Ismerős helyzet ugye, amikor az ember a bevásárlókocsit tolva halad a bolt polcai között és közben valaki(k) folyamatosan mutogatják neki, mi maradt le a listáról. „Anya veszünk ilyent? Nem. Anya veszünk olyant? Nem. De anya légyszi, légyszi, légyszi!!! Nem.” És megy fel a vérnyomás. A cérna meg akkor szakad el, amikor még azt is hallom: „De anya, ez egészséges…” Általában persze jó sokan hallják, hogy milyen kőszívű anyja van ennek a gyereknek, hiszen tényleg csak túró, meg tényleg 100%-os, meg csak egy kis piskóta, és tényleg csak egy harapás müzli…És még a lelkiismeretre is hogy tud hatni ez a kis 130 centi, ahogy mondja, hogy „Tízóraira is mindenki visz valami finomat…”
Na jó, néha megadom magam, adok neki a szendvics mellé egy kis valamit is, szigorúan megállapodva, hogy csak akkor eheti meg, ha elfogyott a zsemle is. Érdekes módon betartja :). S miután tudom, hogy „meggyőzhető” vagyok, kénytelen voltam kikísérletezni a bolti nasik házi változatát, ami tényleg egészséges és lelkiismeret furdalás nélkül teszem be az uzsis táskába. A zabkekszekkel kezdtem, amik végtelen módon variálhatók – telenyomva magokkal, aszalványokkal, zabpehellyel (liszt és cukor nélkül). Osztatlan a siker itthon – „anya te sütöd a legfinomabb sütiket!” – és az osztálytársak körében is.
A bolti müzliszelet kiváltására is többször tettem kísérletet, recept bőven van a neten. Általában finomak lettek, de néha roppant macerás volt, néha az íze nem jött be, máskor meg kezelhetetlen volt az állaga – szóval nem lett belőle szelet. Nemrég futottam bele az Ízesélet.hu oldalon egy receptbe, ami viszont már tökéletesre sikeredett, s ezen felbuzdulva megalkottam a saját változatomat is. Az egészben az a szép, hogy gyorsan elkészíthető és isteni ízében állagában egyaránt.
Első lépésben 20 dkg vajat és 27 dkg mézet tegyünk egy kis lábosba és lassan olvasszuk össze őket. Amikor ez megtörtént ízesítjük egy vaníliás cukorral, aztán félretesszük, amíg a száraz anyagokkal foglalkozunk.
Egy nagy edénybe beleöntögetjük sorban a müzli alapanyagát: 30 dkg zabpelyhet, 10 dkg magegyveleget – ami épp otthon van, én dobtam bele lenmagot, szezámmagot, tökmagot, napraforgómagot – 5 dkg kókuszreszeléket, 5 dkg mandulát jól összedarabolva – jól működik dióval is – és 15 dkg aszalt szilvát szintén jól felaprítva. Persze bármilyen aszalt gyümölcs szóba jöhet -nálam épp szilva volt a szekrényben – barack, áfonya, meggy, mazsola is jól passzol bele
. Na jó, bevallom egy icipici csokidarabot is belekockáztam, egy jó minőségű 70%-os csoki esetében ez nem olyan nagy bűn. Kb 2-3 dkg volt.
Aztán elő egy fakanalat vagy a robotgépet és jön a keverem-kavarom, jó alaposan vegyítsük össze a sok finomságot. Amikor aztán jól összekeveredtek a száraz anyagok, borítsuk nyakon a mézes-vajas keverékkel és ismét dolgozhat a fakanál. Ragacsos masszát kapunk, ne ijedjünk meg, nem kell formáznunk a tésztát. Kapjunk elő egy tepsit, béleljük ki sütőpapírral és zutty bele az anyagot. Már csak szépen el kell simítani a sütőben késsel vagy valamiféle lapátkával, hogy minél egyenletesebb legyen a vastagsága. A sütőt 160 fokra melegítsük be és kb 30-40 percet adjunk a müzlinek a forróságban.
Amikor kivesszük mindenképp várjuk meg, amíg teljesen kihűl a tepsiben – elég nehéz megállni, hogy rögtön ne teszteljük le, de türelmesnek kell lenni, hogy a formáját majd megtartsa. Így lehet majd szépen vágni, szóval szó szerint müzliszeletet csomagolni az uzsis táskába. Szóval a boltban a müzlis polcot már kipipáltam. :)