Van az a pillanat, amikor nem segít a magnézium tabletta, felejtős a rozéfröccs, nem old fel a sportozás, hiába mélylélegzünk, mantrázzuk folyamatosan lótuszülésben az óhm-ot, a hormonok tövig tolnak bennünket. Havonta egyszer biztosan roppant feszültek vagyunk. És havonta egyszer biztosan nagyon kívánjuk az édeset. Nem a csokit. Például a mákosgubát. Este 10-kor.
Akadály nincs, főleg, ha van egy tizenegy perc (no nem, most nem Coelho jön!) alatt elkészíthető tuti recept. Az sem probléma, ha éppen abban az életszakaszban vagyunk, amikor tudatosan étkezünk: nincs fehér liszt, cukor, tehéntej.
Íme:
Két tojásfehérjét felvertem kemény habbá, tettem bele cukor helyett xilitet, növényi tejből készült tejszínt, rizstejet, végül belereszeltem egy friss citrom héját. Felaprítgattam három vékony szelet kenyeret, teljesen perfekt a javasolt kifli helyett (élesztő nélküli, teljes kiőrlésű kenyeret eszem), pár ügyes kézmozdulattal kicsit összekontaktoltattam az összetevőket, majd az egész egyveleget beleöntöttem egy vékonyan kivajazott jénai edénybe, megszórtam a tetejét mákkal (több kálciumot tartalmaz, mint a tej!), végül előmelegített, 180 fokos sütőben 20 percig sütöttem a holmit. Ez idő alatt az otthon talált szőlővel (eper jobb lett volna…) és némi xilittel csináltam hozzá öntetet.
…jó volt utána. :)
– by csak2slukk –