Játsszunk Fornettit: apró túrópogácsa
Bár még csak egy év iskola van mögöttünk, azt hamar megtanultam, hogy a tanév során – legyen bármennyire is önálló a csemete – reggelente egy fix feladatom tutira van, a tízórai csomagolás. Ez pedig egy utálom munka, pontosabban fejtörés, ha nem akarom, hogy a gyerek skorbutot kapjon a felvágottas zsemlétől. Igaz azt is lehet változatosan készíteni, belelopni finom vajat vagy házilag készített krémet, némi értékelhető minőségű sajtot, zöldségfélét – ha nem finnyás a kölyök. Na, az enyém az.
A gyerek simán ellenne a szimpla zsemle/kifli/kenyér felvágott kombináción napokig is, de engem ettől kiráz a hideg. Pláne ha belegondolok, miből készülnek ezek a „szendvicsbevalók”. És mivel tudom, hogy az iskolai menzát sem preferálja, talán néhány kanál lecsúszik az ebédből, tegyük hozzá, meg is értem…
De akkor miből él ez az iskolás, akinek elvileg kellene az energia, hogy tudjon teljesíteni? Szóval a lecke itthon is fel van adva, valamit adni tízóraira, uzsonnára, ami el is fogy, sőt talán még egészséges, tápláló is. Néhány tízórai féleség következik tehát, amit nekem az elmúlt egy évben sikerült kikísérleteznem és jelentem működik is.
Én pogácsának ritkán állok neki, mert hajtogatni nem szeretem a tésztát, meg ahhoz is türelmetlen vagyok, hogy többször pihentessem, szóval órákig várjak arra, hogy végre beleharaphassak a kész darabokba. De egy helyen véletlenül belefutottam egy túrópogácsa receptjébe, ami azért tökéletes, mert gyorsan kész a tészta, nem kell keleszteni és valami isteni, ahogy elolvad az ember szájában. Az alapanyag villámgyorsan összeállítható és érdemes belőle sokat készíteni, nem csak uzsitáskás adagot, mert sörkorcsolyaként is gyorsan eltűnik itthon.
Szóval a teendő mindössze annyi, hogy 25 dkg túrót, 25 dkg vajat, 25 dkg lisztet és egy fél evőkanálnyi sót jól összegyúrunk és ezt a ragacsos masszát beletesszük fóliába, majd a hűtőbe dugjuk egy-két órára, hogy gyúrható állagú legyen.
Ebben a tésztában az a jó, hogy akár napokra is bent pihentetheted a hidegen, aztán mindig előkapsz annyit, amennyit a helyzet kíván (meccs, vendég, zsúr…). Amikor kiveszed, lisztezett felületen nyújts ki és a szokásos módon folytasd a munkát: szaggass, vagdosd be a tetejét, kend meg enyhén felvert tojással, szórd meg reszelt sajttal és zsupsz bele a sütőbe. Én gyakran szórok rá köménymagot (mondjuk azt nem mindenki kedveli) de egyéb magocskákkal is lehet szebbé és még egészségessé is tenni, jó rá a szezámmag vagy a lemag is. Kb 20 perc kell neki 170 fokon.
És itt következik egy fontos infó: ez a pogi igazából frissen jó, akkor olyan, mintha a fornetti csomagolta volna épp. Leheletkönnyű és ha apró darabokat szaggatsz, akkor csak egy harapás és el is olvadt a szádban. Így aztán én azt a trükköt alkalmazom, hogy egy kisebb tepsinyi adagot sütésre előkészítve – vagyis kiszaggatva, tepsire sorakoztatva kis tojás és sajt társaságában a hűtőbe teszek, majd reggel 10 perccel korábban kelek – ennyi áldozatot megér a gyerek :) – , gyorsan kenem, szórom és dugom a melegbe.
Mire a gyereket kirángatod az ágyból, rákönyörgöd a ruhát, ráveszed egy fésülködésre addigra el is készül a tízórai. És mire a reggeli, fogmosás, cipő- és kabáthúzás lezajlik, már a dobozban lesz a frissen sült finomság. 
Fontos, hogy sokat kell belőle csomagolni, mert az osztálytársak hamar elkapkodják. Szóval lelkiismeret kipipálva: a gyerek eszik, ráadásul nem is rosszat, egy túró-sajt-vaj-magocska kombinációval szerintem nem árthatunk.
Folyt köv.
By Eszter”