A költözés (igen, újabb), dobozkipakolás közben azért természetesen szakítok időt arra, hogy az új konyhámban ténykedjek. Vasárnap hirtelen ötlettől vezérelve kigondoltam, hogy ha már itt élek Németországban, akkor nem maradhat el a hagyományos német karácsonyi kalács, azaz Stollen elkészítése. Az apró bökkenő csak az volt vele, hogy nem pár napos, hanem hetes! pihentetés-érés kell neki, ezért nem várhattam tovább, neki is álltam hétfő reggel a következő alapreceptnek. Nem egy fél órás sütemény, de a kelesztés, várakozás ideje alatt más házimunka bőven elvégezhető!
Hozzávalók 2 db, kb. 27 cm hosszú, 20 szeletes kalácshoz:
Gyümölcs-mandulakeverék:
100 gr citronát vagy kandírozott citromhéj
100 gr citronát narancs verziója (mi magyarul a helyes kifejezés rá?) vagy kandírozott narancshéj
500 gr mazsola (akár vegyesen is: szultánia és hagyományos)
50 gr vágott mandula
70 ml rum
Tészta:
1 kocka friss élesztő (42 gr)
160 gr cukor
2,5 dl langyos tej
380 gr vaj (Butterschmalz*)
1 kg liszt
só
1 teáskanál mézeskalács fűszerkeverék
Ezen kívül: zsiradék a tepsi kikenéséhez (vagy sütőpapír), 150 gr Butterschmalz vagy vaj, 200 gr porcukor
Elkészítés:
A mazsolát, a kandírozott citrushéjakat és az apróra vágott mandulát egy tálban összekeverjük, majd a rummal megöntözzük. A legjobb, ha szobahőmérsékleten egy éjszakát át állni hagyjuk (ha sütés előtt közvetlenül kezded el olvasni a receptet, ne ess kétségbe, nekem sem állt addig).
A tésztához a morzsolt élesztőt egy teáskanál cukorral a langyos tejben elkeverjük és letakarva meleg helyen negyed óra alatt felfuttatjuk. A vajat megolvasztjuk. A liszttel, a maradék cukorral, sóval, fűszerrel és az élesztős keverékkel egy edénybe öntjük, és összegyúrjuk. Letakarva szobahőmérsékleten egy órán át kelesztjük. Ezután a gyümölcskeveréket is a tésztához gyúrjuk, majd ismét letakarva meleg helyen a duplájára kelesztjük. A sütőt 180 fokra előmelegítjük. És most jön az a része, amit nem biztos, hogy el tudok magyarázni J. Ez a művelet adja meg ugyanis a kalács végleges, szokatlan formáját.
Szóval a tésztát elfelezzük, egy kicsit ovális formájúra nyújtjuk, a közepébe a sodrófával egy mélyedést alakítunk ki, majd a jobb szélét úgymond bele- ill. visszahajtjuk ebbe a „gödörbe”. Ugyanezt elvégezzük a tészta másik felével is. Sütőpapírral bélelt vagy zsiradékkal kikent tepsibe tesszük és kb. egy órán át sütjük őket. A sütőből kivéve a maradék vajjal rögtön megkenjük és porcukorral bőven megszórjuk a „vekniket” (Ez ízlés és szokás kérdése; engem például kiráz a hideg, ha süteményen még extra porcukrot látok. Itt ez a vastag porcukorréteg a pólyába tekert Kisjézust hivatott szimbolizálni.) Miután kihűlt, alufóliába csomagoljuk és minimum három hétig hűvös és sötét helyen érni hagyjuk őket, hogy az aromák jól összeérjenek.
Egyéb fűszerekkel, pl. kardamommal, vagy szerecsendióval lehet még bolondítani a tésztát, illetve gyakori változat, hogy a mélyedésbe egy rúd marcipánt is beletöltenek.
* A vizet, tejet és tejcukrot kivonják a vajból, az így keletkező zsiradékot hívjuk Butterschmalz-nak. Sokkal tovább eltartható, mint a sima vaj, és nagyon jól használható sütéshez, főzéshez egyaránt. Ha Magyarországon még nem, Ausztriában biztosan lehet kapni.