Itt a március, a tavasz és ilyenkor megsokasodnak a háziasszony teendői. Így mondhatták ezt hajdanán, cirka 200 évvel ezelőtt sorstársaink, s hogy ez mennyire így volt azt tanúsítja a Magyar Házi Gazdasszony címmel 1820-ban kiadott szakirodalom, melyet persze egy férfi, nevezetesen N. Nagyváthy János táblabíró írt. Ebben a vaskos kötetben jó alaposan kitárgyalja a szerző, mi mindenre kell ügyelnie az igazán gondos háziasszonynak hónapról-hónapra. Külön fejezet szól a szobák tisztításáról, a száraztészta „csinálásról”, „szárnyasállatokról”, sertés hizlalásról, befőzésről, szeszkészítésről, fejésről, gyertyamártásról, szappanfőzésről és selyemhernyókról. Még olvasni is sok, ugye?
Nem azért, mert Nőnap van, de ilyen volt háziasszonynak lenni 200 éve részletei…
Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a fogyókúra mostanság játszik nagy szerepet a nők életében, holott közel egy századdal ezelőtt is már központi kérdés volt ez a hölgyek számára. Erről tanúskodik a Hatvany Lili – a neves írónő – által szerkesztett Ételművészet életművészet című kötet, 1936-ból. A könyv fontos fejezete A diétás konyha orvosi alapjairól szól, Györky Béla dr. a Svábhegyi Szanatórium igazgató-főorvosa írta, szavait hasznos olvasni és megfogadni. 
forrás: boredpanda.com
Arra még csak-csak emlékszik az ember, hogy a nagyi milyen arckrémeket tartogatott az éjjeli szekrényében, milyen kölni locsolt magára ünnepi alkalmakkor, milyen különleges szappanokat dugott a ruhák közé, hogy azok illatot árasszanak. De hogy az ő anyukájuk számára mit jelentett a szépségápolás, arról keveset tudunk. Nyilván a patikákban már akkori is lehetett kapni mindenféle finom kozmetikumot, de alighanem szűk réteg engedhette meg magának ezt a luxust.
