A sütőtök megosztó étel: olyan ember nincs, aki egyszer kedveli, máskor meg nem. Szeretni és utálni lehet. Ezért aki az utóbbi csoportba tartozik, böngésszen tovább, mert itt bizony egy sütőtökös recept következik. Stahl Judit az ötletgazda (hogy az övé ki, arról nincs infónk), némi módosítással készült el a Szombathelyi Lányok változata.
Első lépésként az eredeti forgatókönyv szerint a sütőtököt meg kellene pucolni, és kockákra vagy ujjnyi csíkokra vágni, majd meglocsolni egy kis olívaolajjal, megszórni őrölt chilivel, sóval. Nos, én nem az a fajta házitündér vagyok, aki képes órákon át egy kemény, nyers holmival bíbelődni, így negyed órás sütés után a megpuhult héjat már könnyen távolítottam el. Hátránya, hogy nem marad ropogós a tök, tapad mindenhez, jóféle masszát képezve a többi belevalóval. De mik azok…?
Amíg sült lent a sárga finomság, fent megdinszteltem a hagymát (lila-vörös kombóban), üvegesedés után két evőkanál cukorral megszórtam, karamellizáltam, majd két evőkanál balzsamecettel megdurváztam. Amikor elment az ecet szaga (ami véleményem szerint nem szúrós és kellemetlen – én bírom), akkor meghintettem borsikafűvel (Stahl kakukkfüvet ajánlott), beturbóztam mogyoróval (Az alap recept diót írt, de kinek volt kedve a főzés hevületében diót törni…?!), majd hozzádobtam a tökös témát, és a közben már kifőtt tésztát. Kicsit hagytam, hogy összeérjenek az ízek. A végén feta sajttal tetéztem meg az összhatást.
Férfiembernek tetszett, de nem sírt az örömtől…, gyermek fintorgott (kicsit sok került bele a chiliből), a munkahelyi tesztelésen viszont max pontot kapott. Ha legközelebb nem főzöm túl a pennét, és marad al dente, akkor talán a receptet is elkérik tőlem. ;)
Szerző: Csak2Slukk