Van az úgy, hogy sügérkedőkkel találkozik az ember. Főleg, ha nagy tömeg gyűlik össze egy helyen. Ott biztosan találkozunk velük. Persze ennek is vannak fokozatai, mint ez a péntek esti Presser koncerten kiderült. Nézzük sorban.
Apró sügérkedés: elkésik, a sötétben ótvarkodik be, de viszonylag csendben elfoglalja a legközelebbi széket. (Ezek voltunk mi :P.) Ennek egy magasabb fokozata, ha egy fél sort felállít, hogy az eredeti helyére ülhessen.
Kis sügérkedés: a számok közt hangosan beszélget, kommentál, értékel – másokat azért kevésbé zavaró módon. Magasabb fokozata, ha szám közben teszi ezt.
Közepes sügérkedés: tudja, hogy meg van fázva, de reménykedik, hogy nem fogja szétköhögni a csendesebb részeket. Hát de! Következő fokozata a köhögőroham – de nem, nem hagyja el a nézőteret.
Nagy sügérkedés: szám közben pisilni megy (vissza is jön – meg nem várná a dal végét); mindent megtapsol, főként a lírai nóta végét nem megvárva. Érzéketlen a finomságok iránt – na, de hát ő csak egy sügér….
Nagyon nagy sügérkedés: az Előadó kifejezett kérése ellenére folyamatosan vakuzik, mászkál, tönkreteszi mások szórakozását.
Legnagyobb sügérkedés: hogy ezt képes vagyok megírni, ahelyett, hogy Pici bácsi és vendégei zsenialitását magasztalnám. :P
De a lényeg: ne legyünk sügérek!!
Utóirat: elnézést kérek a valódi sügérektől (Perca Fluviatilis), ők csak szépen ússzanak tova!
[Köszönet Ildinek az ötletért.)
by Juci