Közeli helyeken: túrázzunk a Pinka szurdokban, akár gyerekekkel is

20131023_124333
A Pinka, a nyárias őszben

Lent a felsőcsatári Pinka hídnál, az alkalmi parkolóban, hátizsák fel, túrabot helyett a bozótosban keresünk magunknak és a gyerekeknek megfelelő botokat. Meglepődünk, mert az egykori malomhoz  vezető dzsungelt kitisztították, a gyalogúton túl egy földút vezet a “csurom vízeséshez”, ahogy a fiam nevezte el. Ennél idillibb gyalogos túrát, október végén, két csintalan  gyerekkel, álmodni se mernénk.  A szurdok hivatalos túra útvonala 5-6 éves kortól simán bejárható, bármikor visszafordulhatunk (egy idő után muszáj is), semmi sem kötelező.

Könnyedén haladunk, akár kerekezhetnénk is. Ámbár a drótszamarat az út második felében, a jelenleg átépítés alatt álló gátnál, bent a szurdokban már vállra kéne kapni. Jobbra lent a Pinka folydogál, balra fölöttünk a Vas-hegy csoport változatos formájú dombjai magasodnak.

20131023_114336
Egykori malom, a “csurom vízesésnél”

A felsőcsatári Pinka-szurdok maga a határ, vasfüggöny nélkül is leválaszt bennünket az osztrák sógoroktól. Ha áttaposunk a folyón, már Ausztriában ejtőzhetünk. A túloldalon Eisenberg, manapság túraútvonalak gyakori végállomása, régebben menekülő honfitársaink első mentsvára lehetett.

A környéket akkoriban, a vasfüggönyös időkben állítólag olyannyira elszeparálták, hogy a szőlősgazdáknak, amikor reggel kimentek a hegyre kapálni, le kellett adniuk az útlevelüket, és ha este négy-öt óráig nem tértek vissza, balhé volt. Így esett meg, hogy a vaskeresztesi és felsőcsatári borosgazdák sötétedés után már nemigen láthatták a birtokukat.

20131023_115519
Építkezés a gátnál

Talán ennek az ötvenéves elzárásnak köszönhető a Vas-hegy megejtő érintetlensége, buja természetessége. Ősi fák, szabályozatlan folyómeder, felderítésre váró növény- és madárvilág. Ezerarcú, minden évszakban másért érdemes felfedezni. Tavasszal mezőnyi kankalin, hó- és gyöngyvirágokban gyönyörködhetünk, nyáron a Pinkában horgászhatunk, ősszel faleveleket gyűjthetünk.

A környéken huszonegy védett növényfajt tartanak számon (még a nevük sem ismerős), közel természetes állapotú erdőszép zsombékosokra bukkanhatunk. Az élővilág sokszínűségéből  így ősszel, már alig érzékelünk valamit, nevenincs vízimadarakban gyönyörködünk. Az útikönyv vízirigókról, nagy kócsagokról, hegyi billegetőkről, jégmadarakról, fekete gólyákról, és uhukról mesél.

20131023_124505
Vadregényes

A Pinka medrét elhagyva felkaptatunk a hegyre

Hosszabb erdei barangolás után, ha nem gyerekekkel túráznánk, a szőlősgazdák birodalmába érhetnénk fel. A Vas-hegyen, olvashatjuk az útikalauzban – több száz, egykor boronafalas, műemlékileg védelemre szoruló pince áll. A talaj meszes és savanyú, ha édes bort kínálnak, el ne fogadjuk…. Viszont érdemes bekukkantani, ha már arra járunk, ott fent a hegyen, az Európát sok éven át kettészelő Vasfüggönynek  emléket állító múzeumot.

20131023_124449

“Közeli helyeken: túrázzunk a Pinka szurdokban, akár gyerekekkel is” bejegyzéshez egy hozzászólás

  1. Tisztelt Szerző!

    Kis pontosítással járulnék hozzá kedvcsináló írásához. Mint a környékről elszármazó, gyerekkorom furcsaságaira jól emlékező, csak annyit mondanék: nem volt a szőlősgazdáknak – de a falu népe legnagyobb részének sem – útlevele abban az időben. Hisz csak szerencsével utazhattunk három évenként….
    A helybélieknek volt egy számuk amit az ellenőrző ponton ” kapunál” bemondva léphettek a határsávban lévő területre. Az akkor még lapozható személyi igazolványban egy belépésre jogosító pecsét is ékeskedett, amennyiben állandóan bejelentett lakással bírt az ember. Vendégnek, aki a szüreten szeretett volna segédkezni, bizony a rendőrséget kellett először felkeresnie, hogy egy ideiglenes belépési engedélyre szert tegyen. Kirándulókra nem nagyon emlékszem gyermekkoromból…..

Hozzászólások lehetősége itt nem engedélyezett.