Többször írtunk már a megyeszékhelyhez közel eső kis ékszerdoboz faluról, Dozmatról (például itt és itt), ahol a folyamatos fejlesztéseknek és szépítéseknek köszönhetően mindig találunk valami új látni- és kipróbálnivalót. Mi gyakran sétálunk arra, most mégis sikerült meglepődnünk az új kilátót megtalálva. Ez év májusában adták át, valószínűleg nem nagy csinnadrattával, mert – mi legalábbis – lemaradtunk róla. A Csodaszarvas tanösvény nagy körét (kb. 5 km) még ugyan nem sikerült végigjárni, de a kis kört (1,8 km) most teljesítettük. Akár 4-5 éves gyerekkel is bejárható, bár elég meredek emelkedők vannak, az út jól és biztonságosan kiépített.

A túrát kezdhetjük mindjárt a faluba beérve bal kéz felől található Szabadidő parknál (a játszótér is szuper, de imádkozzuk le a srácokat a mászókáról, hogy legyen erejük a túrára! :) ), itt parkolni is lehet. Megindulva a frissen aszfaltozott úton a dombra, táblák sokasága segít a tájékozódásban. A kisebbik kört jobbra az utolsó ház mögött induló ösvényen kezdhetjük meg. Hamar egy Kelta Fahoroszkóp táblához érünk, amelyről ki-ki leolvashatja, hogy melyik fának felel meg a születési ideje.

Ezután a túra folyamán folyamatosan találkozhatunk az egyes típusokat bemutató táblákkal, már lehet előre izgulni, a család melyik tagja következik. Mi nagyon jókat szórakoztunk és ami megdöbbentő volt, hogy szinte mindhármunkra tökéletesen illett az adott fa jellemzése.

Útközben láthatunk még egyéb szemléltető és magyarázó illusztrációkat, de ha szerencsénk van, élőben is találkozhatunk őzekkel, szedhetünk színes leveleket, bogyókat, gombákat, vagy ölelhetünk fákat, melynek terápiás hatása van – mint olvastuk az egyik „állomáson”.

Kb. 800 méter után érjük el az új látványosságot, mely a Krisztina kilátó nevet kapta. Nagyon érdekes, nem felfelé tör az égbe, hanem 45 fokos szögben van megdöntve, kicsit talán félelmetes is, mikor felérünk a tetején a teraszra és mintha a semmiben lógnánk. Az elénk táruló panoráma azonban bőven kárpótol! A fából ácsolt torony tövében padokat, asztalokat is találunk (szemetes is van!), így akár leülhetünk falatozni is.

Ha van még kedvünk, erőnk és időnk, tovább is folytathatjuk a nagy körön a túrát vagy egy meredek, de kőzúzalékos úton visszatérhetünk a faluba. (Természetesen fordítva is kezdhetjük a kirándulást, ekkor a falu közepén tesszük le az autót és ebben az esetben már 500 méter után a kilátónál lehetünk.)
Miközben visszasétálunk kiindulási pontunkhoz, út közben még egy pici fitneszparkot is útba ejthetünk – már ha nem fáradtunk el nagyon.
Ez a csodálatos kis falu mindig meg tud lepni bennünket valami újdonsággal, fedezzük fel! :)

Dozmaton megtaláltam! Dozmat egy gyönyörűséges kis falu, Szombathelytől 10 km-re. Rendelkezik egy kijelölt 9 km-es nordic walking útvonallal, valamint 2 tanösvénnyel.

A két tanösvény egy útvonalon indul, majd kettéválik: a kitartóbbak a 4-5 km-es körön, a kevésbé bátrabbak a 2 km-esen szedhetik a lábukat. Akármelyik kört is választjuk, mindegyik jól kijelölt, a terep alkalmas nordic walkingolásra, futásra, de andalgó sétára is, és gyerekekkel is járható.

Az utak erdőn, mezőn, szántók mellett vezetnek, gyönyörű kilátással a bucsui határra, és nem egyszer volt alkalmam szökkenő őzet, vagy éppen iszkoló nyulat látni. Érdemes megállni, és szemet, lelket melengetni.

