Nem hittem a fülemnek! Mi folyik itt az orvosi ügyeleten?!

„Nem hiszem el, hogy egy hátfájással ide kellett jönni!” kezdi,  köszönés helyett az ügyeletes orvos.  „Sajnos, ide! Nem tudok mozogni és levegőt venni” válaszolom.

Hajnal 4:48, felébredek és ezzel egy időben éles fájdalom hasít a bal lapocka alatt a hátamba. Nagyon nehezen felkelek, rájövök, hogy nem tudok menni, mert minden egyes lépés, és levegővétel óriási fájdalommal jár.

Kétségbeesek: hogy lehet, hogy egyik pillanatról a másikra, elvesztem a kontrolt testem felett, és nem tudok mozogni, vagy csak nagy fájdalom árán?!

Nem adom fel, erőltetem a mozgást a fájdalom ellenére is.  Az nem lehet, hogy nem megy, ez nem opció, igenis mennie kell.  Felveszem a harcot a fájdalommal és nyomom a reggeli rutint, tusolás, öltözés, fogmosás, kávét most kihagyom…,  közben sírok a tehetetlenségtől és a  fájdalomtól.  Hamar felismerem, hogy a sírást abba kell hagyni, mivel a hüppögés, és szipogás csak fokozza a fájdalmat.

Közben egy belső monoton hang tolja: ne ess kétségbe, cselekedj! Menj be az ügyeletre! Nem is rossz ötlet, kicsit még várok, nem akarom korán zavarni az orvost, gondolok kellő empátiával az ügyeletes orvosra.  5:50-kor elindulok, ha hatkor csengetek, talán nem lesz illetlenül korán.  Az ajtóban találkozok egy szintén korai pácienssel, még egy nyugtató pont, nem vagyok egyedül.

Csengetek, az asszisztens kedvesen fogad, kis türelmet kér hívja  a doktornőt.  Hát… ő minden,  csak nem kedves… „Nem hiszem el, hogy egy hátfájással ide kellett jönni!” kezdi,  köszönés helyett.  „Sajnos, ide! Nem tudok mozogni és levegőt venni” válaszolom. „Hogyne tudna, különben hogy jött volna ide”-hangzik a végtelenül gúnyos válasz. Próbálom magyarázni, hogy higgye el nem jókedvemből vagyok itt , és iszonyú a fájdalmam. Meg sem hallgatja mit mondok, csak egyetlen mondatot kántál, „miért nem vett be fájdalomcsillapítót OTTHON?” Döbbenten állok, azt hiszem nem hallok jól.

Telik az agyam vérrel, és közben arra gondolok, mi lenne ha én is kérdéssel válaszolnék:  „ Mérték már az EQ-ját?” Nagyon kíváncsi lennék az eredményre.  A közhelyek, hogy az „adóforintjaimból ülsz te itt, „arohadtéletbe” már eszembe sem jutnak.

Gyakorlatias okokból mérlegelem, ha felhúzom magam az izmaim összehúzódnak, és csak növekszik a fájdalom. Próbálok nyugodt maradni. „Ez a viselkedés őt minősíti, nem téged”- nyugtatgatom magam.  Ennek ellenére én érzem magam megalázva.

A cinizmust már nem tudom legyőzni, és megkérdezem, hogy mégis milyen panaszokkal jöhet az ember ide, hogy ne tűnjön hisztinek.  Választ nem kapok… Velem a továbbiakban nem kommunikál, csak annyit, vessem le a felsőm, megvizsgál.  Az asszisztensnő próbál kedves lenni, elmagyarázza, hogy két injekciót kapok, mindkét felembe egyet-egyet, hogy ne legyek féloldalas… kedves vicc, nevetgélnél se erőm, se kedvem.

Az, hogy mitől vannak a fájdalmak, még mindig nem tudom. A orvos sértődött, hogy  bagatell tünetekkel, reggel 6-kor felkeltettem.  Úgy tűnik, nem tervezi, hogy megbocsát, mert szájzárral büntet.

