Ez tipikusan olyan hétvége, amikor az embernek nincs kedve kitenni a lábát a házból. Hűvös, esős az idő, még a boltig sem vagyok hajlandó elmenni. Az ebédet is itthoni alapanyagokból kell összehozni. Nem bonyolítottam túl, borsófőzeléket főztem, úgy, ahogy mi szeretjük.




Hirtelen ötlettől vezérelve tettem egy próbát: és a csirkecombokat bodzás pácban érleltem, aztán római tálban, zöldségágyon, bodzavirágok között sütöttem meg. Az eredmény: a konyhában kora nyári bodzaillat, a tálban édeskés finom szósz. Kuszkusszal tálaltam. 
Kalandozásaim a táplálkozás világában újabb irányba sodortak, amelynek során beleszerettem a zöldturmixba. Mit beleszerettem? Egyszerűen imádom, és másfél havi zöldturmixos reggeli után teljesen rákattantam. Durván hangzik, ha azt mondom, hogy azért ugrok ki reggel az ágyból, hogy megkezdhessem a reggeli kis rituálémat a turmixgépemmel? És ha úgy alakul, hogy hétvégén utazunk valamerre, akkor a turmixgép is a táskába kerül? 
