Lent a felsőcsatári Pinka hídnál, az alkalmi parkolóban, hátizsák fel, túrabot helyett a bozótosban keresünk magunknak és a gyerekeknek megfelelő botokat. Meglepődünk, mert az egykori malomhoz vezető dzsungelt kitisztították, a gyalogúton túl egy földút vezet a „csurom vízeséshez”, ahogy a fiam nevezte el. Ennél idillibb gyalogos túrát, október végén, két csintalan gyerekkel, álmodni se mernénk. A szurdok hivatalos túra útvonala 5-6 éves kortól simán bejárható, bármikor visszafordulhatunk (egy idő után muszáj is), semmi sem kötelező.
Könnyedén haladunk, akár kerekezhetnénk is. Ámbár a drótszamarat az út második felében, a jelenleg átépítés alatt álló gátnál, bent a szurdokban már vállra kéne kapni. Jobbra lent a Pinka folydogál, balra fölöttünk a Vas-hegy csoport változatos formájú dombjai magasodnak.
A felsőcsatári Pinka-szurdok maga a határ, vasfüggöny nélkül is leválaszt bennünket az osztrák sógoroktól. Ha áttaposunk a folyón, már Ausztriában ejtőzhetünk. A túloldalon Eisenberg, manapság túraútvonalak gyakori végállomása, régebben menekülő honfitársaink első mentsvára lehetett.
A környéket akkoriban, a vasfüggönyös időkben állítólag olyannyira elszeparálták, hogy a szőlősgazdáknak, amikor reggel kimentek a hegyre kapálni, le kellett adniuk az útlevelüket, és ha este négy-öt óráig nem tértek vissza, balhé volt. Így esett meg, hogy a vaskeresztesi és felsőcsatári borosgazdák sötétedés után már nemigen láthatták a birtokukat.
Talán ennek az ötvenéves elzárásnak köszönhető a Vas-hegy megejtő érintetlensége, buja természetessége. Ősi fák, szabályozatlan folyómeder, felderítésre váró növény- és madárvilág. Ezerarcú, minden évszakban másért érdemes felfedezni. Tavasszal mezőnyi kankalin, hó- és gyöngyvirágokban gyönyörködhetünk, nyáron a Pinkában horgászhatunk, ősszel faleveleket gyűjthetünk.
A környéken huszonegy védett növényfajt tartanak számon (még a nevük sem ismerős), közel természetes állapotú erdőszép zsombékosokra bukkanhatunk. Az élővilág sokszínűségéből így ősszel, már alig érzékelünk valamit, nevenincs vízimadarakban gyönyörködünk. Az útikönyv vízirigókról, nagy kócsagokról, hegyi billegetőkről, jégmadarakról, fekete gólyákról, és uhukról mesél.
A Pinka medrét elhagyva felkaptatunk a hegyre
Hosszabb erdei barangolás után, ha nem gyerekekkel túráznánk, a szőlősgazdák birodalmába érhetnénk fel. A Vas-hegyen, olvashatjuk az útikalauzban – több száz, egykor boronafalas, műemlékileg védelemre szoruló pince áll. A talaj meszes és savanyú, ha édes bort kínálnak, el ne fogadjuk . Viszont érdemes bekukkantani, ha már arra járunk, ott fent a hegyen, az Európát sok éven át kettészelő Vasfüggönynek emléket állító múzeumot.
