Ismét elkezdődött. Egy újabb tanév, új örömökkel, új kihívásokkal… – az igazgatói beszédet mindenki kívülről fújja, akinek volt szerencséje már tanévnyitóhoz. A gyakorló sulis szülő ilyenkor újratervezi a következő 10 hónapját, mikor hova kell érkezni, hova szállítani, mennyit várni – szóval sok időt és energiát szánni a gyerekre. S mindeközben reménykedni abban, hogy mindennek van értelme és év végén majd egy viszonylag kiegyensúlyozott gyerek veszi át a bizonyítványát.
A kezdő sulis szülő ilyenkor nagyon stresszel – saját tapasztalat – és némi lelkiismeretfurdalással ígérget mindenféle szépet és jót a szintén stresszelő gyereknek. És bízik abban, hogy nem lesz hiteltelen a csemete szemében vagyis tényleg kedves lesz a tanító néni, hamar talál majd barátot, érdekes lesz majd amit tanul és „persze-persze lesz azért majd játék is”. Na, így nem szabad iskolát kezdeni.
