Hetekig próbáltam kideríteni mi a baj. Miért fáj a fejem, a gyomrom, a csípőízületem, miért nem alszom. Arra kérdésre, hogy miért vagyok egyre levertebb, és egyre depresszívebb tudtam a választ: a tünetek mögött a candida bújik meg.
Hogy hagyományos orvoshoz forduljak eszembe se jutott. Semmi problémám a hagyományos orvoslással , de a gyomorfájás miatt a különböző csövek nyelőcsövemen át, egészen a gyomromig való leeresztésének képe rémisztett annyira, hogy elhatároztam megnézem mit mond az alternatív gyógyászat, és egy természetgyógyászhoz fordultam. Kiderült, hogy a tünetek mögött a candida bújik meg, és kínoz engem már hetek óta, vagy ki tudja mióta.
Kaptam egy hosszú listát, hogy mit nem szabad enni, sokkal rövidebb listán elfért hogy mit szabad. De a diéta önmagában nem elég, kell valami ami megöli ezeket a gombákat. A diéta csak annyit jelent, hogy nem adok nekik enni, éheztetem őket, de ezzel még létüket sajnos nem sodrom veszélybe. Kell még valami „gombaölőszer”.
Nekiláttam a diétának, mivel hamar megéreztem a diéta jótékony hatását, tüneteim napról-napra csökkentek , nem is méltatlankodtam, nem hánytam a sors szemére, hogy miért nekem kell megvonni magamtól annyi mindent, egyszerűen csak élveztem, hogy jobban érzem magam a bőrömben.
Egyetlen fájdalmas pontja van a diétának , az alkohol. Nem szabad egy kortyot sem. Ez akkor nagyon nehéz, amikor egy társaságban ízes beszélgetés közepette, mindenki jó ízűt kortyol a borából, én a meg a teámból. Nem fizikai elvonási tüneteim vannak, hanem egész egyszerűen a szociális kirekesztettség érzése mardos.
Azt olvastam, akkor minősül az ember „gyógyultnak” ha megeszik egy sütit egy pohár pezsgővel, és nem lesznek tünetei. Gondoltam is, hogy ezt a pezsgős tesztet hetente le kéne próbálnom :)
Környezetemben többek estek már át ilyen kúrán, mindenki biztatott, hogy kemény nagyon, de tartsak ki, mert megéri.
De milyen az ember?! Nem egyszer megkapom, ( természetesen azoktól, akik mit sem tudnak róla) „ez egy mondvacsinált hülyeség, az a baj, hogy embereknek annyi ideje van magukkal foglalkozni, hogy már miden csip-csup dologra kitalálnak valamit. Rizstej?! Zabtejszín?! ekkora baromságot! Ki tudja ezt kifizetni….?! Nehogy már megmagyarázzam, hogy a fehér kenyeret nem szabad megennem, mikor a nagyszüleink is csak azt ették, és nem volt bajuk, vagy ha volt is, nem volt idő vele foglalkozni.” Tehát, csak a modernkori társdalom egy újabb mondvacsinált rákfenéjéről van szó, amivel a „normális” ember nem is foglalkozik, nem törődik vele, megy tovább, teszi a dolgát. Amúgy meg mindenkinek van baja, olyan nincs, hogy ne lenne.
Igen, bevallom , először én is azt gondoltam, hogy ez bizony terhet fog róni a pénztárcámra, de nem így történt, egész egyszerűen ugyanazt a pénzt másra, más típusú élelmiszerre költöm, a beszerzési forrás a szupermarket helyett a biobolt lett. Ha az ember nem akarja minden nap ugyanazt enni, a kreativitását keményen izzítani kell. Nagyon sok új dologgal ismertetett meg ez a kúra, és nem egyszer nagyon ízletes receptek sültek ki a találékonyságból.
Nem értem, nem tudom megérteni, hogy az miért baj, ha az ember szeretné magát jól érezni a bőrében, nem szeretne fájdalmakkal, kellemetlen tünetekkel élni, mégha ezért bizonyos dolgokról le is kell mondania, ideiglenesen . Miért kéne belenyugodni abba, ha valami nem jó, és úgy tenni, mintha minden rendben lenne.
– by évi-