Mit süssek? Az esti grillezésen, a kerti asztalon jól mutatna valami ízletes vendégváró falatka. Valami extra rágcsálnivaló, a mentás-citromos- bodzaszörp és a jégben hűtött sör mellé. Sajtosperecet vagy pogácsát dobjak össze? Lapozgatok a fejben. Hirtelen ötlettől vezérelve, kamrában körbenézve látom ám, egy zacskó csicseriborsó hetek óta ott árválkodik, így jött az ötlet: csináljunk belőle valamit. Mondjuk, töltsük stílusosan sörkiflibe… Piknikkosárba vele – csicseriborsós sörkorcsolyám részletei…
Hirtelen ötlettől vezérelve tettem egy próbát: és a csirkecombokat bodzás pácban érleltem, aztán római tálban, zöldségágyon, bodzavirágok között sütöttem meg. Az eredmény: a konyhában kora nyári bodzaillat, a tálban édeskés finom szósz. Kuszkusszal tálaltam. 
”Ne tömd a kölköd gyommal!” – intett Vég Béla nevű kommentelőnk, borzongva azon, hogy spagettinkre apróra vágott friss csalánt is szórtunk. Pláne, hogy húsvét ürügyén a spenótos-csalánfőzeléket is felemlegettük. De aztán nem egy hozzászólás erősített meg abban: bizony a csalán egészséges! Újfent megjött hozzá a kedvem: a hétvégi gyomtalanítást egy finom főzelékkel (körítésként a csalánról szóló okoskodással) fejeltem meg. 
Csináljunk egy kis hírverést a hazainak is, a közelben kapható jó minőségnek! Mert nem vagyunk tisztában feltétlenül azzal, hogy nem kell messzire menni ahhoz, hogy valami finomat spájzoljunk be magunknak. Nem kell minden élelmiszert nagyáruházakban keresgélni, néha elég a szomszédtól, egymástól megtudakolni: hol kapható a közelben házi tej, jó minőségű kenyér, finom méz vagy alma. Ráadásul emberi áron… 
Hát van annak egy sajátos bukéja, hogy épp az egyik német nyelvterületen őshonos hipermarket-hálózatnak jut eszébe, hogy március 15-e apropóján ingyen-kokárdákat osztogasson. Persze csak ha eleget költünk náluk, de akkor a miénk a szalagból varrt kokárda, biztosítótűvel!
Ahogy kúszik felfelé a nappali hőmérséklet, úgy nő az érzéki vágy a férfiakban. Egy alapos tavaszi autó-nagytakarításra. Ahogy az „alaposabbik” nem képes a szerelemmel babusgatott négykerekűjét órákon át spriccelni, az a lázas pepecselős izgalom… 
Jó két évtizede húshagyó kedden nagyanyám is lelkesen a sütötte fánkot, előételként malacfejet főzött, hozzá tormát reszelt, amit szigorúan aznap reggel ásott ki a fagyos földből. Másnap, hamvazószerdán kezdődött a böjt, ami hagyományosan annyit jelentett, aznap és aztán péntekenként hús helyett valami tésztafélét ettek. Amúgy nagyanyám sem szerette a húst, így nem nagyon volt miről lemondania a negyven nap alatt, emellett reggelente maga készítette gyógynövény teáit itta, csalánt és hársfát. Neki ezt jelentette a böjt. Nekünk mit jelentsen? – A tavaszi böjtről Kneffel Dórával beszélgettem, aki nem mellesleg oktatja és kutatja a jóga női oldalát.