Megkóstoltuk a parlagfüves-kenyeret: kesernyés, vaj nélkül borzasztó, kis mennyiségben viszont észrevehetetlen. A csoda elmaradt, fotósuknak sem lett dúsabb hajkoronája, de reméljük immunerősítőnek beválik…
Úgy voltunk ezzel a parlagfűvel, hogy hittük is meg nem is, hogy csodaelixír lapul benne. (Talán inkább nem hittük, de ez magánügy.) Ám súlyosan beteg barátnőnk, természetgyógyász ismerősére hagyatkozva annyira akart épp ebben bízni, hogy mi is hajtani kezdtük. Első parlagfű-vadász akciónk azonban télvíz idején csúfos kudarcba fulladt, úgy lettünk vele, mint a népmesei királylány, akit csak a szabad tengeri levegő menthet meg, de oda a királyság egyetlen erőtlen (hitetlen) lakója sem juttathatja el. Hm…
Szóval így voltunk ezzel a parlagfűvel, mígnem a hétvégén egyszer csak jött az angyali segítség! Nem fogadtam volna rá, de akad olyan rendes ember, aki nemhogy hisz a parlagfűben, de szösszenetünket is olvasta, ráadásul felkeresett, és személyesen ajándékozott meg bennünket saját szedésű, téliesített, lenmaggal keverten őrölt parlagfűvel.
Ahogy neve elhallgatását kérő olvasónk elmesélte, ők feleségével másfél éve napi rendszerességgel fogyasztják. Saját receptjük: reggel épp csak meghintenek egy szelet vajas kenyeret, és ezzel tartják karban egészségüket. Ők a mokkáskanálnyi mennyiségre esküsznek, de nagyon egyéni, kinek mennyi a jó. Mondta, senkit nem akarnak félrevezetni, nekik bevált, kutya bajuk, azóta jó egészségnek örvendenek. Hogy ettől-e, vagy attól, hogy amúgy is nagyon figyelnek életmódjukra… ki tudja?
Össze ne keverjük a fekete ürömmel!
Abban biztosan hisznek, nem árt. Viszont nem árt az óvatosság, ha nekiállunk begyűjteni, mivel a parlagfű a fekete ürömmel nagyon hasonlatos, laikusok könnyen összekeverik, és a parlagfűvel ellentétben a fekete üröm nagyobb adagban már mérgező. (A fekete ürüm levele, magyarázza olvasónk, alulról ezüstös színű, innen nem lehet őket összekeverni.) A középkorban a fekete ürmöt mágikus oltalmazó növényként ismerték. (A kertekben rovarok – főleg molyok – távoltartását szolgálta. Ősidők óta használták fáradtság ellen, az utazók pedig gonosz szellemek és vadállatok ellen védekeztek vele. A római katonák fekete ürmöt tettek a szandáljaikba, hogy meneteléskor ne fáradjon el a lábuk. A fekete üröm egyike annak a kilenc fűnek is, melyet a 10. században a Lacnunga (Orvosságok) nevű gyűjteményben található „Kilenc fű bűbájában” segítségül hívtak a pogány angolszászok.)
Mindenesetre, ha már megkaptuk, lefotóztunk és belekóstoltunk
Brrr… először vaj nélkül, pusztán kenyérre hintve próbáltuk ki a parlagfüvet, az íze így roppant keserű. Másodszor már óvatosabbak voltunk, a kenyérre egy kis síkosítót (margarint) is kentünk, így viszont semmi extra ízt nem éreztünk. Férfi kollégáim közül ketten is meghátráltak, nem voltak hajlandóak beszállni a kísérleti kóstolásba, fotósunk bátrabban viselkedett. A turulmadara védjegyként felmutató honlapokon beharangozott csoda azonban elmaradt, fotósuknak ennyitől sem lett dúsabb a –khm- hajkoronája, de reméljük, immunerősítőnek azért beválik. (Ha másért nem, placebóként, mert annyira szeretnénk hinni benne)
Mindenesetre barátnőm a kórházban nagyon örült dunsztnyi beszerzésünknek. Ezúton köszöni a kedvességét annak a szombathelyi úrnak, aki megosztotta vele gyógy-szerét! Már csak az van hátra, hogy nagyon szurkoljunk, hogy csodaszer legyen!