
Lent a felsőcsatári Pinka hídnál, az alkalmi parkolóban, hátizsák fel, túrabot helyett a bozótosban keresünk magunknak és a gyerekeknek megfelelő botokat. Meglepődünk, mert az egykori malomhoz vezető dzsungelt kitisztították, a gyalogúton túl egy földút vezet a „csurom vízeséshez”, ahogy a fiam nevezte el. Ennél idillibb gyalogos túrát, október végén, két csintalan gyerekkel, álmodni se mernénk. A szurdok hivatalos túra útvonala 5-6 éves kortól simán bejárható, bármikor visszafordulhatunk (egy idő után muszáj is), semmi sem kötelező. Közeli helyeken: túrázzunk a Pinka szurdokban, akár gyerekekkel is részletei…



Nem tudom, kinek mit jelentett, nekem sokat. Középiskolás lehettem, amikor felfedeztem magamnak ezt az apró termetű, nagyhangú énekesfenomént. Nem élt már rég, de mit számított, éjjel-nappal őt hallgattam, bakelit lemezekről, másolt kazettákról, karcos és zörgő felvételekről. Kívülről fújtam életrajzi könyvét is, azóta tudom, utólag soha semmit sem szabad megbánni… Imádtam, elképzelni a kort, a füstös nyomorgó Párizst, a zenés lebujokat, szívtam magamba a keserédes francia nyelvet, a sanzonokat, és velük a „rózsaszínű” bohém életérzést. 

