Napok óta nem megy a munka, semmi késztetést nem érzek belülről, hogy bármihez is úgy igazán odategyem magam. Most kéne szabadságolnom, de még van pár hét, ülök hát a csúcsmeleg és levegőtlen irodában, verem a billentyűzetet, és közben érzem, hogy nem érzek semmit, elsárgultam és lekonyultam kicsit… pedig olyan csodaszép kezd lenni a kinti ősz, imádni való sárgáival és mélypiros tónusaival. És akkor, fülembe megszólal ez a zene, élni kezd bennem egy mosoly, és nem számít már semmi sem. Valami ellenállhatatlan hang súgja bennem, ne ülj tovább, fuss el bárhová, ki, ahol élet van, vagy csukd be a szemed, és légy:
http://www.youtube.com/watch?v=nk-zGG3_Rno
Csak ajánlani tudom, megfáradt, semmirevaló napokra, melegítő és energetizáló, nullkalóriás turmixnak ezt a dán énekesnőt, dalszerzőt: akit Agnes Obelnek hívnak. Első albuma a Filharmonikusok címmel jelent meg 2010 október 4.-én Dániában. Németországban és más európai országokban, 2011 február óta a Filharmonikusok aranylemez lett. Én mostanában hallottam először.
Lehet ez lesz a csengőhangom, itt az irodában, pár hang a zongorán, mintha hárfa is szólna… (Forrás: http://starity.hu/sztarok/agnes-obel/#ixzz2hyv3MIUY)