Mostoha sorsú zöldségünk a rebarbara. Sokan nem is ismerik és kevesen fogyasztják. Ez számomra egyébként meglepő, mert gyerekkoromban a legtermészetesebb dolgoknak tartottam, hogy a nagymamán tepsiszámra sütött vele pitét vagy főzte a kompótot hűsítő csemegének. Felnőttként jöttem rá, hogy a rebarbara egyáltalán nem olyan közismert és közkedvelt „gyümölcs” – mert még akkoriban úgy tudtam – mint ahogy én azt gondoltam. Szóval a rebarbara megér egy misét – jelen esetben egy cikket – és ráadásként egy receptet.
A rebarbara jópofa növény, olyan mintha a lapulevél hosszabb és piros szárral. A levelei egyébként mérgezőek, szóval ha magunk szedjük rögtön szabaduljunk is meg tőlük, csak a friss, üde szárakra van szükségünk.
Ha utánanézünk, miféle növényt dobunk majd az ételbe, olvashatunk róla, hogy a rebarbara Ázsiából származik, néhány faját orvosi célra is használták, gyógynövényként fogyasztották. Európában dísznövényként kezdet pályafutását, és csak a XVIII. századtól kezdték zöldségként termeszteni. Szerintem mindként funkcióját jól tölti be, mert nagyon jól mutatnak a kertben ezek a piros száron ringatózó hatalmas levelek. Az a legjobb benne, hogy roppant igénytelen növény, már kora tavasztól őszig szedhető, ráadásul tele van vitaminokkal és ásványi anyagokkal.
Vizelethajtó, salaktalanító hatása van, szóval tisztítókúrákhoz is ajánlják, persze csak mértékkel. A rebarbara iszonyúan savanyú zöldség, szóval mindenképp édesíteni kell a vele készült ételt, ergo nem fogyókúrázóknak való. Mindenki másnak viszont csak ajánlani tudom, ne habozzon: mostanság már a nagyobb élelmiszerboltokban is láttam, piacon is kapható, de legjobb néhány palántába beruházni. Tényleg nincs vele semmi meló és csak hozza-hozza-hozza a termést.
Szóval az én nagymamám pikk-pakk dobta belőle össze a kompótot, amikor nagyon rákívántunk valami édesre. Pucolás, cukros vízbe dobás és 5 perc főzés után kanalaztuk is a finomságot. Ennél több a munka a pitével, de megéri kipróbálni ezt az üde desszertet.
A rebarbarás pitének számtalan változatáról találni receptet a neten. Én a mamám szakácskönyvében találtam rá egy tésztára, amit el is neveztem rögtön Lusták pitéjének. Ugyanis ez is az a „a hozzávalókat összegyúrjuk” típusú recept, melyeket nagyon szeretek. Pofonegyszerűen összeállíthatók, nem kell keleszteni – ergo időt spórolunk – és a sütési idő is minimális. Íme:
Hozzávalók:
30 dkg liszt
15 dkg vaj
2 kanál cukor
1 egész tojás
1 kanál tejföl
csipetnyi só.
Töltelékhez:
15-20 szál rebarbara
ízlés szerint cukor
A hozzávalókat gyorsan összegyúrjuk, majd a tésztát elfelezzük és két lapot nyújtunk belőle. Egy tepsit alaposan kikenünk vajjal, majd az egyik lapot beleigazgatjuk. Jó ha némi peremet is tudunk kialakítani. Félretesszük míg elkészítjük a tölteléket.
A rebarbarát megmossuk, megtisztítjuk, majd kb 1 cm-es darabokra vágjuk. Egyes receptek így natúran szórják is már a tésztára, én kicsit előfőztem. Egy lábasba kevés vizet tettem és ehhez dobtam a rebarbaradarabokat illetve néhány kanál cukrot – a különlegesség jegyében én most nádcukrot használtam. A rebarbara elég savanyú, szóval egyéni ízlés, ki mennyire cukrozza meg.
Néhány percnyi rotyogás elég, mert a darabkákat könnyű szétfőzni, és azért jó, ha kicsit darabosan is került a tésztára. A levet leszűrjük és lecsöpögtetjük alaposan. Mielőtt a tésztára simítanánk, a tészta tetejét érdemes zsemlemorzsával megszórni, ami kissé felveszi majd a rebarbara levét. Van aki darát használ, én diót szórtam rá – utóbbinál vigyázzunk, ne sokalljuk el, nehogy elnyomja a dió a rebarbara ízét.
Szóval a morzsa- vagy diórétegre simítjuk a zöldséget, amit aztán a másik tésztalappal befedünk. Tojással megkenjük, kicsit villával megszurkáljuk és már mehet is a sütőbe. Közepes hőfokon sütöttem kb 20-25 percig.
Amikor először készítettem, kis adaggal indítottam, mert úgy véltem, a rebarbara különleges ízét nem fogja díjazni a család. Nagyon tévedtem. :) Kísérletező kedvűeknek üzenem, a rebarbara kiválóan párosítható más édes gyümölccsel, például csodás kísérője az eper vagy az alma – lehet őket házasítani akár egy-egy pitén belül is.