Állítólag nem is olyan régen volt a gasztrobloggerek közt ez a „fátyol kalács őrület”. Úton útfélen mindenki ezt sütötte, blogolta és reblogolta – én valahogy mégis lemaradtam róla. Most azonban hozzánk is megérkezett. :)
1-2 hete találtam csak rá, de már másodszorra sütöm meg, ami nálam nagy szó, mert nagyon nem szeretek ugyanolyan ételt készíteni rövid időn belül – inkább mindig kísérletezek. Ez a recept azonban biztosan ott lesz az állandók közt, tekintve, hogy kevés hozzávalóból, minimális munkával nagyszerűen variálható finomságot lehet összehozni.
Akinek van kenyérsütőgépe [néhány éve nagyon divatos volt, egyik éven karácsonykor mindenki ezt ajándékozott a másiknak a családban – volt is nagy csudálkozás, aztán meg nevetés!], az nagyon jól járhat vele akkor is, ha már leszokott a saját sütésű kenyérről, ugyanis a dagasztó funkciója szerintem felbecsülhetetlen egy időhiánnyal küzdő, modern háziasszonynak! :)
Az én gépemen a 8-as menüpont az (Teig vagy angol nyelvűn Dought), ami ugyan 1,5 óráig tart, de ha úgy tetszik, akár már 1 óra múltán is kivehető a szépen megkelt tészta. Azonban egy háztartási kisgépszerelőtől megtudtam, hogy a leírások ellenére NE a folyadékot tegyük először a gépbe, mert leszivároghat a motorba és tönkreteheti azt – mint ahogy történt ez az én előző gépemmel.
Tehát kimérünk 3 bögre sima lisztet (a bögre 2,5 dl-es legyen), hozzákeverünk egy fél mokkás kanál sót. 1 bögre tejet felmelegítünk 1 evőkanál cukorral és 5 dkg vajjal. Ha friss élesztővel készítjük (2,5 – 3 dkg), akkor szórjuk a nem túl forró tejbe és hagyjuk kicsit felfutni, ha szárított élesztőt használunk, nem kell egy egész zacskónyi, elég a háromnegyede és szórjuk nyugodtan a lisztre. A dagasztógépbe öntjük a sós lisztet, a tejes keveréket és egy egész tojást. (Utóbb véletlenül kifelejtettem és jelentem anélkül is finom volt! :) )
Elindítjuk a dagasztóprogramot, mi meg mást csinálhatunk addig! :)
A megkelt tésztát lisztezett deszkán szép vékonyra és nagyra nyújtjuk (minimum 30×50-re) és 7 dkg olvasztott vajjal jól meg locsoljuk. (Egy-két evőkanálnyit hagyjunk a végén a tetejére!) Következik az opcionális (választható) rész: megszórhatjuk fahéjas cukorral, cukros darált dióval/mandulával/mogyoróval/kakaóporral vagy reszelt citromhéjjal. Bár az eredeti recept fél bögrényi cukrot ír, nekem ez túlságosan sok volt, bőven elég a fele is! Ezután ügyesen fel kell vágnunk a tésztát 6 egyforma csíkra, legegyszerűbb előbb félbe, majd a két felet még 3-3 részre.
Egymásra tornyozzuk a csíkokat és ezeket is 6 felé vágjuk, vagyis 6 kis emeletes kockát kell kapnunk.
Kivajazott hosszúkás formába segítjük őket és hagyjuk még 30-40 percig kelni jó meleg helyen, mondjuk a bekapcsolt sütő felett. A maradék vajat és egy kevés ízesítőt még a tetejére szórunk, majd a 175-180 fokos sütőben kb. 30 perc alatt készre sütjük. Langyosan isteni, de hidegen is finom. Lehet magába enni vagy lekvárral, esetleg vanília vagy csoki öntettel. A variációk száma végtelen. :)
Ne hagyjátok ki, a konkrét munka vele alig negyed óra!