Gyászol a hazai és nemzetközi kozmetikus társadalom. Munkásságának 55., életének 87. évében elhunyt Molnár Dánielné, mindenki Ilcsi nénije – adta hírül a natúr kozmetikai termékeiről híres szakember fia, a társaság Facebook-oldalán. „Az utolsó polihisztorok egyike távozott, aki egész életében a magyar és nemzetközi kozmetikusi tudás, és a nevével fémjelzett Ilcsi natúr kozmetikumok fejlesztéséért dolgozott.” Jó utat Ilcsi néni! – Elment a legendás kozmetikusmester részletei…
Óriási gondok nyomasztják ilyenkor Karácsony után a szegény, konyhában sokat sürgölődő háziasszony vállát. Hogy tudniillik: „Mi a frászt főzzek?” Mármint a nagy ünnepi eszem-iszom után, aminek nyomai még nem múltak el sem a testi tüneteket tekintve (lásd: testsúlynövekedés, gyomorszáji nyomás stb.), sem a pénztárca súlyos anorexiája szempontjából.
Meg kell vallanom, én ilyenkor vagyok igazán elememben. Kipakolok mindenféle felhasználható alapanyagot, maradékot és lelki szemeim előtt pillanatok alatt összeáll egy új étel – vagy vizuálisan vagy ízvilágilag.
Így hoztam össze ezt a lepényt is, ami vacsorára pont megfelelő volt. Nem vagyok nagy barátja a porélesztőnek, de most ez is megfelelt. Mi a frászt főzzek? részletei…
Szeretnénk valami kellemeset a fenyőfára, körbenézünk a boltokban és a vásárokban, végül nincs kedvünk egy vagyont kiadni a kínált díszekért, mert mindenünk azt súgja, hogy az ár-érték arány valahogy nincs rendben. Illetve nézegetés közben, gyakran hasít belénk a gondolat, „ ilyet én is tudnék”. Aztán már tolja is az agyunk a kifogást kereső kérdést: „jó, de mikor?!” Könyörgöm, akasszuk fel! – Ötletek karácsonyfadíszre részletei…
Hetekig próbáltam kideríteni mi a baj. Miért fáj a fejem, a gyomrom, a csípőízületem, miért nem alszom. Arra kérdésre, hogy miért vagyok egyre levertebb, és egyre depresszívebb tudtam a választ: a tünetek mögött a candida bújik meg. Miért ne érezhetném jól magam?! részletei…
Mi kell az igazi karácsony-feeling eléréséhez? Látva a „határtalan falu” icipici kis vásárát – nem sok. Talán legelébb a szándék. Szándék, hogy kedves emberek áldozzanak az idejükből másokra, egymásra és persze magukra.
Van úgy, hogy azt érezzük: már semmi nem segít, csak egy jó adag édességnek álcázott endorfinbomba. Mert aznap (is) két szerepben, három helyen nem sikerült azt a hatékonyságot hozni, amivel a következő nap kicsit lazább lehetett volna. És pont bezavart a szokásos telihold témája, meg talán a hormonok, és amúgy is agyon sajnáljuk magunkat, mert fél 5-kor elsötétül a világ, nehezen fogadja be a tudat, hogy: hopp, vazz+, mikor reggel bejöttem, még volt fény, erő, és kedv, most meg megint fekete minden. Unalomig nyomattuk a novemberi depresszió dumát, nincs más kapaszkodó, csakis a süti. Csak csajoknak, irány a sütibolt! részletei…
Az első küzdelmet zigóta korunkban kell megvívnunk. Ugyanis az anya immunrendszere testidegen anyagnak értelmezi a hímivarsejttel egyesült petesejtet, és védekezik: ki akarja irtani. – hangzott el többek között ez is Prof. Dr. Bagdy Emőke pszichológus Nyitott Akadémia-előadásán múlt héten az MMIK-ban.
Mint már egy korábbi bejegyzésemnél említettem, tavasszal sikeresen leszoktam a kávéról. Nem is igen hiányzik, talán kétszer kívántam meg egy-egy erősebb fejfájásom alkalmával, de sikerült úrrá lennem az érzésen egy nagy pohár víz segítségével. Most azonban, hogy hűvösebb idők járnak egyre gyakrabban kér a szervezetem meleg italt. Van, hogy citromos meleg vizet iszom, máskor pedig egy jó teát (persze a koffein mentes fajtából). Régebben nem voltam teázós fajta, gyerekként is csak a szokásos citromos-cukros filteres feketeteával találkoztam, ami a mostani étrendembe már nem fér bele. Rájöttem, hogy a teakultúrám egyelő a nullával. Pedig rengeteg teaféle kapható, és ezeken túl ott vannak még a gyógynövények is, melyek mind rendkívül sokféle kedvező hatással bírnak.
Egy kis teakalauz, avagy hogyan maradjunk egészségesek részletei…
Pár évente felbosszantom magam azzal, hogy cserepes fűszernövényt veszek valamelyik élelmiszerboltban. Egy aktuális megfázásom alkalmával most éppen friss bazsalikomra vágytam, és mivel a kertben már nem volt, ezért újra bepróbálkoztam a boltban kínált friss változattal.
Sajnos már pár nap múlva látszódott, hogy ugyanúgy fogok járni, mint már jónéhányszor: először a levelek kezdnek besötétedni, egyre szomorúbb formát vesz fel az addig magasra törő növény, majd 2 hét elteltével totál menthetetlenül, kókadtan áll az ablakpárkányon.
Szerencsére már meggyógyultam, a köhögésem is elmúlt (merem remélni, hogy ennek a kis szerencsétlenül járt bazsalikomnak is köszönhetően).
A kérdés azonban aktuális: Mitől zöldülnek olyan szépen a boltban ezek a kis fűszernövények? Bármit teszek, nálam minden évben néhány nap után megadják magukat…
Már megint nem tudom, hogy én keresek-e csomót a kákán is, vagy tényleg nincs az rendben, hogy reggel, ahogy belépek egy közintézményébe (pontosítsunk, óvodába), mosolygós nők ágyneműt és törülközőt akarnak vetetni velem. Félreértés ne essék, nem az utcán, a bejárat előtt, nejlontáskából előrántva, hanem bent a köz melegében… Verdásat tessék?! – Az ágynemű-árusok már az óvodában vannak részletei…