A felvételért elnézést, mobilról, hirtelen felindulásból követtem el, de ennyire gyomorforgatóan rossz kaját én még életemben nem ettem. Egy gasztronómiai kaland áldozata lettem, ugyanis tegnap délután, Szombathely belvárosában rákívántam egy kőkorszakinak mondott szendvicsre. A tettes egy extra glutén-, tej- és lisztmenetes halas változat volt. Nem, nincs bajom a reform kajákkal, sőt, kedvelem a maglisztből készült édességeket és szendvicseket. Ráadásul lassan egy éve nem ehetek liszteset, úgyhogy minden alkalomnak és helynek örülök, ahol nem búzából, hanem len- és/vagy amaránt-féle magokból kreálják a kenyereket és nassolnivalókat.
Egy gasztronómiai kaland áldozata lettem – megkóstoltam ezt a halas szendvicset részletei…
Nem tudom, kinek mit jelentett, nekem sokat. Középiskolás lehettem, amikor felfedeztem magamnak ezt az apró termetű, nagyhangú énekesfenomént. Nem élt már rég, de mit számított, éjjel-nappal őt hallgattam, bakelit lemezekről, másolt kazettákról, karcos és zörgő felvételekről. Kívülről fújtam életrajzi könyvét is, azóta tudom, utólag soha semmit sem szabad megbánni… Imádtam, elképzelni a kort, a füstös nyomorgó Párizst, a zenés lebujokat, szívtam magamba a keserédes francia nyelvet, a sanzonokat, és velük a „rózsaszínű” bohém életérzést. 