. Én gyakran szórok rá köménymagot (mondjuk azt nem mindenki kedveli) de egyéb magocskákkal is lehet szebbé és még egészségessé is tenni, jó rá a szezámmag vagy a lemag is. Kb 20 perc kell neki 170 fokon.

És itt következik egy fontos infó: ez a pogi igazából frissen jó, akkor olyan, mintha a fornetti csomagolta volna épp. Leheletkönnyű és ha apró darabokat szaggatsz, akkor csak egy harapás és el is olvadt a szádban. Így aztán én azt a trükköt alkalmazom, hogy egy kisebb tepsinyi adagot sütésre előkészítve – vagyis kiszaggatva, tepsire sorakoztatva kis tojás és sajt társaságában a hűtőbe teszek, majd reggel 10 perccel korábban kelek – ennyi áldozatot megér a gyerek :) – , gyorsan kenem, szórom és dugom a melegbe.

Mire a gyereket kirángatod az ágyból, rákönyörgöd a ruhát, ráveszed egy fésülködésre addigra el is készül a tízórai. És mire a reggeli, fogmosás, cipő- és kabáthúzás lezajlik, már a dobozban lesz a frissen sült finomság.

Fontos, hogy sokat kell belőle csomagolni, mert az osztálytársak hamar elkapkodják. Szóval lelkiismeret kipipálva: a gyerek eszik, ráadásul nem is rosszat, egy túró-sajt-vaj-magocska kombinációval szerintem nem árthatunk.

Folyt köv.   

By Eszter”