A mellplasztika várva várt napja hamar elérkezett, a megpróbáltatások még csak itt kezdődtek…
A műtétet megelőző éjszaka már nem volt bennem izgalom. Az utókor számára megörökítettem magamat „előtte” pózban, hogy aztán két nap múlva hozzátehessem az „utána” fotót is. A másnapi altatás miatt este 10-ig fogyaszthattam csak ételt, italt. Pár korty vízért még nem vontak volna felelősségre, de jobb az előírást betartani.
A klinikára érkezve, a liftben található életnagyságú tükör előtt még egyszer bevillant: vajon jól átgondoltam ezt az egészet? De a kezdődő feszültség miatt ezt inkább figyelmen kívül hagytam.
A korai kezdés ellenére frissen, kedvesen, skatulyából előhúzott eleganciával fogadott az orvos, átölelt, viccelődött, és nyugtatott, majd hívta az aneszteziológust, hogy átbeszéljük a folyamatot. Különösebb kórelőzmény, allergia, rossz tapasztalat híján a beszélgetés hamar zárult, jöttek az ápolónők, felkerült rám a hátul nyitott, mélykék kórházi egyenruha. A lábaimon (panaszmentes) visszerekkel élek, így szükség volt a szorító, combközépig érő harisnya viselésére. Ebből finom csipkebetétest kaptam, ez pár pillanatra felderített.
Minden ment, mint a karikacsapás, már a műtőasztalon feküdtem, higgadtan tűrtem, hogy két oldalról leszíjazzák a karjaimat. Kiszolgáltatottságomban hallottam még a kérdést, hogy érzem-e a kábító hatást (itt felötlött: talán már aludnom kellene?!). Két és fél óra múlva a pasztell hatású betegszoba falai derengtek. Magamban gyorsan hálát adtam, hogy a jelek szerint felébredtem. A feszülő fájdalom azt jelezte, a műtét is elvégeztetett. Az orvosom toppant be, és megkaptam életem egyik ’legszebb’ bókját: szép a belső anatómiám…
A szorítókötés alatt a műtét előttihez képest terjedelmesebb formák sejlettek fel, és minden apró mozdulat éles fájdalommal járt.
A kötés alól két dréncső vezette el a felesleges véres váladékot, ami a csatlakozó kisméretű tartályba gyűlt. Elképzelni sem tudtam, hogyan lehet ezekkel mozogni, de a nővér felvilágosított. Csak az ő kíséretében hagyhattam el az ágyat, mehettem ki a mosdóba, hisz a két műanyag tartályt magammal kellett vinnem. Mindenki készséges volt, az ismerős ápolónők, szakdolgozók éreztették velem a bajtársiasságot, másrészről viszont kimondatlanul is a „te akartad, viseld hát a vele járó fájdalmat” magatartás is jellemző volt. Tény, hogy a plasztikai sebészeten senki nem beteg, vagy elesett.
Tapintatosan kifaggattam a körülöttem feltűnő, 30-35 körüli nőket. Meglepetésemre kiderült, hogy szinte mindenki érintett valamilyen módon. Ketten már keresztülmentek sebészeti beavatkozáson (volumenpótlás), ketten a szülésig várnak, aztán megcsináltatnák, egy ápolónővel kegyesen bánt a természet, míg egy pedig úgy gondolja, soha nem tudja előteremteni rá az anyagiakat.
Akiket már megműtöttek, azok egybehangzóan sajnálták, hogy nem előbb történt meg velük a beavatkozás, akik a teherbeesésig várnak, indokoltan teszik a szoptatás miatt, akinek a normál mérettől feltűnően eltér a keble, az inkább kicsinyítené őket, míg az utolsó a pénz előteremtését hozta fel indokként a nemre.
Az altatásból való ébresztés után gyorsan telt az idő. Az orvosom lelkiismeretesen ellenőrzött, örült a műtét sikerének. Felvázolta, hogy miért a mirigyállomány szövetei mögé és nem izom alá került az implantátum, érdeklődött a fájdalmaim felől.
