A nyári forróságok ideje azért már lecsengett, vége a nagy hőségnek, de még ebben a 27-28 fokban is jól esik hűsölni a lakásban. A gyerekek persze bent unatkoznak, strandra viszont a felnőtt – legalábbis én – nem vágyik, még szerencse, hogy nekünk van egy kis titkos helyünk, ahol dög melegben sem fulladozunk, ráadásul még fürcsizni is tudnak a kölykök. És nem elhanyagolható szempont az sem, hogy mindössze 5 perecet kell gyalogolnunk érte.
Nem más ez, mint a Perint patak egy kis szakasza Gencsen. Legalábbis mi ide járunk le, de elég hosszan húzódik ez a kis patak ahhoz, hogy legyen még jó néhány ilyen kis varázslatos „szigetecskéje”. (Szóval érdemes felfedező túrára menni.)
A mi kis birodalmunk sem túl nagy: széltében tán 3-4 méter lehet, hosszában meg úgy 20 de minden van rajta, ami hűsölni való szülőknek, kalandozó gyerekeknek, lógó nyelvű kutyának kell.
A töltésen leereszkedve – ami elismerem némi odafigyelést igényel – egy kavicsból „épült” félszigetre érünk. A patak fölé sátorként hajolnak be az öreg nagy fák, szóval árnyékban vagyunk, és a patakocskának köszönhetően a mikroklíma is csodás. A víz mélysége változó, a legmélyebb szakaszon térdig ér. És persze roppant változatosan „folyik”: van itt mini vízesés és aprócska tó is, természetesen nagyon hideg, szóval felnőttként sokat nem álldogálok benne, de a gyerektalpak bírják nagyon.
Egy jó kis vízi papucs persze jó ha akad, mert a kövek néhol élesek és nem jó rálépni a kis rákocskákra sem. Merthogy csuda izgi itt a vizet kutatni, halak, kis rákok, siklók akadnak folyton a srácok útjába, a parti homokból lehet várat építeni, medret kotorni, ágakból gátat készíteni, kavicsot gyűjtögetni, lepkét fogni. Mindezek természetesen nagy szakértelmet igényelnek, szóval zajlik a munka, néha pedig a „csobbanás” vagyis inkább elfekvés a köveken, ami a jeges vízben persze nem tart sokáig.
A kutya közben boldogan lefetyel, fürdik és elégedetten elnyúlik a kavicson – szóval nyaral. Innivalót, nasit persze mindig vinnünk kell, bár csak 100 méterre lakunk, de hát a gyerek, ha kirándul, folyton „éhes”.
Mi a kis birodalmunkban órákat tudunk úgy eltölteni, hogy észre sem vesszük hogy múlik az idő. Amikor aztán visszakapaszkodunk, arcul csap a forróság és mindig megdöbbenek, mekkora különbséget jelent néhány lépés lefelé.
Bár az időjósok szerint idén nagy hőség már nem várható, a kellemes kirándulóidőben érdemes végigkutatni a patakpartokat és kuckókat keresve felkészülni a jövő nyári forróságra.