Az ilyenkor nyíló bodza általában elveszi a figyelmet a szintén virágzó akácról, pedig felhasználhatóságát és gyógyhatását tekintve kicsit sem marad el tőle. Sokáig én is csak méz formájában fogyasztottam az akácot, de egyszer kellett csak egy virágzó akácfa közelébe kerülnöm, és rögtön magával ragadott az illata.
Szedtem is egy nagy táskával.
Az akácvirágot elsősorban az emésztőszervi megbetegedésekre ajánlják: refluxosoknak csodaszer, mivel csökkenti a gyomorsavtermelést (így étvágycsökkentő hatással is bír), és hashajtó hatása miatt, székrekedés ellen is kiváló. Gyomorégésre tea formájában fogyasszuk, de mivel nyersen is ehető, ezért akár pár frissen szedett virágot is elrágcsálhatunk. Teája továbbá jó köhögéscsillapító. Édeskés íze miatt a gyerekek is szívesen isszák.
A hazahozott virágok nagy részét teának szárítottam le. 
A leszárítást szellős, de árnyékos helyen érdemes elvégezni, úgy, hogy a virágokat egy rétegben papírra terítjük. Nálunk a hálószobában illatozott, száradt néhány napig. A szirmok bebarnulása megakadályozható, ha naponta többször átforgatjuk a virágokat. Ha már könnyedén morzsolható, akkor teásdobozban, vagy akár dunsztos üvegben jól lezárva tárolhatjuk.
Pár fürt friss virágot egy kancsó vízbe is beletehetünk, kellemesen édeskés illatú vízért cserébe. 
Én még nem próbáltam, de a bodzaszörphöz hasonló módon, akár szörp is készíthető belőle.
Nyersen salátákba tehetjük, de láttam már palacsintatésztába belesütve is.