Hiába a szülői példamutatás, a szorgos zöldségevő szülők, öt éves fiam fittyet hány a normális táplálkozási útmutatónak: gyakorlatilag nincs olyan nyers gyümölcs, még a banán sem, amit a szájába venne. Nyers zöldség is kizárva. Már kisbabaként irtózott minden nem homogén, erős színű ételtől, és a gyümölcsturmixok jó részétől. Évekig kísérleteztünk a turmixolással, belecsempésztük a gyümölcsöt a palacsintába, a szendvics aljába, a végeredmény csak ennyi: mielőtt nekiállna az evésnek, könyvelői alapossággal, tüzetesen átvizsgálja az elé tálalt ételeket. Fogalmam sincs, hol rontottam el, mindenesetre, lekopogom, valahogy így is, egészséges.
– De mit tegyünk vagy ne tegyük, ha ennyire rosszevő a gyerek? – A témáról Unger Erika pszichológust kérdeztük.
Velem egyik takaros kis vendégházában volt szerencsém néhány napos életmódtáborban részt venni. A házigazdánk, Enikő minden napra isteni vegetáriánus ételekkel készült, sőt egyik nap még közös főzöcskézést is tartottunk. Sütöttünk kenyeret, készítettünk mindenféle mártogatóst és egyéb kenyérre valót. Kedvencem a túrólepény volt, melyet feltétként, spenótfőzelékhez ettünk.
Ma már boldog-boldogtalan bodzaszörpöt gyárt, de továbbgondolni kevesen merik ezt az irányvonalat. Pedig sok más szépséget, finomságot nyújt nekünk a természet, amit bátran beemelhetünk akár a mindennapi étrendünkbe. Itt van mindjárt a rózsa. Kevesen lehetnek, akiket nem varázsol el, ők most kattintsanak tovább. 
