Segítség! Etikátlan a tanár úr! Elő a kódexszel!

Beleolvastunk a pedagógusok etikai kódexébe, merthogy készül egy ilyen is, egyelőre tervezetként lapozható…

bad_teacher-thumb-640xauto-3698

Tegyük fel, hogy munkahelyünkön a főnökünk egyszer csak azt mondaná, hogy szeretné ha némely dolgokra jobban ügyelnénk mostantól. Csak úgy a miheztartás végett. Például munkahelyünkre sose panaszkodjuk, csak jót mondjunk. Hivatásunkhoz méltóan öltözködjünk, felejtsük már el a dekoltázst meg a túl minit. Igyekezzünk senki sem megbotránkoztatni azzal ahogy beszélünk vagy viselkedésünk.

Lehetőleg tegyük le a kávét-cigit-alkoholt vagy ha nem sikerül, menjünk orvoshoz. Amúgy is csak akkor menjünk dolgozni, ha testileg-lelkileg toppon vagyunk, máskülönben megint menjünk dokihoz. Ha hazaesünk rögtön vegyük elő a tankönyveket, mert élethosszig kell… A munkatársakkal, beosztottakkal sose bizalmaskodjunk, meg ne is beszéljünk csúnyán előttük. Ha pedig azt látjuk, hogy nem úgy dolgozik, ahogy kellene, szóljunk már rá, vagy menjünk panaszra a főnökhöz.

Nyilván legtöbben csak pislognánk, hogy mi van???

Ezután jobb ha vigyázok, kinek panaszkodom a főnökre? 40 fokban is nyakig begombolkozom? És mit csinálunk a kávészünetben? Nem vészelhetem át az influenzát a féltett íróasztalom fölött? Meg a Julinak se mesélhetem, hogy b… át megint a gázszerelő? Ahhoz a drága Jenőhöz meg menjek oda, és mondjam a szemébe, hogy egy nagy rakás szar a munkája? Vagy meséljem el inkább a főnöknek? Kikérem magamnak és egyébként is milyen jogon – így durrognánk.

Na jó, persze eléggé túloztam, nehéz is elképzelni egy olyan munkahelyet ahol ez megtörténhetne. Pedig van.

Teacher Calling on Student

Erősen sarkítva ugyan, de ilyen és hasonló kitételeket tartalmaz a pedagógusok etikai kódexe, melyet egyelőre tervezetként olvashat, aki kíváncsi. Tiltakoznak is ellene a hivatás gyakorlói, de alighanem ők sem nagyon hisznek abban, hogy sikerrel. A kódexet rövidesen véglegesítik, most még úgymond lehetőséget adnak a szakmának, hogy véleményezze azt…

Mit mondjak, nem gyakorló pedagógusként felháborítónak érzeném én is, hogy úgy akarnak kezelni, mint egy gépet. Tegyek lakatot a számra, dobjam el az öngyújtót, válogassam meg a ruháimat, mondjam azt „a macska rúgja meg”, a tanítvány csak a matekfeladatig érdekeljen és jelentsek arról, aki kicsit elhajlik.

Márpedig a kódex szerint a pedagógus a nemzet érdekében dolgozik, elkötelezett a magyar társadalom iránt, felelősségteljesen dönt és cselekszik, folyamatosan fejleszti szaktudását, tisztességes, jóhiszemű, megjelenése és magaviselete méltóságteljes és példamutató, pártatlan, igazságos, méltányos, fellép a diákok és kollégák jogainak védelmében, előítéletektől mentes, mindenkivel együttműködő, jó szándékúan bírál és persze önbírálatot is tanúsít, küldetését lelkiismeretesen teljesíti. Most tegye fel a kezét, aki látott már ilyent! Na ugye…

tanárnő

Az viszont már nem elég világos számomra, hogy én, a nempedagógus, hol és hogyan jelezzem, ha gondom van a pedagógussal. Mert bizony van. Tegnap például a kislányom az óvó néni ölébe ült, miközben rakosgatta a fakockákat. Délután meg arra érkeztem, hogy egy másik óvó néni ölelgette, amikor kirakózott. Az iskolában úgy jött velem szembe a biológia tanárnő, hogy a miniszoknyája, fölé testhezálló blúzt húzott és a dekoltázsát még egy gyöngysorral is kiemelte.

A minap azt hallottam, hogy valamelyik osztályban olyan tanár tanít – imádják és tisztelik a gyerekek – , aki egész órán, folyamatosan káromkodik. A napközibe meg, ha szép az idő nem tudok úgy érkezni, hogy az udvaron a gyerekek ne boldogan rohangálnának, a pedagógusok meg ne egymással beszélgetnének. Tutira nem a nevelési elvekről…

A múltkor jó náthásan dolgozott az egyik, na biztos tőle kapta el a vírust a fiam. Ja és olyant is láttam már, hogy egy tanár rágyújtott egy cigire, nem is olyan messze a sulitól. Ráadásul nem egynek ismerem a véleményét a munkahelyéről, szóval még a szájuk is jár.

Szülő vagyok, nem feltétlenül a legjobb tapasztalatokkal. Jár gyerek oviba, jár iskolába. Láttam már fajgyűlölő óvónőt, szülővel ordibáló, agresszív tanítónőt, alkoholista, link tanárt. És volt szerencsém óvó nénihez, akiről nem lehetett levakarni a kölyköket, tanítóhoz, akinek a kisdiák elsősorban emberke, és csak másodsorban diák, tanárt aki saját pénzéből finanszírozza a tehetséggondozást. Azt tudom csak írni: ők is Emberek. Végzik a munkájukat, ki így, ki úgy. A kódex szerintem változtatni ezen nem fog, viszont – amellett, hogy kívülállóként olvasva kicsit vicces is – roppant megalázó. Megalázottnak lenni pedig pocsék dolog. Úgyhogy velük együtt: tiltakozom én is!

Eszter