A szorítókötés levétele körül mindenki izgatott volt, kivéve én, a páciens. Lekerült a kötés, az orvos ujjongott az “alkotás” láttán, én se le, se ránézni nem mertem, a kontúrok sokat sejtettek. A kétoldali dréncső eltávolítása kellemetlen perceket szerzett, de végre “láncok nélkül” mozoghattam. Felkerült a kényelmes, minőségi sportmelltartó, egy hónapig kötelező volt az egész napos viselése. A mélyvénás trombózis elkerülése miatt a szorító harisnya is előírás tíz napig, csakúgy, mint a hát- és oldalfekvés.
A hazaérkezés utáni “tükörképélményről” nehéz pozitívan írni.
Én szép melleket szerettem volna, akkor hogy került ide ez a két kemény, sárgadinnye méretű lufi a mellkasomra?! A kezdeti frusztrációt növelte, hogy nem tudtam egyedül mozogni, húzódtak, fájtak a műtéti sebek. Védekezésképpen rémülten kaptam magam elé a kezeimet, mikor a gyerekeim közelítettek. Lelkiismeretesen végrehajtottam az otthoni teendőket, betartottam a kontrollvizsgálatok idejét, a kedvem visszatért.
A borúsabb, türelmetlenebb gondolatok, a furcsa érzések a hetek múlásával pozitív irányba változtak. A második hét elteltével újra barátkozni kezdtem a saját felsőtestemmel, a harmadik hét után már szívesen meg is mutattam a végeredményt olyan ruhán keresztül, amely rafinált módon a dekoltázsra irányítja a figyelmet. A műtétet követő első hónap végén azt mondtam, jobb nem is történhetett volna velem. Ha az élet nem is mindig, de a mell(em) kerek, és valljuk be, vonzó lett…
Plasztikai sebészet: luxus, vagy többszörösen megtérülő anyagi ráfordítás?
A mell a nőiség jelképe. Szerencsés esetben kerek, telt, olyan testrész, ami mindig aktuális beszédtéma férfiak és nők körében egyaránt. Évszázadokon át igyekeztek a nők mindenféle praktikával hangsúlyozni, hívogatóvá és vonzóvá tenni a másik nem számára. Tévedés azonban azt hinni, hogy az álomnő (létezik ilyen?) testméretei megegyeznek a felnőtt magazinokban bemutatott, retusált modellek majd minden esetben plasztikai beavatkozással kialakított idomaival.
Kutatások bizonyítják, hogy a nők több mint 80%-a kizárólag a mellén viseli el a gömbölyű formákat. Pont azon a területen, ahol a természetből adódóan, illetve fogyás/ hízás esetén a legkevésbé sikerül szépen gömbölyödni.
Manapság a mellplasztika rutinműtétté fejlődött. Az implantátumok csúcsminőségűek, a szövődmények lehetősége minimálisra csökkent. A mellplasztika során felhasznált implantátumok anyaga az elmúlt évtizedekben bevált zselés, ún. cohesive gel. Ennek köszönhetően tapintásuk természetes, rugalmasak, és kiváló eredményt tesznek lehetővé. Felszínük texturált, ez csökkenti a tokosodás veszélyét. 3-4 cm-es metszésen keresztül történik behelyezésük, a metszés pedig úgy helyezkedik el, hogy az esztétikailag ne legyen zavaró. Az implantátum a későbbi szoptatást nem akadályozza, rákkeltő, vagy egyéb egészségre káros hatása nem bizonyított.
A mellplasztikának több típusa van: mellfelvarrás, mellnagyobbítás és kisebbítés.
Amennyiben fogyás vagy szoptatás után a mell állománya sorvad, és a bőr is megereszkedik, kombinált műtét hozhat csak jó eredményt: ekkor implantátum beültetésével a méretet növelik, a megereszkedett bőrt felvarrással korrigálják, egy vagy kétlépéses műtéttel.
A műtétek árát az egyes weboldalakon jótékony homály fedi, általánosan elmondható, hogy az alapköltség 600.000 Ft, amely klinikától, orvostól, a beavatkozás minőségétől függően elérheti a másfél millió forintot is.
by Zsu