A történetnek azóta lett folytatása…
Pupus, a vadmadárka, akit egész nyáron mi nevelgettünk , tegnap este kalitkatisztítás közben, egy nyitva felejtett kisajtón át kirepült.
Teli hassal, és vígan.
Mostanában már fantasztikusan manőverezett, egyedül evett, többnyire magokat. Észre se vettük, mikor és hogyan szállt ki, csak azt, hogy sehol sincs. Kerestük udvaron, fákon, este már zseblámpákkal, de nem találtuk.
Biztos így a legjobb. Megsirattuk, tényleg megszerettük, de kapott az élettől egy esélyt, hogy újra erdei pinty lehessen…
Így nevelj otthon madárfiókát! De meddig jó egy vadmadárnak a kalitka?