Nem, nem kell skizofrénnek lenni ahhoz, hogy szóba álljunk a testünkkel, és ha valami betegség gyötör, próbáljuk meg első körben önmagunkat meggyógyítani. – Pár hasznos tipp következik dr. Buda Lászlótól.
Szombathely a legjobb fej, és a legnyitottabb város, a leglelkesebb közönséggel –ezekkel a szavakkal köszöntötték a Nyitott Akadémia szezonzáró, utolsó tavaszi előadásának hallgatóságát. Pál Ferihez képest ugyan csekélyebb a létszám, de így is simán egy rock-koncertnyi tömeget beszippantott az MSH. A vendég ezúttal egy kevésbé felkapott „sztár lélekbúvár”, Buda László orvos, pszichiáter, pszicho-terapeuta, a Pécsi Tudományegyetem korábbi tanszékvezetője. A tavalyi év egyik nagy könyvsikere volt Mit üzen a tested?
Gyakorlott, jó előadó, a színpadon elég neki két szék, és másfél órán keresztül mindent lejátszik. Persze, ez a szakmája és a specifikuma: a pszichoszomatikus öngyógyítás. Egy régi bor, új palackban, merthogy sok új tényleg nincs abban, amit mond, csak a módszer és a tálalás frissebb. Elsőre persze elég lehetetlennek tűnik, hogy az ember szóba elegyedhet saját beteg testével – de nem a legtermészetesebb dolog, hogy emberszámba vegyük magunkat? Mert ha jó a megszólítás, akkor ketten együtt, a test és a lélek, tényleg csodákra képesek.
Az alap, hogy a betegség, ahogy a halál is, alapvető része az életünknek, ami nem csak elvesz, hanem mindig ad is valamit, egy nagy „bölcsesség-generátor”. Ahogy Buda László is fogalmaz, csak az élő test betegedhet meg, a halott nem, és ez fontos evidencia. Ahogy az is, hogy egy-egy lelki állapot szinte azonnal tükröződik a testen, sejtszinten érződik. Tudjuk, mennyire összefüggnek a lelki és testi folyamatok egymással, csak mégsem nem veszünk tudomást róla. Mert tényleg nincs értelme külön a testet és a lelket gyógyítani, „bodymind” van, ezt kell (együtt) kezelni.
Minden sejt érzi azt, hogy milyen állapotban van a „gazdája”. Érdekes például a genetikai betegségeket vizsgálni, a sok száz tárolt génből miért éppen pont azok a megbetegítő gének aktivizálódnak? Ki hozza a döntést? Egy biztos, nem a DNS.
Hogyan kell önmagunkat meggyógyítani?
A betegség olyan, mint egy gyomnövény, a felszínen ott a látható tünet, maga a gyom, a föld alatt a gyökér, egy élettörténet, amiből a betegség voltaképp fakad. Egy betegség gyógyításában ezt is meg kell találni, és ki kell gyomlálni a bajt, csak akkor reménykedhetünk a gyógyulásban.
A modern orvostudomány azonban jobbára csak a testtel és a tünetekkel foglalkozik, egy rákos megbetegedésnél fontos lehet az operáció is, hogy tehermentesíthetjük a testet – de ha csak a felszínről gyomláljuk ki a „gazt”, ha bent hagyjuk a gyökereket, újra és újra visszatérhet a betegség.
Ahhoz, hogy megértsük testünk üzenetét, tisztába kell lennünk a testszimbolikával, érteni a test nyelvét, milyen lelki bajokhoz milyen testi tünetcsoportok társulnak. Mert a test a lélek 3D-s projekciója, ha a lélek sérül, óhatatlanul megjelennek a fizikai tünetek is. Ha viszont sikerül a gyökeret feltárni, és a problémákat orvosolni, vagy csak megemészteni, akkor szinte órák alatt bekövetkezhet a gyógyulás.
Mi a sikeres fogyókúra titka?
Az első és legfontosabb lépés, hogy el kell fogadni azt a helyzetet, amibe kerültünk. Hiba elégedetlenkedni, szidni és hibáztatni a másikat, a sorsot, hogy ezt velem megcsinálta, ezzel nem jutunk előbbre. Míg a háborgás és a düh dolgozik bennünk, nincs gyógyulás.
A legtöbb fogyókúra Buda szerint azért sikertelen, mert a test gyűlölete kíséri, a lélek utálja a testet, elkezdi szidni és drasztikus megvonásokkal próbálja fogyásra bírni.
Itt kezdődik az első jó tanács: aki szeretne lefogyni, felejtse el az öngyűlöletet. Mert a test olyan, mint egy makacs gyerek, minél inkább szidjuk, sanyargatjuk, annál rakoncátlanabb és kiszámíthatatlanabb. Először meg kell szelídíteni, szeretettel bánni vele, ahhoz, hogy egyáltalán szóba álljon velünk.
Az első lépés a jó fogyókúrához: az elfogadás, és a test szeretete. Kezdjük el egy párbeszédet és kezdjük el finoman vezetgetni egy jó irány felé. Tudatosan erősítsük ezt magunkban: „Kedves testem, elfogadlak és szeretlek, így ahogy vagy, hozzám tartozol, partnerként kezellek. Szeretlek, és mindent megteszek érted. Gyere most, kövess engem, mert jót akarok neked.”
Megelőzés –alakíts ki jó kapcsolatot a testeddel
Érdemes kialakítani egy jó kapcsolatot a testünkkel. Képzeljük el, beszéljünk hozzá, kérdezzük meg, mi miért történik vele. És meglepődünk, mert ha akarjuk, megkapjuk a választ.
Fontos gyakorlat: tegyük az egyik kezet a mellkasra, és mondjuk el maguknak: „Kedves testem, köszönöm, hogy vagy nekem, hálás vagyok, amit adsz nekem, és szeretlek ahogy vagy!” – Ezt ismételgessük, ha jobb viszonyt szeretnénk magunkkal, de ne csak ledarálva, hanem belső átéléssel!
Ha baj van, ha megbetegedtünk, adjunk egy kis időt és figyelmet magunknak, nem kell ajtóstul a rontani a házba. Ha nem megy az öndiagnózis, akkor kérjünk segítséget.
A betegség – az élet nagy tanítómestere
Buda László szerint a 21. század az öngyógyításé lesz, de ehhez mindannyiunknak rá rá kell ébrednie arra, hogy ennek a testnek mi vagyunk a főszereplői, mi vagyunk a legkompetensebbek abban, hogy magunkat meggyógyítsuk. Ez a legbelsőbb ügyünk, és ha megbetegedtünk, nem elég, hogy elszaladunk orvoshoz, és ott széttárjuk a kezünket: bocs, ez van, de nekünk ehhez semmi közünk, csak áldozatok vagyunk, és csináljanak, valamit ők! Hanem értsük meg: nekünk is tenni kell önmagunkért, és a gyógyulásért!
Végezetül tartsuk mindig szem előtt, hogy a betegség mindig felhívja valamire a figyelmet, ténylegesen egy lehetőség arra, hogy okuljunk belőle.
(Fotó: Mészáros Zsolt)