A sztori csak ennyi, a reggeli rohanásban otthon maradt a kiselsősöm tízóraija. Merthogy a mi iskolánkban az étkeztetést az ebédre redukálták, a tízórait és az uzsonnát otthoni hozottból kell megoldani. Tehát ha nincs előre gyártott pakk, délelőtt éhen marad a gyerek. Az pedig nem jó, nem csak azért nem, mert korgó gyomorral nem figyel úgy az órán… Egyszóval tízórai nélkül maradtunk. Mindezzel 7.50-kor, a kocsiból kiszállva szembesültem. Annyi idő még volt, hogy elrohanjunk az iskolabüfébe.
Valamiért azt hittem, találunk valamit: gondoltam, ha nem is száműztek az iskolabüfékből minden egészségtelen kalóriabombát, legalább alternatívaként kapható lesz majd olyan élelmiszer is, ami legalább nem káros. Tehát sorban álltunk.
Tévedtem. Szombathely belvárosában, a város egyik általános iskola büféjében nincs joghurt, nincs gyümölcs (jó dolog, hogy a folyosókon mindig van ingyen alma, de ez most más tészta) semmilyen szendvicset sem árulnak reggel nyolc előtt (ábrándozhatok zöldséges-rozsos kifliről, ha még parizeres szendvics sincs). Majd első szünet után – kaptam a választ. Csakhogy a gyerkőc a szünetben egyedül nem jöhet le (legalábbis nekem ezt mondja), valamit muszáj volt tehát választani. A kínálat kimerült a felfújt, ránézésre is gyanús kelt tésztákban: kapni csokival leöntött kakaós csigát, sima kakaós csigát, kakaós kalácsféle tésztát, vaníliás pudinggal töltött tésztát, és valami pizza forma szeletet… No és választhatnánk még megannyi előre csomagolt édesség és rágcsálnivaló közül. Kóla éppen nincs, de cukros szénsavas üdítőket persze látok…
A gyerek pizzáért visít, mit vegyek, mit tegyek?
Ráböktem a vaníliásra… De nem akarom elhinni, hogy itt tartunk, hogy még mindig ez van, hogy nem értik, mennyire nem szabadna ezekkel az üres kalóriabombákkal tömni a kölyköket – ráadásul mi szülők gyanútlanul azt hisszük, ha nincs tízórai, majd vesz valamit a büfében. De mit?
Gyanútlanul tényleg úgy gondoltam, annak, hogy 2005-ben rendeletileg szabályozták az iskolai büfék kínálatát, csak volt némi foganatja … (Az akkori miniszteri rendelet szerint az intézményvezetők nem köthetnek szerződést azzal a büféüzemeltetővel, akinek kínálata az iskola-egészségügyi szolgálat szakvéleménye és a szülők szerint nem felel meg az egészséges táplálkozás alapelveinek. Vagyis tiltólistára kerültek a túl cukros, a túl zsíros és a túl sós termékek.)
Persze lehet mondani, chips nélkül csődbe mennének az iskolai büfék, de könyörgöm, mi vagy ki van miért vagy kiért? Amikor én voltam kisiskolás (még az átkosban), nálunk nem volt büfé, a felsősöknek a konyhások kosárból, egy pulton árulták azt a szendvicset, tejterméket, amit a kicsik tízóraira kaptak. Nem volt csoki és rágó, ha éhesek voltunk, vettük és ettük a tojáskrémes kenyeret…
Valakinek csak el kéne gondolkodni már ezen. A büfésnek? Az iskolavezetésnek? Valószínűleg mindkettőnek. Mert mi szülők csak nagyritkán jutunk el az iskolai büfékbe, ha vagyunk olyan felelőtlenek, és otthon hagyjuk a gyerek tízóraiját, egyébként be se igen mehetnénk az épületbe…