A következő állomás (emlékeztek az akadályversenyekre? :) ) attól függ, hogy a patak melyik partján indulunk el. Választhatjuk a híd túloldalán a magyar őrtornyot, a vasfüggöny egy darabjával és máris érezhetjük az akkori idők fojtogató leheletét – a friss alpokaljai levegő dacára. Határozottan ambivalens érzés…
Tovább sétálva (vagy biciklizve!) útközben megnézhetjük Reinhardt Gombots szobrát, a Meliorációs követ, majd egy újabb, a Pinkán emelt hídhoz érünk, melyet pont a magyar és az osztrák határ nyomvonalára építettek, így egyik oldalán kihajolva még Magyarországon vagyunk, másik oldalon pedig Ausztriában. Mivel pedig a híd közepe üvegből van, egyben határtalanul (jól) is érezhetjük magunkat. :) Közben, ha szerencsénk van, a vidék állatvilágát is megfigyelhetjük: ragadozó madarakat, vízi állatokat. Nemcsak történelem, de biológia és földrajz órát is lehetne itt szemléletesen tartani!
A falu felé visszasétálva még egy csupa üveg „meditációs” stéget is találunk, gyerekekkel együtt persze nem nagyon fog menni a csendes meditálás (s így elménk határtalanná tágítása), de az biztos tetszeni fog nekik is, hogy látják a vizet maguk alatt hömpölyögni. Pláne, ha visszaérünk a faluba, az utolsó látványossághoz: a kis tóra épített úszóhídhoz. Itt mindenki kedve szerint kipróbálhatja bátorságát és egyensúlyérzékét a közepén lévő kötélrácson.
Természetesen a park egész területén több nyelven (magyarul is!) olvasható információs táblákat helyeztek el, melyekből sok érdekességet megtudhatunk, olyat is, ami annak idején az iskolában biztosan nem hangzott el…
A túrától kellemesen elfáradva, új ismeretekkel feltankolva, élményekkel gazdagon még betérhetünk valamelyik helyi vendéglőbe, ahol akár a vidék specialitásait is megkóstolhatjuk. De erről majd egy másik posztban írok…
További információk a helyről: http://www.bildein.at/grenzerfahrungsweg (német nyelvű)
Köszönjük Szabadfi Zoltánnak, a bildeini Kulturverein Grenzgänger kulturális menedzserének a háttérinformációkat, aki magyar nyelven is szívesen tájékoztatja az érdeklődőket.
by Évi & Juci