Szóval nyakunkon a farsang, már kezdhetünk azon gondolkodni, hogyan oldjuk meg a gyerkőcök cifrábbnál cifrább jelmezkívánságait, illik már követni a báli ruha trendet és akár egy jó kis álarcos bulit szervezni a haveroknak. Meg persze mindenek előtt fánkot sütni.
Na ez az, amit én sosem csináltam. Meghagytam gyerekkori emléknek. Bámultam ahogy nagyanyám kavarta a tésztát, aztán sütötte a kis korongokat. Úgy lebegtek a forró olajban, mint kis felhőcskék, aztán nőttek-nőttek és valami csodás módon egyszer csak szalagot kötöttek. Aztán habkönnyűen pihentek a tálon, porcukor lepel alatt és ott vártak a koronára, a spájzból érkező a baracklekvárra.
Szóval szép szalagos fánkkal én nem is próbálkoztam, mondjuk ennek az a legfőbb oka, hogy nem rajongok eme szimbolikus finomságért. Egy kivétel azonban van, nevezetesen a rózsafánk, amit utoljára szintén gyerekkoromban ettem. Ráadásul saját készítésűt!
Tán 10 éves lehettem, amikor megkaptam gasztronómiai kiművelésem céljából a „Gyerekek főzőkanállal” című alapművet, amit darabokban ugyan, de még mindig őrzök. Lényegében egy válogatás volt, srácok és lányok által beküldött receptekből, mókás rajzokkal illusztrálva. Nos ott bukkantam rá a rózsafánkra.
Emlékeimben rém egyszerűnek tűnt a vele való munka, rémlik, hogy a távol levő családot egyszer ezzel leptem meg ebédre. (Mellékszál: ma szülőként nehéz elképzelnem, hogy a 10 éves lányom egyedül a házban gáztűzhelyen fánkot süt nekünk. Vajon őseink voltak lazák vagy mi vagyunk túlféltők??? ) Felcsaptam hát a könyvet és meg kellett állapítanom, van vele azért macera, úgyhogy utólag is nagyon büszke vagyok magamra. :)
A recept szerint össze kell keverni 35 dkg lisztet, 3 tojást, 1 csomag sütőport, 15 dkg porcukrot, 3 kanál tejfölt és egy csipetnyi sót. Aztán a tésztát lisztezett deszkán kinyújtani jó vékonyra. Eddig nincs is vele semmi macera, de innentől szükség van a türelemre.
Elő kell kapnunk három különböző méretű kiszúrót és szaggatunk egy-egy darab tésztát velük. Aztán a kis korongokat a szélükön néhány helyen picit bevágjuk késsel, így nyílik majd szirma a fánkocskának. A három tésztadarabot aztán egymásra fektetjük úgy, hogy a vágások ne essenek egymás fölé – a nagyra a középsőt majd arra a kicsit, és középen az ujjunkkal nyomjuk össze a három szirmot. Közéjük egy pici tojásfehérjét is tehetünk ragasztóként.
Aztán mehetnek a forró olajba és sütjük őket a hagyományos módon. Igazi kis rózsák nyílnak majd ki, ha jól vagdostunk. És a végén a lekvárt se felejtsük majd el a szirmok közepébe helyezni. Szép lesz, piros, ropogós, és úgy rémlik finom is.
Idén majd leellenőrzöm nem csalnak-e az emlékeim. :)