Valahol évek óta tudtam, hogy ez már nem fog összejönni nekem. Nem lepődtem meg a halálhírén, inkább csak úgy a gondolataimban van azóta is. Végigkísérte a fiatal, majd az eddigi meglett éveimet is a zenéje. Kicsit olyan volt, mintha a zenéjével együtt értem volna én is.
Nem szeretném, annyira nem akarom, hogy a könyvesboltokban, zenei és egyéb áruházakban hirtelen az ő plakátjaival, zenéivel legyen minden tele. Lehet, hogy irigylem az érzést, amit volt részem megélni enélkül is?!
Számolja a média, hogy ennyi meg annyi sztár hunyt el idén. Nem tudom, nem számolom, vélhetően az ezt megelőző években is így volt ez. Egy igazi popikon idő előtt elmegy. George Michael egyik magyarországi koncertjén 42 ezren voltunk. Azt hiszem, azelőtt ennyi embert egy helyen egy ember miatt összegyűlni még nem láttam. Fojtogató, furcsa érzés volt, emlékszem. Akkor, azokban a percekben megfogalmazódott, egyben megkérdőjeleződött bennem, hogy vajon az emberi elme alkalmas-e arra, hogy ezt a helyzetet, élményt – hogy őmiatta azon a napon ennyien összegyűltek- feldolgozza.
Másik nap újabb több tízezer ember újabb helyszín…Azt hiszem, nem erre vagyunk programozva, beállítva. Masszív, erős lelki stabilitás kell ezt beépíteni és kezelni. Vajon megvolt-e ez egy olyan embernél, akinek olyan mély tartalommal, érzékiséggel, mondanivalóval megáldott zenei szövegei, zenéi voltak, mint George Michaelnek?
Fogalmam sincs mennyi tehetség kapcsán jött a hír, hogy elhunyt, de valahogy soha nem volt egyértelmű a pontos halálok. Még ha a laikus is tudta, és később kiderült, hogy tudatmódosítók állnak a háttérben.
Sok gondolatatot indított el bennem a zenéje és most a halála.
Kriszta