Még nem késtünk le semmit, még nagyon gyorsan megmalacosodhatunk szilveszter estére! Vagyis az új évre, mert akkor túrja elő a szerencsét.
De mivel egy igazi malac sütéséhez rengeteg idő és energia kell (pácolás, forgatás, kenegetés – pfüüühh!), jobb lesz egy egyszerűbbel előrukkolni, amit még a gyerekek is élvezni fognak: a készítéstől az evésig. :)
Csak kedvenc tésztánkra van szükség: ez lehet bolti leveles tészta (leggyorsabb verzió) vagy egyszerű pizzatészta. Vékonyra nyújtjuk, kis pohárral köröket szaggatunk belőle – illetve ezt hagyjuk meg csemeténknek! – majd 1-2 cm-es vágást ejtünk rajta felül és a két kis fület visszahajtjuk. Az orrának a maradék, leeső tésztákból kis kupakkal szintén köröket szaggatunk. A szemnek eredetileg egész borsot írt a recept, de ezt nem ajánlom, ha gyerek is eszik belőle. Inkább aszalt paradicsomból vagy olajbogyóból vágjunk apró darabokat és ezt nyomkodjuk a tésztába. Az orrát egész tojással ragasszuk a nagyobb körre, kenjük le még egyszer a teljes röfit és előmelegített sütőben 10-15 perc alatt süssük készre. Langyosan a legjobb! :)
Minden kedves blogolvasónak BÚÉK! :)
Tegnap pásztor voltam. A férjem József és szamár, a nagytesó angyal egy baba pedig Jézuska. Napok óta Betlehemről, és a szent családról faggat a négyéves, színdarabot tegnap kezdett írni. Mint Mária tekerte fejére a törölközőt és ringatta a bölcsőt, majd hírt hozott nekem, hogy megszületett a Kis Jézus vigyek neki ajándékot. Előkerültek tehát a legók, gyorsan építettünk is a kisdednek duplóházat.
Valljuk be, a karácsony közeledtével többször eszünkbe jut, hogy az év folyamán kicsit elhanyagolt barátainkat, szeretteinket, rokonainkat bizony, legalább az ünnepek kapcsán jó lenne valami apró figyelmességgel meglepni. Sokszor a megfelelő ötlet, idő, pénz(?) hiányában sajnos gondolati szinten marad az elképzelésünk. Hogy ez idén ne így történjen, erre mutatjuk most meg egy kedves, teljesen személyre szabható üdvözlőlap elkészítésének módját. Nagy előnye, hogy otthon, minimális ráfordítással, speciális eszközigény nélkül, gyerekek bevonásával is elkészíthető. A végeredmény pedig?!
Érdekes a gyermeki gondolkodás – mesélek a férjemnek az ovis ünnepségről – hogy a fenében nem rakja össze, hogy eléggé lehetetlen egy nap 3 Mikulással is találkozni. Ráadásul ugyebár mindegyik másként néz ki, ki sikerültebben, ki egészen gázul. És mégsem merül fel a kérdés jó néhány évig, hogy akkor melyik is az igazi. Mondjuk a négyéves a különbségekre már felfigyelt: „az egyik alacsonyabb volt anya, akkor ugye az még nem olyan öreg…” de egyelőre össze még nem zavarodott. A lényeget, hogy jó fej ez a Mikulás, csomagbontogatás közben summázta is.
Az ovis elég élethű, nem?