Számos cikk szól mostanában arról, hogy milyen szarvashibákat vétettek vagy nem vétettek a Tisza-tó rendbetétele során az elmúlt években, amikor kikotorták a tározóteret és néhány holtágat. Mindezt rettenetesen sok pénzből. Talán nem is kaptam volna fel a fejem ezekre a hírekre, ha nem épp néhány hete tértünk volna haza a családi nyaralásból, amit a gyönyörűséges tó partján töltöttünk. A szakmai vitához lövésem sincs, laikusként viszont szívesen ajánlom úti célnak a tavat, a kontár munkát – már ha tényleg az – szerintem csak a szakember láthatja.
Szóval ha kellemes családi nyaralásra vágyunk, ugyanakkor a hosszú tengerparti útra és lazulásra nincs kedv, idő vagy pénz, akkor szerintem jó választás ez a gyöngyszem. A Balaton után a második legnagyobb tó és szerintem szépségében sem marad el mögötte. Nagy különbség, hogy a Tisza-tó turisztikai élete még felfutóban van, szóval a „tömeg” jól eloszlik, a strandok is élhetőbbek, ha valaki ezért utazna ide. És akkor itt is van a kulcsszó, hiszen ez a tó legkevésbé a fürdőzőkre épít – persze néhány strand azért itt is van – ide a természeti szépségek és különlegességek miatt érdemes elautózni.
A Tisza-tó és az élő Tisza – hisz elválaszthatatlanok egymástól – növény- és állatvilága egyedi és csodálatos, erre építik a turizmust is: látogatóközpont, tanösvény, vízi sétány, hajókázás, kerékpározás várja a látogatót a tó különböző pontjain. Pontosabban biciklizni bárhol lehet, a kerékpárosok paradicsoma ez, a kerékpárutat a tó körül a töltésen építették ki, így a gyönyörű tavat panoráma kilátás mellett kerekezhetik körül a bringások. Aki pedig nem akarja az autóval cipelni biciklijét, a tó több pontján bérelhet kerékpárt.
A poroszlói Tisza-tavi Ökocentrum kötelező célállomás, főleg a gyerekes családoknak. Európa legnagyobb édesvízi akváriumában „sétálni” különleges élmény, félelmetes, ahogy a hatalmas vízák a fejünk felett úsznak, a vidrák nagyon cukik, az etetésüket is végignézhetjük némi ismeretterjesztéssel, a pelikánoknak és kárókatonáknak pedig a gyerekek maguk dobálhatták a halakat. Van itt kiállítás, interaktív terem, egy kisebb fajta állatkert, játszótér. Extraként csónakázásra is befizethetünk, a kedves bácsi velünk egy órán keresztül pöfögött, miközben a tó történetéről, élővilágáról mesélt. A központban akár egy teljes napot el lehet tölteni, természetesen van büfé, szóval ebédelni sem kell külön elmenni. Az árak mondjuk kissé borsosak, de erre a látogatásra szerintem nem szabad sajnálni a pénzt.
A „vízi taxikhoz” – ahogy én neveztem őket – minden nap volt szerencsénk, ez vitt minket a vízi sétányhoz, a Kalandszigethez, a Tiszavirág tanösvényhez. Néhol fix időpontokban indítják, néhol az összegyűlt „tömeghez” igazítják a menetrendet, másutt meg csak jegyet vesz az ember és már jön is érte a csónak – és a visszafelé fuvarok is elég viccesek. Más világ ez.
A Kalandsziget kevesebbet ad, mint reméltük, a gyerekek izgatottan ültek a csónakba a honlap ígéreteit várva. Persze a kicsik szemében így is kaland volt a kötélpályák sora, a játszótér és az íjászkodás, felnőtt szemmel azért hagyott kívánni valót a tényleges kínálat és a működtetés.
A Tiszavirág Ártéri Sétaúton és Pákász tanösvényen barangolni külön élmény, olyan mint egy elhagyatott sziget, a gyerekek Jurassic Parkot játszottak a séta során, el is tudtam volna oda képzelni néhány dínót. Vaddisznók egészen biztosan vannak, a túrásokat elég sok helyen láttunk, erről a kicsiket azért nem világosítottuk fel… A tanösvény azért tanösvény, mert egyes helyeken a hajdani vízi mesterségeket mutatja be, másutt az élővilágról oktatnak a táblák. A pákászok szigetére – kis belső sziget – csónakkal mehetünk át, amit kötéllel kell húzni, előtte azonban érdemes belebújni az előre kikészített gumicsizmákba, tekintve, hogy a terep odaát eléggé sáros. Csónakot az ösvény végén is lehet találni, ezúttal evezőkkel, aki bátor tehet egy vízi sétát a tavon – csodálatos élmény. Akárcsak a kilátás az utolsó ponton.
Különleges „túra” a Tisza-tavi Vízi Sétány is, ahol a tó fölé épített pallókon járhatjuk be a vízi világot. Kis fabódékba ütközünk néha, ahol távcsövet nyomnak az ember kezébe, hogy minél jobban láthassa a kárókatonákat, búbos vöcsköket és számos arra császkáló madarat. Szuper élmény a gyerekeknek. Persze itt is sorakoznak az oktatótáblák a növényekről és a séta jutalma a gyönyörű panoráma az ösvény végére épített kilátóról.
A tiszaörvényi kikötőből induló sétahajózást is érdemes kipróbálni, persze inkább vízi busz ez, de nagyon kis idilli az utazás vele. Jó fej a „sofőr”, kedves és nagyon penge az idegenvezető: elmondja hol, mit látunk épp, mi, miért, hogyan zajlik. Integetünk a hajósoknak, a parti horgászoknak, a túrázóknak – olyan otthonos itt minden.
Gyerekkel persze a Dinó Park és a strand is kihagyhatatlan program – mondjuk különleges élmény volt így felnőtt szemmel is. Mert én még olyan strandon nem jártam, ahol a hangszóróból harsognak a legfrissebb popszámok, szépségversenyre hívják a vállalkozó szellemű hölgyeket és vízi zumbát tart a partról egy sport lady. Van abban valami szép, ahogy egy ütemre mozdul a 70-es vidám asszonyka, a felül izom-alul háj kidobóember, a chipsen hízó kisiskolás, a fitnesz lányt csábító kétballábas meg a belevaló anya és lánya.
Gasztronómiailag nem lett volna nagy élmény a tó parti nyaralás, ha nem találunk rá egy cuki kis büfére Tiszaörvényen – egybeköthető a sétahajózós programmal – amit a halpártiaknak kötelező felkeresni. A Hello Hal lényegében egy „hálózat”, hisz jelen van több városban is, ez esetben a tiszai halakat kínálják az étlapjukon. Van itt hétköznapi halászlétől kezdve a különleges kősüllő sültig mindenféle halas étel, kizárólag filéből, szóval a gyerekek is bátran ették a fish and chipet, miközben egy-egy csócsópartit is lenyomtak.
Egy rövid hétbe – az apró lábakat is tisztelve – nekünk nagyjából ennyi fért bele, de látnivaló bőven akad errefelé. A csónak és kishajó túrákból például felsorolhatatlanul sokat és sokfélét indítanak, gondolva egyénre, családra, szakmabeliekre egyaránt. Egyszóval a Tisza-tó szép hely, aki nem láblógatós tengeri nyaralásra vágyik vagy a hűvösebb elő- és utószezont szereti kihasználni, nem bánja meg, ha ezt választja. Ráadásul innen a nyugat határszélről külön élményt jelent bepillantani a magyar kelet világába.