Ennél rosszabb nem lehet…. veszem a bátorságot és  megkérdezem, mi van velem, mitől vannak a fájdalmaim.

Ekkor nagy kegyesen elmondja, hogy gerincből ered, további vizsgálatok  kellenek, egyeztessek a házi orvosommal.

Leforrázva ülök be az autóba, és nem tudom felfogni, hogy miben volt részem az előző 10 percben.  A tehetetlenség ordít bennem, és továbbra is csak az EQ foglalkoztat….egy raklapban is több empátia van.

“Nem hittem a fülemnek! Mi folyik itt az orvosi ügyeleten?!” bejegyzéshez ozzászólás

  1. A mentőt kell hívni ilyen esetben, akik rendelkeznek megfelelő gyors ellátással, valamint be visznek a kórházba. Mire számítottál? Talán az ügyeletes megműt……Felejtsék már el az emberek az éjszakai ügyeletre való futkosást, ha kedves az életük.

  2. A gyereket 40 fokos lazzal bevinni is nagy hiba volt ugy, hogy mar nem segitett a lazcsillapito sem. Kozoltek a laz nem betegseg mit keresunk itt. Elotte 3 hettel meg lazgorccsel meghalt egy kisgyerek. No comment!

  3. Nem meglepő. Egyik este arra ébredtem, hogy mindenhol viszket a testem. Először csak a szúnyogokra gondoltam, aztán folyamatosan rosszabbodott, nagy dudorok lettek a testemen mindenhol. Felkeltettem a páromat, hogy azt hiszem valami baj van, be kellene menni az ügyeletre. A párom is elbagatellizálta a dolgokat hajnalban addig a pillanatig, amíg fogmosás után kijőve látta, hogy feldagadtak a szemhéjaim, a füleim és az egész arcom. Hajnali 3 fele kezdődtek a tünetek, addig húztam az időt, ameddig csak tudtam az orvosra tekintettel (nehogy méltatlan viselkedésben legyen részem), így fél 5 környékén értünk be szintén a szombathelyi ügyeletre. Az orvos – dr. Landovics Jenő – végig volt sértve, hogy fel mertük kelteni és közölte velem, hogy biztos jól tudom mire vagyok allergiás és ezt most direkt csináltam (semmire nem voltam allergiás). Két injekciót kaptam a seggembe, aminek a mellékhatásaitól olyan rosszul lettem (a fájdalmas beadást leszámítva, ezzel állt bosszút), hogy azonnal futnom kellett a mosdóba, erre a doki közölte, hogy ne is álmodjak arról, hogy ő most ilyen állapotban haza enged, meg kell várnom amíg jobban leszek. Reggel 6 után engedett csak haza és természetesen másnap már a kórházban feküdtem ismételt allergiás rohammal.

  4. Amit elszenvedtél, az nálam 30%-os gerincferdülésem folytán mindennapos, enyhébb esetben izomhúzódás, drasztikus változatban idegbecsípődés, ha meg vagy fázva, akkor fokozottabb az esélye, de kiválthatja stressz, vagy túlterheltség, kimerültség. Azzal azonnal nyugalmi állapotban ajánlott maradni, a háziorvos úgyis igazolja, miért nem tudtál aznap melóba menni – ennyiből igaza volt ügyeletesednek, a modora és segítőkészsége ettől még nulla volt!

  5. Velem is meg történt hasonló esett. Utcán rosszul lettem.Tényleg a közelben volt a reggeli ügyeletes rendelő. Mikor elmondtam a tüneteimet,első kérdése a nővérnek: miért nem a házi orvoshoz mentek .Mondom hirtelen lettem rosszul s nem érzem úgy magam hogy tovább tudjak menni, de amúgy a házi orvosom délután rendel. A tünetek elmondása után EKG gépre tettek s rájöttek,hogy pitvar fibrillációt mutatott ki a gép. Na ezután már ugráltak készségesen, s vittek be kocsival a kórházba.

Hozzászólások lehetősége itt nem engedélyezett.