Minthogy többször említettem, bármelyik távot is választjuk egy–egy kört írunk le, én a kört mindig a játszótérről indítom, ugyanis ott van kijelölt parkoló, valamint kitáblázott térkép a különböző távokról. Nem a falu felé, hanem ellenkező irányba indulok, így a faluba érek vissza.

Dozmat azon szakaszán, ahol visszakanyarodnak és olvadnak egybe az ösvények, lépten-nyomon bekerített, legelő állatokba botlunk, így még egy indokkal több, hogy gyerekekkel vágjunk neki. Mellékelek pár képet kedvcsinálónak.

Próbáljátok ki!

Lent a felsőcsatári Pinka hídnál, az alkalmi parkolóban, hátizsák fel, túrabot helyett a bozótosban keresünk magunknak és a gyerekeknek megfelelő botokat. Meglepődünk, mert az egykori malomhoz  vezető dzsungelt kitisztították, a gyalogúton túl egy földút vezet a „csurom vízeséshez”, ahogy a fiam nevezte el. Ennél idillibb gyalogos túrát, október végén, két csintalan  gyerekkel, álmodni se mernénk.  A szurdok hivatalos túra útvonala 5-6 éves kortól simán bejárható, bármikor visszafordulhatunk (egy idő után muszáj is), semmi sem kötelező.

Könnyedén haladunk, akár kerekezhetnénk is. Ámbár a drótszamarat az út második felében, a jelenleg átépítés alatt álló gátnál, bent a szurdokban már vállra kéne kapni. Jobbra lent a Pinka folydogál, balra fölöttünk a Vas-hegy csoport változatos formájú dombjai magasodnak.

A felsőcsatári Pinka-szurdok maga a határ, vasfüggöny nélkül is leválaszt bennünket az osztrák sógoroktól. Ha áttaposunk a folyón, már Ausztriában ejtőzhetünk. A túloldalon Eisenberg, manapság túraútvonalak gyakori végállomása, régebben menekülő honfitársaink első mentsvára lehetett.

A környéket akkoriban, a vasfüggönyös időkben állítólag olyannyira elszeparálták, hogy a szőlősgazdáknak, amikor reggel kimentek a hegyre kapálni, le kellett adniuk az útlevelüket, és ha este négy-öt óráig nem tértek vissza, balhé volt. Így esett meg, hogy a vaskeresztesi és felsőcsatári borosgazdák sötétedés után már nemigen láthatták a birtokukat.

Talán ennek az ötvenéves elzárásnak köszönhető a Vas-hegy megejtő érintetlensége, buja természetessége. Ősi fák, szabályozatlan folyómeder, felderítésre váró növény- és madárvilág. Ezerarcú, minden évszakban másért érdemes felfedezni. Tavasszal mezőnyi kankalin, hó- és gyöngyvirágokban gyönyörködhetünk, nyáron a Pinkában horgászhatunk, ősszel faleveleket gyűjthetünk.

A környéken huszonegy védett növényfajt tartanak számon (még a nevük sem ismerős), közel természetes állapotú erdőszép zsombékosokra bukkanhatunk. Az élővilág sokszínűségéből  így ősszel, már alig érzékelünk valamit, nevenincs vízimadarakban gyönyörködünk. Az útikönyv vízirigókról, nagy kócsagokról, hegyi billegetőkről, jégmadarakról, fekete gólyákról, és uhukról mesél.

A Pinka medrét elhagyva felkaptatunk a hegyre

Hosszabb erdei barangolás után, ha nem gyerekekkel túráznánk, a szőlősgazdák birodalmába érhetnénk fel. A Vas-hegyen, olvashatjuk az útikalauzban – több száz, egykor boronafalas, műemlékileg védelemre szoruló pince áll. A talaj meszes és savanyú, ha édes bort kínálnak, el ne fogadjuk…. Viszont érdemes bekukkantani, ha már arra járunk, ott fent a hegyen, az Európát sok éven át kettészelő Vasfüggönynek  emléket állító múzeumot.