Az esőnek ritkán lehet örülni. Kivéve, ha az ember szereti a gombát és ráadásul ismeri a tuti lelőhelyeket. Na én nem. De vannak jó barátok, akik igen. Ha hozzák, rotyog is belőle a pörkölt, a leves vagy egy egyszerű rántottás egyveleg. Amikor meg nincs friss, nyúlunk a konzervért vagy a hűtőpultos csomagért esetleg a műanyag dobozba porciózott darabokért.
Ősanyáink eme lehetőségek híján maguk tették el télire az őszi gombát. A módszer követhető, bár némi leleményességet igényel. Íme, egy recept 1860-ból.
Az elteendő gombát, főleg a vereseket és zöldeseket ősszel kell szedni. „ha széttöretnek, tejnemű nedvességet bocsátanak magukból, ha ez csipős, nem kell használni, mivel ezek károsak.” Az eltevéshez jó nagy darabokat ajánl, azokat alaposan át kell mosni és felnégyelni, a kisebbeket azonban hagyhatjuk egyben. A gombát aztán egy tiszta fazékba kell tenni, kevés sóval és köménymaggal behinteni. A nehézség itt kezdődik, anno ugyanis esővizet kellett használni a további lépésekben. Az esővizet töltik a gombára, ebben főzik puhára. Amikor a gomba puha, leszűrik róla a vizet, majd átpakolják másik edénybe s meghintik borssal. Közben a jó háziasszony már forralja is a borecetet szerecsendióhéjjal. „s miután a gomba szintúgy mint az ugorka elrakatik, az eczettel hidegen leöntetik s hüvös helyre tétetik.” – fejeződik be a recept.
Mostanság sok eső esik, begyűjteni nem jelent nehézséget. A lágy vizet pedig rendszeresen használták őseink, főleg mosásra, mosogatásra, öntözésre. A szűretlen fogyasztásáról is készültek kutatások, káros hatását nem tudták kimutatni. Ebben a receptben pedig amúgy is csak a gombát főzzük benne. Lehet, hogy érdemes kipróbálni? :)