Mielőtt bárki azt hinné, hogy ebben a Dobronak melletti energiaparkban szélkerekeket és napkollektoros „zöld”-ségeket talál, jobb ha az elején tisztázzuk, ebben a szlovén-magyar határ menti energiaparkban láthatatlan földenergiák lapulnak. Semmi más nincs itt: egy sűrű sötét erdő, jó levegő egy kicsinyke tó, egy kápolna csodatévő forrásvízzel, és körülötte a fapadok, amikre csücsülve feltöltődhetünk.
Akik hisznek benne, azok szerint úgy működnek ezek az energiapontok, mint a telefontöltők, elég 20 percre rácsatlakoztatni magunkat és észrevétlen szívjuk-szívjuk magunkba a jóféle energiát. Ráadásul speciális szervekre és betegségekre is gyúrhatunk velük – vagyis szervspecifikusan energiaszinteket növelhetünk, mint egy videojátékban.
Mi nem igazán hittünk benne, nem is ezért ajánljuk a helyet. Hanem, mert Zala megye és a szlovén Lendva térségében, a Göcsej és az Őrség találkozásánál ez az ősbükössel övezett dimbes-dombos táj tényleg csodaszép.
Remek kirándulóhely, kánikulában is hűvös és árnyas, egynapos túrázásra jobbat nem is ajánlhatnánk, pláne ha kicsik még a gyerekek. Egy hét éves simán körbesétálja, és a kölyköknek az erdőben külön kalandparkot is felszereltek. (Fizetős!) A vidék remek sétáláshoz, kerékpározáshoz, horgászáshoz, piknikezéshez és a gombászáshoz, egyszóval: a lazításhoz. Nem mellékesen vendéglátásra berendezkedett pincészetek is bőven vannak a környéken.
Az energiapark rendezett, dimbes-dombos erdei világ, tanösvénnyel, túrautakkal (no és a padokkal). Érdemes, mielőtt elindulunk, a térképet elővenni, és megkeresni magát a tavat, mert nem biztos, hogy egyértelmű lesz, ha csak Dobronakot keresitek.
Mi is csak a falu központjában kitett köztérkép segítségével találtunk oda (de ti biztosan ügyesebbek lesztek). A Bakonaki tó, amit keresni kell, és ahol az energiapark is található, egyébként a falutól 3 km-re északnyugatra található.
Az erdei séta ingyenes, de a parkolásért autónként 2,5 eurót kell fizetni. Eurót viszont tényleg vigyetek, pláne, ha gyerekkel mentek, mert túra után garantáltan éhesek és szomjasak, és fagyizni-pizzázni akarnak. (A bejárat környékét mintha pizza-sprayvel fújták volna körbe, nem lehet nem rákívánni.) A pizza tisztességes, méretes, és 5 euró körüli áron fogyasztható.
A tenyér alakú tó a „bükkfaelegyes” erdők közötti völgyben található, átlagos mélysége 2 méter, de helyenként eléri az 5 métert is. Fürödni nem lehet benne, pecázókat viszont szép számmal láttunk.
A környék egy óra alatt kényelmesen körbesétálható. Útközben a tó fölött érdemes elidőzni a Szt. Vid kápolnánál, majd kötelező a kápolna szomszédságában eredő különleges vizű Vid kút vizéből kortyolgatni, megmosni vele a szemünket.
Sokan töltekeznek fel itt gyógyvízzel, nagy kannákban viszik haza. A forrás gyógyító- és csodatevő hatásáról ősidők óta beszélnek. A hagyomány szerint a Vid kút vize gyógyítja a látási és hallási, valamint az emésztőszervi és idegrendszeri panaszokat, továbbá a különböző bőrbetegségeket. Szent Vid napján, június 15-én az emberek ezrei zarándokolnak ide.
És ha még mindez nem elég, akkor a tó környékén, a radieszteziológusok és a természetgyógyászok számos jótékony földkisugárzási pontot fedeztek fel: ezek az energiapontok. Amelyek állítólag pozitívan befolyásolják közérzetünket és egészségünket.
A több mint 50 energiapont közül huszonhatot pontosan bemértek és megjelöltek – ezeket jelzik a padok. (A radieszteziológusok megállapítása szerint a kápolna előtt két energiavonal (sárkányvonal) keresztezi egymást. Így nem véletlen, hogy ott, ahol ma a Szt. Vid kápolna van, évszázadokkal korábban templom állt.)
8-30 perc padokon való üldögélés után állítólag már megkezdődik a testünkben a blokádok felszabadulása, és az energia áramlása. Egyszerre viszont csak öt padot ajánlanak, többet nem.
Ezek a földenergiák mindenkinél másképp hatnak, vannak például, akik gúnyosan vigyorognak tőlük. Akik hisznek benne, azok szerint ez a földenergia sajátos „intelligenciával” bír, amely tudja, hogy egy adott pillanatban mire van szüksége szervezetünknek.
A pontok látogatását követően egyesekből kicsap az energia, mások nyugodtak vagy álmosak lesznek, de az is előfordul, hogy a blokádok felszabadulása miatt „érzünk reakciót”. Kisebb hittel rendelkezők szerint ugyanez elmondható egy közlekedési tábláról is, ezért az ilyenek a KRESZ parkba mennek.
Ettől vagy sem, nekünk jó kis napunk volt, és amióta ráültem a 9-es padra, nem fáj a hátam:) Egy biztos, a bakonaki erdő és a tó környéke remek kirándulóhely, ha hiszel benne, ha nem, ellazítja, megnyugtatja és erősíti az embert.
Valamit azért nagyon tudnak ezek a szlovénok!
Elég csak átmenni a szlovén-magyar határon, ugyanaz a táj, mégis minden nagyon más. Rendezettebb porták, gazdagabb vidék, a zalai, világvégi kis falvakból hirtelen mintha osztrák földre csöppennénk. Az út is más, a házak is takarosabbak. Lentiben is van egy energiapark, a Göcsejben is hasonlóan elragadó a táj, a közeli Kustánszegen pazarabb a tavunk (ráadásul abban lehet fürdeni), festői a környezet, mégis úgy tűnik, valamit nagyon tudnak ezek a szlovénok, ami nem a tájban keresendő, amit mi most tanulgatunk: értékelni és ügyesen eladni magunkat.
(Fotók forrása, részben saját, részben: http://static.panoramio.com/photos/large/62301246.jpg)
by: Pais_h SZ