
Ráférne egy kis tréning a szombathelyi belvárosi mozira szervezés terén… Összességében pozitív élménnyel távoztam kedden Szabó István estjéről, de a kezdet korántsem ezt a véget sugallta. Na de ne szaladjunk ennyire előre. Elégtelen a Savaria mozinak szervezésből részletei…
Én a farsangot egészen addig szerettem, míg más „dolgom” nem volt vele, mint örömmel fogadni a meghívást, jelmezen agyalni majd hajat elereszteni. Ám amióta a lányom „inézményesült” – értsd: óvodás lett – a farsangból kipipálandó feladat lett. Tavaly könnyedén sikerült is megoldanom, azóta is áldom a karitatív angol szülőket, hogy elküldik nekünk a levetett cuccaikat, köztük a farsangi jelmezeket is. 
Tudatos szülő vagyok. Így karácsony táján legalábbis mindig tudatosítom magamban, hogy ezúttal nincs rohanás, szépen lassan „rákészülünk” az ünnepre – legalább ajándékilag. Mindaddig persze működik is a dolog, amíg csak a felnőtt gondolkodik, hisz mindig tuti befutó a könyv, a lego meg a társas. De aztán elég egy felelőtlen pillanat és elkezdjük faggatni a kicsit, mégis mire vágyik, végül is az lenne a telitalálat. És jön a bökkenő: az apróság még nem ismeri a piacgazdaságot.