Finnyás a gyerek – mit csináljak?

child-picky-eaterHiába a szülői példamutatás, a szorgos zöldségevő szülők, öt éves fiam fittyet hány a normális táplálkozási útmutatónak: gyakorlatilag nincs olyan nyers gyümölcs, még a banán sem, amit a szájába venne. Nyers zöldség is kizárva. Már kisbabaként irtózott minden nem homogén, erős színű ételtől, és a gyümölcsturmixok jó részétől. Évekig kísérleteztünk a turmixolással, belecsempésztük a gyümölcsöt a palacsintába, a szendvics aljába, a végeredmény csak ennyi: mielőtt nekiállna az evésnek, könyvelői alapossággal, tüzetesen átvizsgálja az elé tálalt ételeket. Fogalmam sincs, hol rontottam el, mindenesetre, lekopogom, valahogy így is, egészséges.

– De mit tegyünk vagy ne tegyük, ha ennyire rosszevő  a gyerek? – A témáról Unger Erika pszichológust kérdeztük.

– Először általánosságban annyit mondanék, hogy a táplálkozás alapvetően biológiai szükséglet. Ezért még mielőtt viselkedési problémaként kezdünk el kezelni egy bizonyos étel visszautasítását, érdemes a tünet mögé tekinteni. Javaslom, hogy kísérje figyelemmel gyermeke étkezési szokásait. Mikor mit eszik? Miből mennyit? Mit utasít vissza? Mindig elutasítja, vagy csak néha? Mi alapján válogat? Íz, szín, állag, nyers-főtt, stb.? Csak otthon, vagy csak az óvodában jelentkezik a probléma, esetleg mindkét helyen? Fontosak-e számára a körülmények, például ragaszkodik-e kimondottan egy bizonyos ülőhelyhez, tányérhoz, evőeszközhöz? Ne a pillanatnyi helyzetből ítéljen, hanem 3-4 hétig gyűjtse a megfigyeléseket. Ezt követően, összességében értékelje azokat. Az információk összegzését, értelmezését segítheti az étkezési napló vezetése, amiben mindezeket leírja.

 A biológiai óra gyermekkorban, egyes rendkívüli eseteket eltekintve, megbízható. Óvodáskorban a táplálkozást nagyobb részt vezérlik biológiai érzések, mint felnőttkorban, ezért ami finnyásságnak tűnik, akár egy rejtett betegség, például ételérzékenység is lehet. Gyermeke a visszautasítással jelezheti ösztönösen, hogy az adott étel a számára valamiért ártalmas. Javaslom, kérje ki gyermekorvosa, védőnője véleményét. Amennyiben megállapított, hogy összességében nem számít kórosnak gyermeke étkezése, étvágytalanságát nem betegség okozza, és nem lehet tartani hiányállapot fellépésétől, hallgasson bátran gyermeke jelzéseire.

Az Ön fiánál ugyanezt javaslom. Bízzon gyermeke jelzéseiben, adjon teret ízlésének. Ha így is egészséges, nem szükséges aggódnia. Talán meglepi, de az egy és öt éves gyermeket nevelő szülők egyharmada panaszkodik arra, hogy gyermeke válogatós. Az esetek többségében az derül ki, hogy a szülők nem bíznak eléggé gyermekük jelzéseiben, biológiai órájában, vagy nem fogadják el az egyéni ízlését. Sőt, ha ezeken túl a szülő még be is avatkozik a dolgok rendes menetébe, az akár táplálkozási zavarhoz is vezethet. Ilyenkor az étel már nemcsak táplálék, hanem biológiai szükségletből átváltozik valami mássá, egy eszközre. A játék, a manipulálás, az érzelmi zsarolás, a jutalmazás, vagy a büntetés eszközévé.  A válogatósság önmagában nem, de ezekkel együtt már pszichés problémának minősül.

avega

– Mit tehet a szülő,  léteznek olyan módszerek, amivel egy elutasított ételt megkedveltethetünk a gyerekekkel? 

– Először is, bármilyen nehéz, fontos, hogy vizsgálja felül a táplálkozáshoz való saját hozzáállását, viselkedését, szokásait, és módosítson azon, amit utólag hibának vél. Sajnos, ez önmagában nem mindig elég, a gyermek problémájára is megoldást kell keresni. A hibás viselkedést célzott játékkal vagy mesével lehet kezelni. Például főzőcskézzenek közösen, játsszák el együtt az étel beszerzését, előkészítését, megfőzését, tálalását, elfogyasztását. Mindezt játékosan, minden tét nélkül. Figyelje, hogyan reagál eközben gyermeke. Ami játék közben bevált, az lehet alkalmazni a gyakorlatban is. Ajánlom még “A nagy étkű kisegér” című mesét Gerlinde Ortner Gyógyító mesék című könyvéből. Ha egyedül nem megy, kérje tapasztalt, hasonló korú gyermeket nevelő szülők, vagy pszichológus segítségét. 7 éves korában járt nálam egy elhízott kislány, aki egyéb problémái mellett nem volt hajlandó gyümölcsöt enni. Két alkalom elegendő volt ahhoz, hogy megszerettessem vele az almát, amit aztán az anyuka más ételekre is tovább tudott vinni. A megfelelő módszer és a pozitív tapasztalat hozzásegítette őket egy jobb kapcsolathoz, javította a gyermek viselkedését, és nem utolsó sorban egészségi állapotát.

– Mi a helyzet azokkal a gyerekekkel, akik nem hajlandóak új dolgokat megkóstolni?

Amennyiben csak az új ételeket utasítja vissza gyermeke, érdemes odafigyelni az általános szabályokra. Mégpedig: új ételt először csak kis adagban kóstoltasson meg gyermekével, akkor, amikor egyébként is éhes. Nyugodt légkörben, kényelmes tempóban etesse. Ne siettesse gyermekét. Segíthet, ha másokat is lát közben enni. Ha így is elutasítja, ne erőltesse, mert azzal negatív érzéseket társít az új ételhez. Mindenekelőtt legyen türelmes. Öt éves korig jellemző az új ételektől való berzenkedés, később a gyerekek többsége úgymond “kinövi”.

– Hogyan viselkedjünk, mi szülők, ha szerintünk keveset eszik  a kölyök?

Ami a szülő szempontjából kevésnek tűnik, az még a gyermeknek lehet, hogy pont elegendő. A testünk jelzi, ha éhesek, vagy jóllakottak vagyunk. Ha a szülő mégis erőlteti az evést, a gyerek csak azt tanulja meg, hogy ne hallgasson biológiai órájára, testének jelzéseire. Amennyiben úgy látja, hogy nem eszik eleget gyermeke, ne szidja meg érte. Természetesen viselkedjen, amikor elveszi előle a tányért. A másik végletbe sem szabad esni. Amikor kis idő múlva enni kér azzal, hogy éhes, ne szolgálja ki, és ne engedje nassolni, torkoskodni. A lehető legnyugodtabb hangnemben mondja meg neki, hogy mikor lesz a következő étkezés, és akkor ehet. Így könnyen megszokja, hogy az étkezéseknek mi a rendje.

“Finnyás a gyerek – mit csináljak?” bejegyzéshez egy hozzászólás

Hozzászólások lehetősége itt nem engedélyezett.