
Ma-holnap ezüstvasárnap, elnézem, körülöttem az advent a csúcsra járatódik. Nincs megállás, munkahelyi partik, koncertek, kötelező jótékonykodás, kopogtatnak a betlehemezők, aztán tartják a markukat, kötelező haveri forralt borozás, mintha mindenki csak most eszmélne, hogy élni és fogyasztani akar. Minél többet, minél drágábban. Pedig dehogy. Nekünk kell rájönnünk arra, hogy eddig és nem tovább, belátni, muszáj néha az agyban is nyomni egy delete-et. Jó lenne, ha erről is szólna az idei advent. Ha végre kicsit békén hagynánk magunkat. Adventi böjt: mosolyogjuk ezen a Jézuskaváró őrületen részletei…





Hiába a szülői példamutatás, a szorgos zöldségevő szülők, öt éves fiam fittyet hány a normális táplálkozási útmutatónak: gyakorlatilag nincs olyan nyers gyümölcs, még a banán sem, amit a szájába venne. Nyers zöldség is kizárva. Már kisbabaként irtózott minden nem homogén, erős színű ételtől, és a gyümölcsturmixok jó részétől. Évekig kísérleteztünk a turmixolással, belecsempésztük a gyümölcsöt a palacsintába, a szendvics aljába, a végeredmény csak ennyi: mielőtt nekiállna az evésnek, könyvelői alapossággal, tüzetesen átvizsgálja az elé tálalt ételeket. Fogalmam sincs, hol rontottam el, mindenesetre, lekopogom, valahogy így is, egészséges. 
