Minden azzal kezdődött, hogy egy hónapja csúnyán ráestem a jobbomra, hetekig mindent az ügyetlenebbik kezemmel kellett csinálni. Kávét inni, autót vezetni, macskát dresszírozni például nagyon jól tudtam így is, míg vakarózni, zuhanyozni és bunjee jumpingolni kicsit nehezemre esett. De nem kaptam rokkantsági bilétát a nyakamba, így a kutya se láthatta, hogy ez most nekem nagyon fáj, nem nyúlik, nem hajlik, és fáj. Eközben nem egy nagyvásárlást próbáltam fél kézzel levezényelni…
És akkor, ott ült Lajos… (A pénztárfóbiáról) részletei…